EURUFU – Az európai vidék jövője

A 2011 májusában indult útjára az European Rural Futures („Az európai vidék jövője – Új lehetőségek a vidéki városok és önkormányzatok közszolgáltatásainak fenntartható biztosítására” - „European Rural Futures – New opportunities to secure the provision of public services in rural cities and municipalities”) névre keresztelt, 2,1 millió euró összköltségvetésű nemzetközi projekt, mely közép-európai összefogással kíván újszerű, innovatív megoldási javaslatokat adni a vidékies térségek problémáira. A projekt a Central Europe Program (http://www.central2013.eu/) 3. felhívási körében nyert támogatást, melynek pénzügyi forrását az Európai Regionális Fejlesztési Alap biztosítja. A Program keretében elsősorban olyan projektek kerülnek támogatásra, melyek fő célja a közép-európai térség versenyképességének és elérhetőségének innovatív módon történő javítása, a környezeti fenntarthatóság maximális figyelembevétele mellett.

Az EURUFU projekt ötlete 2008-ban fogant meg a német illetőségű Thüringiai Építésügyért, Területfejlesztésért és Infrastruktúrafejlesztésért felelős Minisztérium és a szintén német, erfurti Alkalmazott Tudományok Egyetemének munkatársainak fejében. A projekt apropóját a demográfiai változások támasztotta kihívások adták, melyekkel Thüringia tartománya Németország újraegyesítése óta szembesül. Thüringia vidéki területein komoly problémákat szül a népesség folyamatos csökkenése és elöregedése, melynek következtében a fellépő munkaerő-piaci nehézségek és az adóbevételek csökkenése jelentős terheket ró az érintett önkormányzatokra a közszolgáltatások és az infrastrukturális feltételek megfelelő biztosítását illetően. E tények alapján fogalmazódott meg a kérdés, hogy vajon milyen intézkedések támogatnák leghatékonyabban a vidékies térségek gazdasági versenyképességének és társadalmi vonzerejének megőrzését ill. erősítését. A projekttervezet kialakítása során felismerték, hogy a fent említett problémákkal más közép-európai régiók is küzdenek, így 2010-ben a projekttervezet véglegesítésékor már összesen 11 partner ült egy asztalhoz, 7 országot képviselve.

	Projektpartner neve	Ország
LP	Thüringiai Építésügyért, Területfejlesztésért és Infrastruktúrafejlesztésért felelős Minisztérium	Németország
PP2	Alkalmazott Tudományok Egyeteme Erfurt	Németország
PP3	Ústí Region	Csehország
PP4	Salzburgi Területi Tervezési és Lakásügyi Intézet	Ausztria
PP5	VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Nonprofit Kft.	Magyarország
PP6	Közép-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség	Magyarország
PP7	Helyi Fejlesztési Ügynökség, Langhe Monferrato Roero	Olaszország
PP8	Fejlesztési Ügynökség Sora d. o. o.	Szlovénia
PP9	Biotechnológiai Centrum, Naklo	Szlovénia
PP10	EU Regionális Menedzsment, Nyugat Felső-Stájerország	Ausztria
PP11	Brzeg Dolny önkormányzata	Lengyelország

A projekt átfogó célja egy olyan eszközkészlet összeállítása a vidékies térségek számára, melynek segítségével meghatározhatók azok az innovatív megoldások, melynek révén a közszolgáltatások biztosítása hosszútávon fenntartható módon megoldottá válik, valamint a térségi versenyképesség és vonzerő fokozódik a zsugorodó lakosságszámmal jellemezhető, hátrányos helyzetű régiókban. A projekt első lépésben kísérletet tesz egy működőképes benchmarking rendszer felállítására a közszolgáltatások 4 kulcsterületét illetően (Szociális ellátás és egészségügy; Oktatás-képzés; Helyi gazdaságfejlesztés és munkalehetőségek; Mobilitás). A projekt érettebb fázisában a programban résztvevő térségek mintaprojektek formájában más partnerrégiókban jól működő gyakorlatokat adaptálnak saját régiójukra a négy fő tématerület vonatkozásában. Az előzetes várakozások szerint e mintaprojektek termékeny táptalajául szolgálnak majd a helyi vállalkozási kedv erősödésének és az innovációnak, elősegítve új és minőségében jobb munkalehetőségek kialakulását. A mintaprojektek eredményei, tapasztalati a projekt három éves időtartamának végére egy Közös Akcióterv formájában fognak testet ölteni.

A projekt öt munkacsomagra (ún. „work package”-ekre) épül. A WP3-as work packagefelelős partnere a VÁTI, amely gyakorlatilag a projekt megalapozó fázisának tekinthető, kezdve a vidékies térségek definiálásától, tipizálásától, a benchmarkig rendszer felállításán keresztül egy közös stratégia (vízió) előkészítéséig. A munkacsomag első és talán legizgalmasabb ugyanakkor legproblémásabb lépcsője annak meghatározása, hogy Közép-Európában mit is tekinthetünk vidéknek, vidékies térségnek. A régió országai sok tekintetben közös tulajdonságokkal, közös múlttal rendelkeznek, de ugyanakkor számos jellemzőjük vonatkozásában rendkívül diverzifikáltak is. Egy egységes, közép-európára szabott definíció megalkotása során számos nehézséggel kell szembenézni. Az országok közigazgatási beosztása a NUTS rendszer ellenére sem egységes. Amíg például Németországban a NUTS3 szintű régiók kicsiny méretükből fakadóan megfelelőnek bizonyulnak a vidékies térségek lehatárolására, addig Lengyelországban, vagy Magyarországon a LAU1-es (kistérségi) szint tűnik a legmegfelelőbb választásnak. Vita tárgyát képezi továbbá, hogy milyen mutatók, kritériumok alapján tekintsünk egy térséget vidékiesnek. A legelterjedtebb módszertanok a népesség szám és a népsűrűség kombinálásával operálnak. A szofisztikáltabb megoldások már figyelembe veszik az agrárszektor szerepét, az elérhetőségi viszonyokat, a felszínborítást, esetleg a gazdasági, szociális helyzetet is. További problémát vet föl, hogy az adatokat az egyes partnerek nemzeti statisztikai hivatalaitól kell beszerezni, melyek kompatibilitása nem feltétlenül megfelelő.

A munkafolyamat elején az összes létező és elérhető vidékies térség lehatárolási módszertan összegyűjtésre, feldolgozásra kerül. Ennek előzetes eredményeit tükrözi a mellékelt térkép. (NUTS 3 régiók kategorizálása OECD módszertan alapján)

Az OECD módszertan alapján a NUTS 3 szintű területegységek kategorizálása 2 fő lépcsőben történt:

1. A 150 fő/km² értéknél gyérebben lakott települések vidékies megjelölést kaptak.

2. Kiszámításra került az egyes NUTS 3 régiókban a vidékies/városias településeken élők aránya. Ez alapján „Kimondottan vidékies” térségnek az számított, ahol a népesség több mint fele vidékies településeken élt. A „Kimondottan városias” térségek esetében pedig a vidéki lakosság aránya 15% alatt maradt.

Jól látható, hogy ez a lehatárolás korántsem megfelelő Közép-Európát vizsgálva. Míg például Csehországban tulajdonképpen nem különíthetők el kimondottan vidékies vagy városias térségek, addig Lengyelország nagy része vidékies kategóriába került, Olaszország pedig zömében urbánus karaktert mutatott.

A cél egy olyan lehatárolási és tipizálási módszertan kialakítása, mely Közép-Európa összes államában megállja a helyét. Az előttünk álló feladat tehát nem egyszerű, de az eredményekre nem kell hosszú éveket várni. A következő év (2012) márciusában esedékes – plenáris szekcióval egybekötött – informális műhelymunka keretében már a véglegesnek szánt definíciót és tipizálásokat fogja prezentálni a VÁTI Budapesten.