Makrorégiók
Mit nevezünk makrorégiónak?
Egyes európai régiók gyors növekedése, a különböző területek előtt álló, eltérő gazdasági és jogi perspektívák, a régi-új, tagjelölt-tagjelöltség előtt álló országok közötti különbségek, az egyes ágazatok eltérő igényei és az ágazatok közti szinergiák hiánya, új megvilágításba helyezte az EU regionális politikáját. Az Európai Unió számára új politikai eszközök váltak szükségessé, melyek alkalmasak a tagállamok és az unión kívüli országok együttműködési feltételeinek biztosítására és a piacok további integrálása révén erősíteni képesek a kohéziót. .Megoldásként a makroregionális térfelosztás szerinti lehatárolást és stratégiakészítést új eszköze bizonyult megfelelőnek. A makroregionális stratégiák, a tagállamok érdekeire és kihívásaira reagálnak, melyhez az Unió csupán kiegészítő, támogató, koordináló szerepet biztosít.
A makrorégiónak, mint fogalomnak nem létezik egységes definíciója. Jellemezhet globális jelentőségű ország csoportokat (EU, ASEAN stb.) és adminisztratív régiókat is egy adott országon (Ausztrália, Románia) belül. Az Európai Unió Balti-stratégiájának előkészítése során kialakított definíció szerint a makrorégió alatt „olyan területi egységeket értünk, amely különböző országok azon régióit öleli fel, melyek közös kohéziós jellemzőkkel bírnak, valamint egymáshoz fűződő sajátos politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatokkal rendelkeznek”.
A makroregionális együttműködés alapjai
- A makrorégiók valós belső kapcsolatrendszereken alapuló, kiterjedt vonzástérségek,
- Az együttműködések alapfeltétele az országos és regionális szintű elköteleződés,
- Részvételi folyamat és többszintű kormányzási törekvések jellemzik;
- Az együttműködések keretében konkrét tevékenységeket végeznek, melyek közös projektekként valósulnak meg
- A makroregionális stratégiák végrehajtása a már meglévő uniós jogszabályokkal és politikákkal való összhang megteremtésével zajlik. A makrorégiók elfogadott alapelv a három nem elve, miszerint :
- A stratégia nem nyújt új uniós pénzügyi támogatást. Egyéb nemzetközi, nemzeti vagy magánszférából származó támogatást szerezhet a régió, ugyanakkor főként a meglévő források jobb kihasználásán van a hangsúly.
- A stratégia miatt nem kell az uniós jogszabályokat módosítani.
- A stratégia nem hoz létre újabb struktúrákat. Végrehajtását már létező testületek végzik, melyek kiegészítő jellegét maximalizálni kell.
A makroregionális együttműködések céljai:
- A nemzetközi versenyképesség erősítése az érintett régió egészére nézve
- Az EU-alapok összehangolt felhasználása és strukturált együttműködés az Európai Beruházási Bankkal és más intézményekkel,
- Nemzetközi munkamódszerek bevezetése, például a klaszterképzésben, az infrastruktúra területén, vagy a szárazföldi és a tengeri területi tervezésben.
EU Strategy for the Danube Region – EU Duna Régió Stratégia
A Duna-stratégia célja és jelentősége:
• Az új, kibővült EU jelképe
• Növekedési tengely Délkelet- (SEE) és Közép-Európában (CE), összeköti ezen piacokat
• A Duna-stratégia jószomszédságot hirdet Közép-Európában, segíti az összetartozás erősítését, a régiós különbségek csökkentését és az integrációt
• Az új, kibővült EU jelképe
• Növekedési tengely Délkelet- (SEE) és Közép-Európában (CE), összeköti ezen piacokat
• A Duna-stratégia jószomszédságot hirdet Közép-Európában, segíti az összetartozás erősítését, a régiós különbségek csökkentését és az integrációt
A Duna-stratégia keretei
A Duna stratégia cselekvési terve egy rugalmas keret, akciók és projektek gyűjteménye, amely a munkálatok előrehaladtával folyamatosan alakul a jövőben. A legfontosabb kérdések négy pillér köré csoportosíthatók. Mindegyik pillér kiemelt cselekvési területekből áll össze.
A Duna stratégia cselekvési terve egy rugalmas keret, akciók és projektek gyűjteménye, amely a munkálatok előrehaladtával folyamatosan alakul a jövőben. A legfontosabb kérdések négy pillér köré csoportosíthatók. Mindegyik pillér kiemelt cselekvési területekből áll össze.
I. A Duna –régió összekapcsolása a többi régióval az alábbiak érdekében:
1. A mobilitás és intermodalitás fejlesztése
a)belvízi hajóutak
b)közúti, vasúti és légi összeköttetés
b)közúti, vasúti és légi összeköttetés
2. A fenntartható energia használatának ösztönzése
3. A kultúra és idegenforgalom, valamint az emberek egymással való kapcsolatteremtésének előmozdítása
II. A Duna régióban a környezet védelme:
4. A vizek minőségének helyreállítása és megőrzése
5. Környezeti kockázatok kezelése
6. A biodiverzitás, a táj, valamint a levegő- és talajminőségének megőrzése
III. Jólét teremtése a Duna régióban:
7. Tudásalapú társadalom kialakítása a kutatás, az oktatás és az információs technológiák segítségével
8. A vállalkozások versenyképességének, beleértve a vállalkozások közötti regionális együttműködések (klaszterek) fejlesztésének támogatása
9. Emberi erőforrásban és képességekbe való befektetés
IV. A Duna-régió megerősítése:
10. Intézményrendszer bővítése és az intézményi együttműködés megerősítse
11. A biztonság erősítése (például szervezett bűnözés elleni fellépés
Magyarország részvétele a végrehajtásban
- Hazánk az Európai Unióval közösen látja el a fenntartható energia kiemelt terület koordinációját.
- Magyarország koordinációs szerepet vállalt Szlovákiával együttműködésben a „ Vízminőség védelme és megőrzése” elnevezésű cselekvési területen.
- Magyarország ugyancsak elkötelezte magát a „Természeti katasztrófák kezelése” terület Romániával közösen történő koordinációja mellett.
Összeállította:
Kelenné Török Lívia
nemzetközi tervező-elemző
VÁTI Nonprofit Kft.
Területi Tervezési és Értékelési Igazgatóság
Nemzetközi Területpolitikai és Urbanisztikai Iroda
Kapcsolódó cikkek
EU Strategy for the Baltic Sea Region - EU Balti-térség Stratégia
Az Európai Unió felismerte egy hosszú távú stratégia szükségességét, mely biztosítani tudja a térség megfelelő fejlesztéséhez, a különböző szektorok integrálásához, valamint a feladatok szakaszokra osztásához és célokhoz rendeléséhez kívánatos keretfeltételeket. A svéd EU elnökség alatt megkezdődték az előkészületi munkálatok. 2007. december 14-én az Európai Tanács elnökségi következtetéseiben felkérte a Bizottságot, hogy legkésőbb 2009 júniusáig nyújtsa be az Európai Unió balti-tengeri régióra vonatkozó stratégiáját. 2008–2009 a szövegezés időszaka volt, amely a nemzeti és regionális kormányzatokkal és más résztvevőkkel folytatott konzultációkon alapult. Az Európai Unió balti-tengeri régiós stratégiáját (EUSBSR) 2009 júniusában fogadta el az Európai Bizottság, amelyet az Európai Tanács 2009 októberében írt alá (CEC2009). Az EU Balti-stratégiája egészen új „jelenség”, mert ez az első átfogó stratégia, amelyet az EU Bizottsága egy uniós makrorégióra készített és amely:
- Megfelelő keretet teremt a nemzetközi megoldást igénylő fejlesztési problémák kezelésére.
- Nem korlátozódik az EU szakpolitikáira.
- Ösztönzi és összehangolja a tagállamok, régiók, az EU, a pán-baltikumi szervezetek, intézmények és testületek tevékenységét.
- A térség legfontosabb problémáival és kiaknázatlan lehetőségeivel foglalkozik.
- Integrált keretet biztosít a Balti-tenger környezeti feltételeinek javításához.
- Konkrét javaslatot tesz a közlekedéssel- és energiahiánnyal kapcsolatos problémák megoldására.
- Megkönnyíti a piacok határokon átnyúló fejlesztését.
- Közös kutatási, innovációs és vállalati hálózatokat alakít ki.
A stratégia jelentősen hozzájárul az Európa 2020 stratégia sikeréhez és az egységes tengeri politika kialakításához. A dokumentum megerősíti a balti-tengeri térség bővítés utáni integrációját az EU-ba. A stratégia fő célja, hogy az egész Balti-tenger körüli térséget világszinten vezető régióvá fejlesszék. Ez komoly feladat, ismerve a térség társadalmi-gazdasági szempontból mért heterogén jellegét és súlyos környezeti problémáit.
A Balti-stratégia felépítése
Az EU balti-tengeri régiós stratégiája négy fő pillérre épül:
- Környezetileg fenntarthatóvá tenni a balti-tengeri térséget
- Virágzóvá tenni a térséget (a kutatás és az innováció illetve az EU jogszabályainak eredményesebb összehangolása által )
- Elérhetővé és vonzóvá tenni a térséget (a közlekedési rendszerek és az energiaellátás javításával - ami jelentős próbatételnek bizonyult, ismerve a balti-tengeri térség egyes részeinek alacsony népsűrűségét és periférikus jellegét)
- Biztonságossá tenni a térséget (a hajózás, a közegészségügy és a válságkezelés stb. hatékonyabb, közös felügyelete által)
A stratégiát akcióterv egészíti ki, amely tizenöt prioritási területet tartalmaz. Az egyes területek koordinációját olyan tagállamokra osztják, amelyek az érintettekkel közösen, (más tagállamokkal, regionális és helyi hatóságokkal, kormányközi nem-kormányzati testületekkel) munkálkodnának a megvalósításukon. A stratégia ’csúcsát’ kilenc úgynevezett horizontális, szektorokon átívelő akció képezi, melyek az EU Bizottsága (CEC 2009) szerint alapvető fontosságúak az egész stratégia szempontjából. A kutatás, a tengerészeti kérdések, a területi tervezés, valamint az EU jogszabályainak végrehajtása, az uniós finanszírozás összehangolása és a baltikumi identitás erősítése tartoznak ide.
Egyes akciók stratégia jelentőséggel bírnak a balti-tengeri térség számára, mivel konkrétan a régióira, állampolgáraira és vállalkozásaira vonatkozó, fontos kérdések megoldására fókuszálnak. Mások inkább együttműködési jellegűek, ami azt jelenti, hogy elsősorban olyan témákban kezdeményeznek közös akciókat, ahol a tagállamok és a résztvevők készek az együttműködésre. Néhány esetben az akciók, a szakpolitikai irányultság vagy akár a nemzeti jogszabályok megváltoztatását kívánják meg a térség tagállamaitól.
forrás: Zaucha, Jacek- Török Lívia: A Balti-stratégia mint a makroregionális együttműködés első példája, Területi Statisztika 14.(51.) évf.6.szám)
Összeállította:
Kelenné Török Lívia
nemzetközi tervező-elemző
VÁTI Nonprofit Kft.
Területi Tervezési és Értékelési Igazgatóság
Nemzetközi Területpolitikai és Urbanisztikai Iroda