Veszprém vármegye

Nyomtatóbarát változat
Területe: 4493 km2
Lakónépessége: 349 007 fő (2013. dec. 31.)
Vármegyeszékhely: Veszprém (60 788 fő, 2013)
Járások: Ajkai, Balatonalmádi, Balatonfüredi, Devecsei, Pápai, Sümegi, Tapolcai, Várpalotai, Veszprémi, Zirci
Települések száma: 216

 
Általános földrajzi leírás
 
Veszprém vármegye a Dunántúl középső részén helyezkedik el, az ország egyik legfejlettebb térségéhez tartozó Közép-Dunántúl régió részeként, de sajátos helyzeténél fogva egyben a Balaton (fejlesztési) Régiónak  is részét képezi. Északról Győr-Moson-Sopron és Komárom-Esztergom, keletről Fejér, nyugatról Vas és Zala, délről pedig Somogy vármegye és a Balaton határolják. Veszprém vármegye hazánk közepes nagyságú vármegyéihez tartozik.
 
Veszprém (forrás: veszprem.hu)A vármegye kilenc kistérségből áll, melyek közül három (veszprémi, balatonalmádi és balatonfüredi) a dinamikusan fejlődő kategóriába, a tapolcai kistérség a fejlődő, négy kistérség (ajkai, pápai, várpalotai, zirci) a felzárkózó, míg a sümegi a stagnáló kistérségek csoportjába sorolható. A kistérségek eltérő nagyságúak, legnagyobb a pápai és legkisebb a várpalotai.  Lakónépessége 2010-ben 356 573 fő volt, mely az ország teljes népességének 3,6%-a. Az átlagos népsűrűség a vármegyében mintegy 79 fő négyzetkilométerenként, ami jóval elmarad a 109 fő/km2-es országos átlagtól. Ezzel a közép-dunántúli gégióban itt a legalacsonyabb a népsűrűség értéke, országos viszonylatban pedig Veszprém vármegye az ország nyolcadik legritkábban lakott vármegyéje. A népesség vármegyén belüli területi elhelyezkedése kiegyenlítetlen. A vármegyeszékhely és kistérsége koncentrálja a legnagyobb népességet. A vármegye délkeleti urbanizált térsége a legsűrűbben lakott, a veszprémi, várpalotai, balatonfüredi és balatonalmádi kistérségek népsűrűsége magasabb az átlagosnál, a vármegyeszékhely melletti ipari településeknek és a Balaton-part összefüggő településsávjának köszönhetően. A vármegye ritkábban lakott térségei a Bakony, a Tapolcai-medence és a Káli-medence zömmel kistelepülésekkel jellemezhető területén rajzolódnak ki.
 
Legkedvezőbb demográfiai helyzetben a gazdaságilag fejlettebb kistérségek vannak, ez elsősorban a Várpalota-Veszprém-Ajka tengely menti térség. A vármegyehatár menti úgynevezett belső perifériák demográfiailag is egyértelműen hátrányos helyzetűnek minősülnek, s úgy tűnik, hogy az elkövetkezendő években sem csökkennek ezek a különbségek.
 
A vármegye településhálózatát kis- és közepes városok, valamint zömében aprófalvak alkotják. Összesen 15 városa van, községei 47%-ának lakosságszáma pedig nem éri el az 500 főt. A községek átlagos népessége 773 fő, ez a legalacsonyabb közép-dunántúli régióban, ami részben abból következik, hogy Veszprém vármegyében van a legtöbb község. A Bakonytól északra eső területek egyetlen városa Pápa. A vármegye Balaton-partján és a Bakonytól délre eső területein ellenben sűrű városhálózat található. A vármegye közigazgatási központja Veszprém, amely megyei jogú város. A vármegye közepes méretű városai közül Ajka és Várpalota egykori ipari központok, ma a szerkezetváltás problémáival küzdenek. Tapolca és Sümeg elsősorban idegenforgalmi központok. Pápa a vármegye északi felének kulturális és ipari központja, míg – a Btv. területi hatálya alá tartozó – Balatonalmádi, Balatonfüred és Badacsonytomaj, valamint az ország legmagasabb fekvésű városa Zirc földrajzi helyzetéből adódóan jelentős idegenforgalommal bír. Herend világhírű porcelángyártásáról vált ismertté.
 

Természet- és tájföldrajzi adottságok

A vármegye tájai öt nagytájhoz, a Kisalföldhöz, a Nyugat-magyarországi-peremvidékhez, a Dunántúli-dombsághoz, a Dunántúli-középhegységhez és az Alföldhöz tartoznak. Veszprém vármegye természet- és tájföldrajzi összetettségét jól mutatja, hogy a területét összesen 28 kistáj érinti részben vagy teljes egészében.
 
A vármegye mezorégióinak kistájai:
  • Győri-medence: Csornai-sík
  • Marcal-medence: Marcal-völgy, Kemensalja, Pápa-Devecseri-sík
  • Kemeneshát: Alsó-Kemeneshát
  • Balaton-medence: Somogyi parti sík, Balaton, Balatoni-riviéra, Tapolcai-medence
  • Bakonyvidék: Tátika-csoport, Keszthelyi-fennsík, Badacsony-Gulács-csoport, Balaton-felvidék és kismedencéi, Vilonyai-hegyek, Veszprém-Nagyvázsonyi-medence, Kab-hegy–Agártető-csoport, Sümeg-Tapolcai-hát, Devecseri-Bakonyalja, Öreg-Bakony, Bakonyi-kismedencék, Keleti-Bakony, Veszprém-Devecserri-árok, Pápai-Bakonyalja, Pannonhalmi-dombság, Súri-Bakonyalja
  • Mezőföld: Sárrét, Enyingi-hát, Káloz-Igari-löszhátak

Éghajlati és vízrajzi adottságok

A vármegye éghajlata a viszonylag kis területi kiterjedés ellenére is meglehetősen differenciált képet mutat. A különbözőségek a besugárzási viszonyok, a hőmérsékleti kép, a csapadékviszonyok és a vízháztartás tekintetében egyaránt megmutatkoznak. Veszprém vármegye éghajlatában az atlanti hatások már csak kisebb mértékben jutnak érvényre, mint az ország nyugati tájain. A csapadék területi eloszlása különbözőséget mutat. A legmagasabb éves csapadékösszeggel a Bakony magasabb régiói rendelkeznek, ahol 750-800mm az éves csapadékmennyiség. A vármegye csapadékban legszegényebb területei keleten helyezkednek el, a legszárazabb terület a Sárrét. A vármegye leginkább csapadékos, és forrásokban bővelkedő középhegységi területei gazdag vízrendszerrel rendelkeznek. A területen kialakuló vízfelesleget patakok, kisvízfolyások tucatjai szállítják el, melyek többsége bővizű. A nagy vízfolyássűrűség leginkább a Magas-Bakony területén eredő patakok által behálózott Bakonyalját jellemzi. Veszprém vármegye legfontosabb természetes vize a Balaton. Területe 590 km2.
 

Talajviszonyok és vegetáció

A vármegye területének talajviszonyaira a változatos talajtípusok elterjedése jellemző. A Bakony magasabb térszínein az uralkodó talajtípust a mészkövön képződött rendzina talajok adják. A Bakony másik jellemző talajtípusát az agyagbemosódásos barna erdőtalajok adják, amelyek a medenceperemeken és a medencék egyes részein üledékeken képződtek. Nagyobb részt szántóként hasznosulnak. A Bakonyalján is az agyagbemosódásos erdőtalaj az uralkodó. A Balaton-felvidék és a Déli-Bakony is részben barna erdőtalajokkal, részben rendzinákkal borított. Az amúgy is sekély termőréteget az erózió is pusztítja. A Tapolcai-medence egyes részein és a Sárréten láptalajok is kialakultak. A réti talajok a vármegyében csak foltszerűen jelennek meg. A vármegye talajadottságai elsősorban az erdőgazdálkodásnak és a szőlőtermelésnek kedveznek, a mezőgazdasági termelés szempontjából relatíve jó minőségű, termékeny talajok jobbára csak mozaikosan fordulnak elő, kis területi kiterjedésben.
 
Veszprém vármegye rendkívül változatos természeti adottságokkal rendelkezik, ami a területen megfigyelhető magas biodiverzitásban is megnyilvánul. Ez jelenti egyrészt az élőhelyek változatosságát, másrészt a magas fajdiverzitást. Potenciális természetes növénytakarója változatos képet mutat, területén több flórajárás húzódik. A vármegye magasabban fekvő, csapadékosabb, hűvösebb klímájú térségében a gyertyánelegyes bükkösök, gyertyános kocsánytalan tölgyesek és hegyvidéki égerligetek terjedtek el. A karsztos mészkőfelszíneken az uralkodó társulások között megtalálhatók a mészkő szurdokerdők és a karszterdők is. A Marcal medencéjében és a Bakonyalján a tölgy-kőris-szil ligeterdők, az ártéri puha és keményfa ligetek, és a gyertyános kocsánytalan tölgyesek fordulnak elő leginkább természetes körülmények között. A Bakony keleti részén illetve a Balaton-felvidéken a cseres kocsánytalan tölgyesek is előfordulnak. A Bakonyban nagykiterjedésű telepített fenyőerdők is megtalálhatók. Kedvező, hogy a Bakonyban több helyütt máig megmaradtak az összefüggő zárt erdőségek. A Balaton-felvidék, Tapolcai-medence D-i kitettségű lejtőin a táj elválaszthatatlan részévé váltak a szőlőültetvények. A Bakonyalja és a Marcal-medence területén a mezőgazdálkodás viszonylag nagyobb területeket foglal el.
 
 
Természeti és kultúrtörténeti értékek
 
A vármegye teljes területe a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság illetékessége alá tartozik, melynek 53%-a esik Veszprém vármegye területére. A vármegye területének megközelítőleg 15%-át teszik ki az országos jelentőségű védett természeti területek. A Bakony és a Balaton-felvidék erdeiből, a patakok, vízfolyások mellett húzódó rétek, erdők növényzetéből, a kevésbé intenzíven használt mezőgazdasági területekből ökológiai folyosórendszer áll össze.
 
A vármegye Tájvédelmi Körzetei (TK) és Természetvédelmi Területei (TT):
  • Magas-bakonyi TK, Somló TK, Pannonhalmi TK
  • Bakonygyepesi Zergebogláros TT, Attyai-láprét TT, Nyirádi Sár-álló TT, Tapolcafői-láprétek TT, Zirci Arborétum TT, Várpalotai Homokbánya TT, Úrkúti-őskarszt TT, Sümegi Fehér-kövek TT, Darvas-tó Lefejtett Bauxitlencse TT, Sümegi Mogyorósdomb TT, Farkasgyepűi Kísérleti Erdő TT, Devecseri Széki-erdő TT, Sárosfői Halastavak TT, Szentgáli-tiszafás TT, Somlóvásárhelyi Holt-tó TT
A vármegye számos ex lege – a törvény hatályánál fogva védett – területtel rendelkezik. Területén számos kisebb-nagyobb kiterjedésű, a természet védelméről szóló törvény értelmében országosan védett lápterület található. Az ex lege védett természeti emlékek közül elsősorban az egykori földvárak védelmének van jelentősége a vármegye területén.
 
Veszprém vármegye különleges természeti adottságai, a Balaton-part, a Bakony vidéke, a Tapolcai- és a Káli-medence tájai, a Pápa környéki Kisalföld peremvidéke, műemlékekben  gazdag városok és falvak, történelmi borvidékek, irodalomtörténeti, egyházi, helytörténeti, régészeti, muzeális gyűjtemények, emlékhelyek, üveg-, kerámia- és porcelánművességek mind hozzájárulnak a térség rendkívüli sokszínűségéhez
 
2009-ben 1204 db országos védelem alatt álló műemléket tartottak itt nyilván Ezzel a számmal az országban a Győr-Moson-Sopron vármegye után a második helyen áll, az ország minden tizedik műemléke Veszprém vármegyében található
 
A műemlékek száma Veszprémben, Pápán, Tihanyban, Szigligeten, Balatonfüreden, Sümegen és Magyarpolányban a legmagasabb, közülük is messze kiemelkedik a vármegyeközpont, Veszprém (114 db műemlék). Ezek együttesen a vármegye műemlék-állományának harmadát adják.
 
 
 

forrás:
Dövényi Zoltán [szerk]: Magyarország kistájainak katasztere. 2., átdolgozott kiadás. MTA FKI, Budapest, 2010.
Maróti R.–Dr. Hortobágyi I.–Dr. Szebényi N. (szerk.): Veszprém megye és kistérségei Startégiai Programja, 2001

képforrás: