Fejér megye

Terület:4358,76 km²

Lakónépesség: 419 506 fő (2013. dec. 31.)

Megyeszékhely: Székesfehérvár (99 060, 2013)

Járások: Bicskei, Dunaújvárosi, Enyingi, Gárdonyi, Martonvásári, Móri, Sárbogárdi, Székesfehérvári

Települések száma: 108 db

---

 

Történeti leírás:

 

Fejér megye területe már az ősidőktől kezdve lakott volt, térségeket összekötő köztes elhelyezkedése, a Duna vízi útja folytán mindig is vonzotta a Kárpát-medencét érintő népmozgalmak csoportjait, erről a régészeti lelőhelyek gazdagsága is tanúskodik. A megye területén az első etnikailag megfogható művelődési kört a vaskori kelták képviselték, az eraviszkusz törzset érte el az i. sz. 1. században a római hódítás, a megye mai területe Pannónia provincia része lett, a Duna vonalával, s az azt övező limes táboraival (Vetus Salina, Intercisa, Annamatia) a tartomány keleti határa. Az útcsomópontokban jelentős városok alakultak ki: Floriana (Csákvár), Osones (Bodajk), Gorsium (Tác). A rómaiak után a terület egyesítése tartósan az avaroknak sikerült, nyugati részfejedelemségük központja a megye déli részén alakult ki. Birodalmuk hanyatlása után a gyérülő falvakat a IX. század végén helyben találta a magyar honfoglalás. A megye területét a honfoglaló magyarság 895 - 900 körül szállta meg, mely központi fekvése miatt a fejedelmi törzs szálláshelye lett. Központjául Fehérvárt választva Géza fejedelem a Sárrét mocsarai fölött erődített szálláshelyet épített ki, mely az államalapítás után, I. István alatt a területi alapon szerveződő királyi vármegye székhelyévé vált, a középkori magyar állam szervezetében kiemelkedő szerepet töltött be: az uralkodók koronázási és temetkezési helye a XVI. század közepéig. Fejér vármegye oklevélben elsőként 1009-ben fordul elő, alispánját 1108-tól említik. A török hódoltság előtt a megye területe magába foglalta a Duna-Tisza közén elhelyezkedő Solt-szék területét is. A megye területére a honfoglaló magyarság mellé a XIV. századig a területi autonómiát élvező besenyők (a Sárvíz mellékére) és a XV. században Hantos központtal kapitánysággá szerveződő kunok települtek. Az ide települt népességben az 1543 és 1688 közti török uralom törést okozott. Székesfehérvár elfoglalása után a megyehatóság nyugatra menekült, s bár a XVI. században még működik a megyei igazgatás, a XVII. század folyamán Veszprém és Komárom megyéhez kerülnek a velük szomszédos Fejér megyei területek. A megye nyugati része a palotai váruradalom részévé vált, az északi területek Tata és Gesztes várak kapitányaitól függtek. A török hódoltság időszaka a népesség csökkenését, falvak és anyagi javak pusztulását hozza. A felszabadulás után 1692-ben szervezik újjá a vármegye közigazgatását. Székesfehérvár 1703-ban nyeri vissza szabad királyi városi rangját és jogait. A megfogyatkozott lakosság helyére magyar, német és szlovák telepesek érkeztek a XVII. század folyamán, de az etnikailag vegyes lakosságban a magyar népesség dominált. A szabadságharc leverése után, az önkényuralom másfél évtizede alatt a tőkés társadalom fejlődése jelentősen előrehaladt. A polgári viszonyoknak megfelelően szervezték meg a megyei adminisztrációt. A korábbi járási beosztás helyett újat alkottak: Székesfehérvár, Hercegfalva, Sárbogárd, Vál, Mór, Adony székhelyekkel. Az 1869-ben történt összeírás idején 17 mezőváros, 1 szabad királyi város, 72 falu, 15 községesített puszta, és 273 major volt Fejér megyében. A világháborút követő években a Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült pártok között az 1944 előtt legális történelmi múlttal rendelkező Kisgazdapártnak volt tömegbázisa. Az ezt követően kiépült pártállamnak az 1956-os forradalom előtti változatát az országos mozgalom elsöpörte. A szovjet katonai beavatkozás Székesfehérváron november 4-én, Dunaújvárosban (Sztálinvárosban) november 7-én törte meg a hősies ellenállást. A térségben az 1960-as évek elejétől indult meg a gazdasági, főleg ipari fejlesztés, mely a lakosság életszínvonalára pozitív hatással volt.

 

 

Természet- és tájföldrajzi adottságok

 

A megye mezorégióinak kistájai:

 

Fejér megyében az ökológiai szempontból értékes, a biológiai sokféleséget hordozó természetes és természet közeli területek egy jelentős része a megye északi, hegyvidéki erdős területeire koncentrálódik. A megye középső és a déli területeinek löszdombjait döntően már birtokba vette a mezőgazdaság, így a természeti értékek csak mozaikosan tudtak fennmaradni, mint pl. a nagyobb vízfolyások mentén kialakult mocsárréti, üde réti vegetáció, a szikfoltok, a meredek löszvölgyek oldalai és a déli szélek homoki vegetációja, a hozzájuk kapcsolódó állatvilággal. A megye természetvédelmi tanulmánya fontos feladataként tűzte ki a megye ökológiai hálózatának, Natura 2000 és védett természeti területeinek hosszú távú megóvását, biológiai sokféleségének megőrzését, és a táj- és természetvédelmi érdekek érvényesítését.

 

A megye területén 369 hektár terület áll helyi védelem alatt, mely a megye területének 0,9 %-a. A korábban megyei hatáskörbe tartozó védelem az önkormányzati törvény óta a helyi, települési önkormányzatok hatáskörébe tartozik. A védett természeti területeken belül az alapító okiratokban kijelölésre kerültek annak legértékesebb, legérzékenyebb, fokozott védelmet igénylő területei. Fokozottan érzékeny természeti területek közé sorolhatók a fokozottan védett területek, erdőrezervátumok és a Ramsari területek. Jelentős részük a tájvédelmi körzeteken belül helyezkedik el, de két országos és egy helyi védett területet is érintenek.

 

Természeti és kultúrtörténeti értékek

 

Fejér megye kulturális történelmi örökségének központja Székesfehérvár, amelyet nem csak a rengeteg műemlék tesz értékessé, hanem gyűjteményének (pl.: Ybl gyűjtemény, Új Magyar Képtár) és a múzeumok (Szent István Király Múzeum, Palotavárosi Skanzen) is. A Velencei-tó – Vértes térségben a fő vonzerő a Velencei-tó, amely jelenleg Magyarország második legnagyobb természetes tava, egyben a legmelegebb tó is Európában helyenként 26-28 ^oC-os hőmérsékletével. A tó kiváló üdülőhely, nátriumban és magnéziumban gazdag vize pedig reumatikus fájdalmak gyógyítására is alkalmas.

A sárvízi térség szintén értékes ökológiai terület. A Sárvíz mentén kialakult folyosó, a Rétszilasi tavak, és a Bozót patak völgye természetvédelmi területek, a Mezőföld vadban gazdag erdői, valamint a kisebb-nagyobb horgásztavak alkalmassá teszik az ökoturizmus különböző formáinak fejlesztésére. Szintén értékes természeti terület Dunaújváros és a Duna-menti területek holtágai és szigetei, valamint a Bakony és a Vértes vadban gazdag nyúlványai.

A szabadidő eltöltésére alkalmas a két borút (Mór – Csókakő – Csákberény – Gánt – Csákvár – Felcsút – Alcsútdoboz, illetve Etyek – Vál – Martonvásár – Velence – Sukoró – Pákozd – Agárd) végigjárása. A legkedveltebb turista útvonalak a Vértesben (Bodajk, Csákvár, Csókakő, Fehérvárcsurgó, Gánt, Mór) és a Velencei–tó északi részén (Kápolnásnyék, Nadap, Pákozd, Sukoró) találhatók.

 

 

Fejér megye honlapja