A projekt átfogó célja egy olyan eszközkészlet összeállítása a vidékies térségek számára, melynek segítségével meghatározhatók azok az innovatív megoldások, melynek révén a közszolgáltatások biztosítása hosszútávon fenntartható módon megoldottá válik, valamint a térségi versenyképesség és vonzerő fokozódik a zsugorodó lakosságszámmal jellemezhető, hátrányos helyzetű régiókban. A projekt első lépésben kísérletet tesz egy működőképes benchmarking rendszer felállítására a közszolgáltatások 4 kulcsterületét illetően (Szociális ellátás és egészségügy; Oktatás-képzés; Helyi gazdaságfejlesztés és munkalehetőségek; Mobilitás). A projekt érettebb fázisában a programban résztvevő térségek mintaprojektek formájában más partnerrégiókban jól működő gyakorlatokat adaptálnak saját régiójukra a négy fő tématerület vonatkozásában. Az előzetes várakozások szerint e mintaprojektek termékeny táptalajául szolgálnak majd a helyi vállalkozási kedv erősödésének és az innovációnak, elősegítve új és minőségében jobb munkalehetőségek kialakulását. A mintaprojektek eredményei, tapasztalati a projekt három éves időtartamának végére egy Közös Akcióterv formájában fognak testet ölteni.
A projekt öt munkacsomagra (ún. „work package”-ekre) épül. A WP3-as work packagefelelős partnere a VÁTI, amely gyakorlatilag a projekt megalapozó fázisának tekinthető, kezdve a vidékies térségek definiálásától, tipizálásától, a benchmarkig rendszer felállításán keresztül egy közös stratégia (vízió) előkészítéséig. A munkacsomag első és talán legizgalmasabb ugyanakkor legproblémásabb lépcsője annak meghatározása, hogy Közép-Európában mit is tekinthetünk vidéknek, vidékies térségnek. A régió országai sok tekintetben közös tulajdonságokkal, közös múlttal rendelkeznek, de ugyanakkor számos jellemzőjük vonatkozásában rendkívül diverzifikáltak is. Egy egységes, közép-európára szabott definíció megalkotása során számos nehézséggel kell szembenézni. Az országok közigazgatási beosztása a NUTS rendszer ellenére sem egységes. Amíg például Németországban a NUTS3 szintű régiók kicsiny méretükből fakadóan megfelelőnek bizonyulnak a vidékies térségek lehatárolására, addig Lengyelországban, vagy Magyarországon a LAU1-es (kistérségi) szint tűnik a legmegfelelőbb választásnak. Vita tárgyát képezi továbbá, hogy milyen mutatók, kritériumok alapján tekintsünk egy térséget vidékiesnek. A legelterjedtebb módszertanok a népesség szám és a népsűrűség kombinálásával operálnak. A szofisztikáltabb megoldások már figyelembe veszik az agrárszektor szerepét, az elérhetőségi viszonyokat, a felszínborítást, esetleg a gazdasági, szociális helyzetet is. További problémát vet föl, hogy az adatokat az egyes partnerek nemzeti statisztikai hivatalaitól kell beszerezni, melyek kompatibilitása nem feltétlenül megfelelő.
A munkafolyamat elején az összes létező és elérhető vidékies térség lehatárolási módszertan összegyűjtésre, feldolgozásra kerül. Ennek előzetes eredményeit tükrözi a mellékelt térkép. (NUTS 3 régiók kategorizálása OECD módszertan alapján)
Az OECD módszertan alapján a NUTS 3 szintű területegységek kategorizálása 2 fő lépcsőben történt:
1. A 150 fő/km2 értéknél gyérebben lakott települések vidékies megjelölést kaptak.
2. Kiszámításra került az egyes NUTS 3 régiókban a vidékies/városias településeken élők aránya. Ez alapján „Kimondottan vidékies” térségnek az számított, ahol a népesség több mint fele vidékies településeken élt. A „Kimondottan városias” térségek esetében pedig a vidéki lakosság aránya 15% alatt maradt.
Jól látható, hogy ez a lehatárolás korántsem megfelelő Közép-Európát vizsgálva. Míg például Csehországban tulajdonképpen nem különíthetők el kimondottan vidékies vagy városias térségek, addig Lengyelország nagy része vidékies kategóriába került, Olaszország pedig zömében urbánus karaktert mutatott.
A cél egy olyan lehatárolási és tipizálási módszertan kialakítása, mely Közép-Európa összes államában megállja a helyét. Az előttünk álló feladat tehát nem egyszerű, de az eredményekre nem kell hosszú éveket várni. A következő év (2012) márciusában esedékes – plenáris szekcióval egybekötött – informális műhelymunka keretében már a véglegesnek szánt definíciót és tipizálásokat fogja prezentálni a VÁTI Budapesten.
Összeállította:
Mészáros Bence
tervező-elemző
VÁTI Nonprofit Kft.
Területi Tervezési és Értékelési Igazgatóság
Stratégiai Tervezési és Vidékfejlesztési Iroda
