A város-vidék kapcsolat újragondolása a 2014-2020-as programozási időszakra felkínált több alapból finanszírozható LEADER/CLLD viszonylatában

A Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat Elnökségének értékelése és javaslata alapján a Lechner Lajos Tudásközpont Nkft. és a Sárvíz Helyi Közösség egy olyan tanulmányt készített, amelynek céljaa 2014-2020-as LEADER/CLLD területi lehatárolásaihoz és működési kereteinek kialakításához szempontok, javaslatok megfogalmazása mind a szakpolitika formálói, mind pedig a megvalósítói (jelen esetben a leendő LEADER HACS-ok) számára. A tanulmány készítése során a legfontosabb célkitűzés volt a vidék számára legkedvezőbb olyan lehatárolás definiálása, amely egyben ösztönzőleg hat a vidék-város együttműködésekre és úgy csatornázza be a jelentősebb húzóerővel rendelkező városokat a vidék fejlesztésébe, hogy közben nem hozza hátrányos helyzetbe a kisebb érdekérvényesítő képességgel rendelkező kistelepüléseket.

 

A tanulmány elkészítésének aktualitását az adja, hogy a 2014-2020-as Uniós keretjogszabály tervezetek lehetővé teszik (a Tagállamokra bízva a döntést) a LEADER/CLLD több alapból történő finanszírozását, ezáltal megnyitják a lehetőséget a leendő helyi akciócsoportok számára, hogy az esetleges ERFA és ESZA forrásaikat a közvetlen környezetükben elhelyezkedő urbánus térségekkel közösen, partnerségben használják föl.

 

A 120 fő/km² népsűrűségű és 10 ezer fős lakosság feletti települések eddig nem voltak jogosultak LEADER források felhasználására. A vidékfejlesztési program III. tengelyének forrásait pedig kizárólag 100 fő/km² illetve 5000 fő alatt vehették igénybe települések. Ez a korlátozás a tanulmány szerzőinek feltételezése szerint esetenként szerves egységben működő településszövetségeken „ütött rést”. A város kihagyása olyan közös fejlesztési lehetőségeket zárt ki, amelyhez ilyen módon hiányzott például a megvalósításhoz szükséges kritikus tömeg, vagy a csakis a városokban meglévő fizikai, humán infrastruktúra. Az, hogy a LEADER forrásokra nem jogosult települések az esetek döntő többségében nem is vettek részt a partnerségben, nem segítette a térségben történő közös gondolkodást és ezáltal a város és vidéke közötti funkcionális gazdasági, kulturális és egyéb folyamatok egymásra épülését.

 

A LEADER/CLLD urbánus térségek felé nyitásakor ugyanakkor nehézséget jelenthetnek a helyi szint értelmezésében a nagyságrendi különbségek (egy-egy városi lakótelepen többen élnek, mint a környező három-négy faluban). Óvatosságra int az is, hogy a városokban egyelőre a LEADER megközelítés kultúrája még nem ismert. Megfontolandó továbbá, hogy a város és környékének a vidéki kistelepülésektől eltérő adottságai, érdekei, érdekérvényesítő képessége és súlya miatt fennáll a lehetősége annak, hogy a város elszívja az amúgy is korlátos forrásokat a vidéki térségekből. Fenti esetben valószínűsíthető, hogy maga a LEADER együttműködési tevékenység is a városba mozdul el, ahol a sajátos vidéki értékek iránti elköteleződés és kötődés elvész, mivel a megvalósítók számára a vidéki térségek ügye, érdekei másodlagosak a várossal szemben. Az anyag ezekre a dilemmákra keresi a lehetséges válaszokat.

 

A tanulmány alapfeltételezése szerint lehetséges olyan mutatók meghatározása, melyekkel a fő térségtípusok szerint differenciáltan, így pontosabban lehatárolható az a vidékies településkör, amely fejlesztéséhez inkább vidékfejlesztési léptékű és tartalmú intézkedések szükségesek, inkább rászorulnak a vidékfejlesztés forrásaira, s melyek azok a városok, amelyek bevonása nem segítené, vagy éppen negatívan érintené az őket körülvevő vidéki térségek fejlődését.

 

A tanulmány szakirodalmi áttekintése bemutatja, hogy a kérdés európai szinten is napirenden van, számos ország nehézségekkel küzd a város és vidéke fejlesztési paradigmák megváltoztatásával. Annak ellenére nem tudott még kellő teret nyerni a város-vidék integrált fejlesztése, hogy számtalan uniós kutatás és politikai dokumentum támasztja alá, hogy a város-vidék együttműködés hozzájárul a területi kohézióhoz, amely az EU egyik legfontosabb fejlesztési célkitűzése.

A statisztikai adatok elemzése segítségével a tanulmány tipizálja a jelenlegi lehatárolás alapján működő LEADER térségeket a programból kimaradó városok és térségük viszonyrendszere alapján. A tipizálást követően mélyinterjúk készültek városi, térségi, illetve LEADER HACS vezetőkkel, feltárandó a város és térsége, valamint a környező HACS-ok közötti kapcsolatrendszert, a jelenlegi rendszer előnyeit és hátrányait, az együttműködések jellegét, gyakoriságát, a hiányokat, sikereket és sikertényezőket.

Összességében elmondható, hogy a kezdeti kiinduló feltételezés tisztán nem igazolható. A felhasznált adatok és információk alapján nem lehetett olyan törvényszerűségeket felfedezni, melyek alapján a főbb térségtípusokra vonatkoztatva objektív módon, de egyedi jelleggel megállapítható, hogy adott térségtípus kis- és középvárosai a tanulmány hipotézisében szereplő két kategória melyikébe tartozik. A vizsgálat azonban számos olyan eredményt hozott, amelyek felhasználása segítheti a 2014-2020-as időszak programozási folyamatai során a vidéki LEADER/CLLD és az urbánus fejlesztési programok térségi meghatározását.

 

A tanulmány javaslatokat fogalmaz meg a vidék és a város együttműködésének erősítésére. A megvizsgált nemzetközi példákból is látszik, hogy a LEADER/CLLD a város-vidék kapcsolatok fejlesztésének ígéretes eszköze lehet, ezért a javaslatok jelentős része a LEADER/CLLD szereplői és a nem jogosult városok közötti együttműködések ösztönzését szolgálja. Alkalmas eszköz lehet a külön erre a célra kiírt pályázati konstrukciók, mintaprogramok, vagy a térségi együttműködésen alapuló projektek preferálása. Fontos volna a HACS-ok számára mind működési és animációs költségeket, mint közvetlenül elérhető projekt-finanszírozást biztosítani a térségi kapcsolatok erősítése céljára. Fel kell hívni a figyelmet az egyébként nem jogosult városok partnerségbe történő bevonásának lehetőségeire, előnyeire, a városok lehetséges szerepére a partnerségben.

 

A vonatkozó szakpolitika egyik sarkalatos pontja a vidéki LEADER/CLLD lehatárolása. A tanulmány javaslatot tesz arra, hogy csak egyféle vidéki jogosultsági lehatárolás létezzen, amelyben a város közigazgatási státusz ne legyen kizáró tényező, a budapesti agglomeráció azonban továbbra sem szerepeljen benne, ugyanakkor jól alátámasztott esetekben legyen lehetőség a nem jogosult városokhoz tartozó, térben elkülönülő csatolt településrészek és külterületek esetén a vidékfejlesztés témakörébe és a Helyi Vidékfejlesztési Stratégiába (HVS) illő fejlesztések támogatására. További javaslat, hogy az alapok közötti átfedés-mentességet a korábbi területi demarkáció helyett tematikus, a kedvezményezettek vagy akár a projektek nagyságrendje alapján történő lehatárolás váltsa fel mind a településfejlesztés, mind pedig a gazdaságfejlesztés területén. A tanulmány ezen felül konkrét lehatárolási javaslatokat tesz arra a két esetre, ha a következő időszak vidéki LEADER/CLLD forrásai nem emelkednek a jelenlegi III. és IV. tengely forrásaihoz képest, illetve ha a HVS-ek több uniós alapból történő kombinált finanszírozása által nő a rendelkezésre álló keret.

 

 

A projekt a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat Elnökségének értékelése és javaslata alapján, az Európai Vidékfejlesztési Program Irányító Hatóságának jóváhagyásával valósul meg.

 

 

Készítették: Fejes István, Magócs Krisztina, Nagy András, Sain Mátyás