Külső erőforrásoktól történő függetlenedés szükségessége és a helyi gazdaságfejlesztés vizsgálata két hazai pólusvárosban: Pécsen, Szegeden

Magyarország Európai Uniós csatlakozása óta egyre hangsúlyosabb kérdés, hogy a területi diszparitások csökkentésének érdekében melyik vidéki nagyvárosunk lehet a főváros ellenpólusa. A Budapesti Műszaki Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karán a Környezetgazdaságtan tanszéken írt diplomamunkám a Regionális- és környezeti gazdaságtan mesterszak befejezéséhez, két magyarországi pólusvárosban, Pécsen és Szegeden tett kísérletet a kérdés megválaszolására, kiemelt figyelemmel a helyi gazdaságfejlesztésre, és a külső erőforrásoktól való függetlenedés vizsgálatára.

A 2007–2013-as programozási időszakban indított Pólus program, a vidéki nagyvárosok, köztük Pécs és Szeged regionális pólussá válását szorgalmazza. A Pólus program alapvetése a tudás-intenzív ágazatokba való fektetés, már meglévő városi hagyományokon alapulva. Ugyanakkor felvetődik a kérdés, hogy azok a vidéki – átmeneti övezetbe – tartozó nagyvárosok, amelyek saját finanszírozásukat igyekszenek megoldani az egyre növekvő kötelezően ellátott feladat és egyre kisebb rendelkezésre álló forrás birtokában, milyen módon tudnak a régiókon túl pozitív hatással bírni a területi kohézió megteremtéséért. A helyi településfejlesztésért felelős önkormányzat amellett, hogy a város likviditási helyzetének fenntartásáért dolgozik, törekszik kiegyensúlyozott munkaerő-piaci feltételeket biztosítani, és éppen ennek a körülménynek köszönhető a hazai gazdaságfejlesztésben az idegen tőkebefektetések megnyerésére való törekvés. Hiszen jól ismert, hogy az 1989-es változások után hazánkban két kritikus pontja van a foglalkoztatottság kérdésének: a munkanélküliség, és a duális gazdaság (multinacionális és helyi vállalkozások száma, illetve jövedelemteremtési képességük közötti különbségek). Ismert, hogy számos hazai városnál a külföldi tőke bevonása sikereket hozott a foglalkoztatási helyzet, munkaerő-piaci feltételek javulásában; azonban a nagyobb befektetések bevonzásának versenyében nem kerülhet ki az összes település győztesként. És ezt a körülményt látjuk érvényesülésre jutni a két vizsgált városnál is. Mi tehát a lehetőség az olyan városok számára, amelyek kevésbé vonzóak a befektetők számára? Mi a megoldás, ha a hagyományos gazdaságpolitikai eszközök nem működnek?

 

A helyi gazdaságfejlesztés mint az egyik lehetséges alternatíva legnagyobb előnye abban rejlik, hogy a helyi közösség érdekeit figyelembe vevő, kölcsönös együttműködésre serkentő gazdaságfejlesztési forma, amely szemben a felülről lefelé építkező gazdaságfejlesztéssel, helyi igények feltárásán, azok kiaknázásán alapul. A helyi gazdaságfejlesztés nem zárja ki a szervezett formában történő tervezést, amelynek motorja lehet a településfejlesztésért felelős önkormányzat, de mindképp közösségi összefogást igényel. A helyi hagyományok, munkakultúrák feltárása, a helyi szakképzés, a város vezetőségének közösségi tervezés iránti attitűdje lényeges eleme a sikeres helyi gazdaságfejlesztésnek. A helyi gazdaságfejlesztés, bár a helyi piacokra koncentrál, így elősegítve a helyi erőforrások optimális használatát is, elvezethet a városok régiós, térségi jelentőségének növekedéséhez is.

 

A helyi gazdaságfejlesztés eszközeinek bevezetése, alkalmazása új típusú helyzetelemzési módszerek alkalmazását igényli. Nem véletlen tehát, hogy a téma előkészítéséhez a két vizsgált városban egyszerre alkalmaztam a városok történeti áttekintésén alapuló, a fenntarthatóság pillérei szerinti elemzést, és mellette az elérhető statisztikai adatok szerinti értékelést. A fenntarthatóság dimenziói szerinti vizsgálat eredményei nemcsak a két város fejlődésének különbségeit mutatták meg, hanem a ciklusosság, a gazdasági stabilitás kérdéseire is rámutattak. A gazdasági stabilitás, a munkahagyományok átörökítése, az ezeket zavaró és ezeket segítő tényezők rendívül fontosak a városi lakosság generációs összekötésében. Ahogyan napjainkban egyre több vállalat fogalmazza meg a környezettel való gazdálkodásban a felelős magatartás szükségességét, úgy még inkább fontos a városok erre való igyekezete, ami már a tervezéssel elkezdődik. A helyi gazdaságfejlesztés a gazdaságfejlesztés olyan formája, amely jelentősen hozzájárul a helyi közösség érdekeit figyelembe vevő, a környezettel tudatosan gazdálkodó, a gazdasági tevékenységek nyílt láncainak zárására törekvő helyi gazdaság megteremtéséhez. Mindehhez ugyanakkor elkerülhetetlen a környezet állapotának felmérése, a városok fejlődési energiáinak, életjelenségeinek nyomon követése, és a folyamatban vagy behatárolható időtartamon belül elhelyezkedő programok értékelése. Hiszen a városok helyi, helyzeti energiáival való gazdálkodás segíti ökológiai önfenntartásukat. A helyi és helyzeti energiák megismerésén keresztül az ökoszisztéma szolgáltatások is jobban hasznosíthatók. Mindemellett, hogy a városokat jellemző életjelenségeket megismerhessük, kiemelt fontosságú gazdaságuk megismerése, gazdasági szerkezetük és innovációs képességük vizsgálata is. A gazdaságfejlesztés körülményeire, feltételeire vonatkozó elemzések változatossága segítséget ad a városok komplex életjelenségeinek leírására, azonban nem szabad a gazdaságfejlesztés célját szem elől veszítenünk. Bármilyen gazdaságfejlesztés, így a helyi gazdaságfejlesztés célja a helyi lakosság életminőségének javítása, a fenntartható (környezet, gazdaság, társadalom) helyi fejlődés elősegítésével.

 

Az elvégzett elemzések a két várossal kapcsolatosan éppen arra mutattak rá, hogy a 2007-2013-as programozási időszak kezdetén meghatározott Pólus szerepükhöz (Pécs, az „életminőség pólusa” a kulturális és környezetipar fejlesztéséért felelős pólus; és Szeged „Biopolisz” egészségipari, környezetipari, agrárgazdasági biotechnológiai pólus) kapcsolódóan milyen különböző eredményt értek el a helyi lakosság életminőségének javításáéért. Az eredmények arról számoltak be, hogy Szeged Pólus városi fejlődése erőteljesebb volt, a már meglévő biotechnológiai kutató hátterével, és a kutatások eredményeit felhasználó helyi élelmiszeriparral. Pécs esetében a helyi kulturális tevékenységek között az iparművészeti tevékenységek szélesítésével lehetne tenni a kulturális / ipari pólus szerep növeléséért. Szükség lenne olyan stratégia létrehozására, amely a helyi ipartevékenységek minél szélesebb körben történő helyi, régiós alkalmazását jelenti.

A két város helyi gazdaságfejlesztésére vonatkozó kutatások kedvező képet mutattak, mindkét város jó alapokkal bír a helyi gazdaságfejlesztés sokszínűbbé tételére. A helyi gazdaság élénkítését olyan akciókon keresztül lenne érdemes megvalósítani, mint:

A területfejlesztésben – legyen bár szó alulról szerveződő, vagy felülről irányított politikáról – együttesen jelennek meg a külső erőforrásokra támaszkodó fejlesztések, értve ez alatt mindazon tevékenységek összességét, amikor a fejlődést külső erőforrások révén kívánjuk elősegíteni (befektetések vonzása, támogatások nyújtása), illetve helyi szereplőket a belső erőforrások (humán-, valamint természeti és gazdasági erőforrások) hatékony felhasználására bátorító, őket erre képessé tevő tevékenységek, fejlesztések. A területfejlesztés vonatkozásában mindkét logika ötvözése kívánatos, azonban a gyakorlatban látható, hogy a magyar regionális politikánál az előbbi, azaz a külső erőforrásokra erősen támaszkodó fejlesztések kerültek előtérbe /1/. A megyei szintű vizsgálatnál egyértelművé vált, hogy a megyék (Baranya és Csongrád) külföldi érdekeltségű tőkekoncentrációja bár nem kiemelkedő országos viszonylatban (a KSH adatai szerint 2010-ben Csongrád megyében a külföldi érdekeltségű vállalkozások tőkéjének 2,01%-a koncentrálódott, míg ez Baranya megyében 0,45%), mégis a gazdasági tevékenységek jelentős bázisát jelentik. Ebben a kontextusban a helyi gazdaságfejlesztés egyszerre jelentheti a belső erőforrások helyi közösség általi hasznosítását, illetve a külső erőforrásoktól való függés csökkentését, a valóban fenntartható fejlődés érdekében. A városok belső erőforrásainak vizsgálatánál bebizonyosodott, hogy ezeknek csak bizonyos részét használják, teljesen nem hasznosítják a természetben előforduló erőforrásokat. Az olyan belső erőforrások, mint a természetes, zöld környezet; a környezetet nem terhelő energia; az eddig fel nem használt ásványkincsek; az elfeledett hagyományok – beleértve a munkahagyományokat is –, felértékelődnek posztmodern korunkban.

 

Az olyan fejlesztések megvalósítása a cél, amelyek képesek a posztmodern városi átalakulás igényeit jobban kielégíteni, méghozzá fenntartható módon. Amíg a modern urbanizáció korában az ipari technológiák bevezetésével az emberek megnövekedett szabadidejének felhasználására vonatkozó kínálatképzés volt szükséges, napjainkban, a posztmodern urbanizáció korában, a csökkenő szabadidő mennyiség okán a minőségi szolgáltatások fejlesztése került előtérbe: a rekreáció, az egészségmegőrzés, a sport és a kultúra területén egyaránt. Ismeretes azonban, hogy egy-egy város különböző helyzetű társadalmi csoportokat tömörít össze. Kihívást jelent e célcsoportok számára is megfelelő ellátási, kínálati lánc kialakítása/ösztönzése, viszont helyi szinten megvalósítható, ha a településfejlesztés vezetői a tervezést közösségi szinten valósítják meg. Ilyen módon jelent belső erőforrást a helyi gazdaság és társadalom szereplői közötti együttműködés, az érintkezés, sőt akár javaik egymás közötti cseréje. /1/.

A külső és belső erőforrások közötti egyensúly megteremtését irányozza a 97/2005 (XII. 25.) OGY határozat az Országos Területfejlesztési Koncepcióról, amely mint a hazai területfejlesztési politika alapdokumentuma, a térségi fenntarthatóság elvének érvényesítését és célját éppen a térségi erőforrások védelmében, feltárásában és fejlesztésében jelöli meg /1./. Az Országos Területfejlesztési Koncepció (OTK) a területfejlesztés 2020-ig érvényes átfogó céljai között jelöli meg a fenntartható térségfejlődést és örökségvédelmet /2./. A cél megvalósítása egyszerre igényli: a természeti erőforrások javuló hatékonyságfokú felhasználását; a gazdasági, termelési tevékenységek környezetterhelésének csökkentését; a szociális kohézió erősítését a gazdaságfejlesztési tevékenységek által.

 

A helyi gazdaságfejlesztés vizsgálatához kapcsolódóan a két város fenntartható településfejlesztésre vonatkozó értékelést is elvégeztem, a Várostervezők Európai Tanácsa által 1998-ban közölt Új Athéni Karta alapján. A Karta egyes ajánlásaihoz indikátorokat rendelve összevethetővé vált a két város közösségi jelleg, városok karakterének megőrzése, piaci funkciók, közösségi közlekedés, diverzitás és az élhetőség tekintetében. Ahogy a városok fejlődését befolyásoló tényezők vizsgálatánál – gondolok itt a gazdasági potenciálra, a pólusszerep következetes érvényesítésének körülményeire – már különbség mutatkozott a városok között Szeged javára, úgy történt ez a fenntartható településfejlesztésre vonatkozó vizsgálatnál is.

 

Az elvégzett elemzések rámutattak, hogy a városok milyen összetett rendszerű területi egységek. Kirajzolódott, hogy a települések fejlődésénél nagy szerepe van a környezetet figyelembe vevő gazdálkodásnak, az örökségek, hagyományok továbbvitelének. Az, hogy egy település saját belső piacának erősítése mellett részt vesz a nemzetközi munkamegosztásban, nem jelenti a város elszigeteltségét; ezt a szemléletmódot kell erősíteni országunkban, hogy a kettő nem zárja ki egymást. Ugyanakkor a fenntarthatóság három dimenziójának szempontjából a helyi belső piacokra való termelés jobban szolgálja a hosszú távú és belátható fejlődést. A jövőt illetően a városok településfejlődési irányaival kapcsolatban két gondolat lett hangsúlyos: a térségi autonómiát elősegítő helyi gazdaságfejlesztés a város belső piacára való koncentráltsággal, és a tudásalapú gazdaság, amely a helyi és magasabb szintű igények kielégítésére is működik.

 

Az elkészült diplomamunka külső bírálója, Farkas Zsuzsanna, a Nemzetgazdasági Tervezési Hivatal Fejlesztéspolitikai tervezője szerint a 2014-ben induló programozási időszakban a rendelkezésre álló források felhasználásában a helyi gazdaságfejlesztés is hangsúlyosabb szerephez juthat. Ehhez kapcsolódik, hogy 2012. decemberben a Nemzetgazdasági Minisztérium társadalmi egyeztetésre bocsátotta az Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepciót (OFTK), amely mutatja, hogy a gazdaságfejlesztés országos gyakorlatában is egyre hangsúlyosabb az érintettek bevonása.

Hiszen az OFTK olyan jövőképet, fejlesztéspolitikai célokat és elveket határoz meg, amely éppen az országban élők értékeire, erőforrásaira alapozva kívánja a fejlődést elősegíteni, olyan területeken, mint:

Jól látható, hogy a fent nevesített célok közül számos kapcsolódik a helyi gazdaságfejlesztés gyakorlatához: hazai vállalkozások megerősítése, helyi gazdaság élénkítése, szakképzés, munkakultúra javítása, helyi közösségek segítése, természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás. Bízzunk benne, hogy a rendelkezésre álló források elérhetősége, a vidéki települések vezetőinek hozzáállása segíthet a helyi gazdaságfejlesztés érvényre juttatásában, a belső piacok fejlesztésére, a városok ökológiai egységének, környezettudatos gazdálkodásának megteremtésére, fenntartására.