Veszprém megye

Területe: 4493 km²

Lakónépessége: 349 007 fő (2013. dec. 31.)

Megyeszékhely: Veszprém (60 788 fő, 2013)

Települések száma: 216

---

 

Általános földrajzi leírás

 

Veszprém megye a Dunántúl középső részén helyezkedik el, az ország egyik legfejlettebb térségéhez tartozó Közép-Dunántúl [1] régió részeként, de sajátos helyzeténél fogva egyben a Balaton (fejlesztési) Régiónak  is részét képezi. Északról Győr-Moson-Sopron [2] és Komárom-Esztergom [3], keletről Fejér [4], nyugatról Vas [5] és Zala [6], délről pedig Somogy [7] megye és a Balaton határolják. Veszprém megye hazánk közepes nagyságú megyéihez tartozik.

 

[8]A megye kilenc kistérségből áll, melyek közül három (veszprémi, balatonalmádi és balatonfüredi) a dinamikusan fejlődő kategóriába, a tapolcai kistérség [9] a fejlődő, négy kistérség (ajkai, pápai, várpalotai, zirci) a felzárkózó, míg a sümegi a stagnáló kistérségek csoportjába sorolható. A kistérségek eltérő nagyságúak, legnagyobb a pápai és legkisebb a várpalotai.  Lakónépessége 2010-ben 356 573 fő volt, mely az ország teljes népességének 3,6%-a. Az átlagos népsűrűség a megyében mintegy 79 fő négyzetkilométerenként, ami jóval elmarad a 109 fő/km²-es országos átlagtól. Ezzel a közép-dunántúli gégió [1]ban itt a legalacsonyabb a népsűrűség értéke, országos viszonylatban pedig Veszprém megye az ország nyolcadik legritkábban lakott megyéje. A népesség megyén belüli területi elhelyezkedése kiegyenlítetlen. A megyeszékhely és kistérsége koncentrálja a legnagyobb népességet. A megye délkeleti urbanizált térsége a legsűrűbben lakott, a veszprémi, várpalotai, balatonfüredi és balatonalmádi kistérségek népsűrűsége magasabb az átlagosnál, a megyeszékhely melletti ipari településeknek és a Balaton-part összefüggő településsávjának köszönhetően. A megye ritkábban lakott térségei a Bakony, a Tapolcai-medence és a Káli-medence zömmel kistelepülésekkel jellemezhető területén rajzolódnak ki.

 

Legkedvezőbb demográfiai helyzetben a gazdaságilag fejlettebb kistérségek vannak, ez elsősorban a Várpalota-Veszprém-Ajka tengely menti térség. A megyehatár menti úgynevezett belső perifériák demográfiailag is egyértelműen hátrányos helyzetűnek minősülnek, s úgy tűnik, hogy az elkövetkezendő években sem csökkennek ezek a különbségek.

 

A megye településhálózatát kis- és közepes városok, valamint zömében aprófalvak alkotják. Összesen 15 városa van, községei 47%-ának lakosságszáma pedig nem éri el az 500 főt. A községek átlagos népessége 773 fő, ez a legalacsonyabb közép-dunántúli régióban [1], ami részben abból következik, hogy Veszprém megyében van a legtöbb község. A Bakonytól északra eső területek egyetlen városa Pápa. A megye Balaton-partján és a Bakonytól délre eső területein ellenben sűrű városhálózat található. A megye közigazgatási központja Veszprém, amely megyei jogú város. A megye közepes méretű városai közül Ajka és Várpalota egykori ipari központok, ma a szerkezetváltás problémáival küzdenek. Tapolca és Sümeg elsősorban idegenforgalmi központok. Pápa a megye északi felének kulturális és ipari központja, míg – a Btv. területi hatálya alá tartozó – Balatonalmádi, Balatonfüred és Badacsonytomaj, valamint az ország legmagasabb fekvésű városa Zirc földrajzi helyzetéből adódóan jelentős idegenforgalommal bír. Herend világhírű porcelángyártásáról vált ismertté.

 

A megye tájai öt nagytájhoz, a Kisalföldhöz, a Nyugat-magyarországi-peremvidékhez, a Dunántúli-dombsághoz, a Dunántúli-középhegységhez és az Alföldhöz tartoznak. Veszprém megye természet- és tájföldrajzi összetettségét jól mutatja, hogy a területét összesen 28 kistáj érinti részben vagy teljes egészében.

 

A megye mezorégióinak kistájai:

A megye éghajlata a viszonylag kis területi kiterjedés ellenére is meglehetősen differenciált képet mutat. A különbözőségek a besugárzási viszonyok, a hőmérsékleti kép, a csapadékviszonyok és a vízháztartás tekintetében egyaránt megmutatkoznak. Veszprém megye éghajlatában az atlanti hatások már csak kisebb mértékben jutnak érvényre, mint az ország nyugati tájain. A csapadék területi eloszlása különbözőséget mutat. A legmagasabb éves csapadékösszeggel a Bakony magasabb régiói rendelkeznek, ahol 750-800mm az éves csapadékmennyiség. A megye csapadékban legszegényebb területei keleten helyezkednek el, a legszárazabb terület a Sárrét. A megye leginkább csapadékos, és forrásokban bővelkedő középhegységi területei gazdag vízrendszerrel rendelkeznek. A területen kialakuló vízfelesleget patakok, kisvízfolyások tucatjai szállítják el, melyek többsége bővizű. A nagy vízfolyássűrűség leginkább a Magas-Bakony területén eredő patakok által behálózott Bakonyalját jellemzi. Veszprém megye legfontosabb természetes vize a Balaton. Területe 590 km².

 

A megye területének talajviszonyaira a változatos talajtípusok elterjedése jellemző. A Bakony magasabb térszínein az uralkodó talajtípust a mészkövön képződött rendzina talajok adják. A Bakony másik jellemző talajtípusát az agyagbemosódásos barna erdőtalajok adják, amelyek a medenceperemeken és a medencék egyes részein üledékeken képződtek. Nagyobb részt szántóként hasznosulnak. A Bakonyalján is az agyagbemosódásos erdőtalaj az uralkodó. A Balaton-felvidék és a Déli-Bakony is részben barna erdőtalajokkal, részben rendzinákkal borított. Az amúgy is sekély termőréteget az erózió is pusztítja. A Tapolcai-medence egyes részein és a Sárréten láptalajok is kialakultak. A réti talajok a megyében csak foltszerűen jelennek meg. A megye talajadottságai elsősorban az erdőgazdálkodásnak és a szőlőtermelésnek kedveznek, a mezőgazdasági termelés szempontjából relatíve jó minőségű, termékeny talajok jobbára csak mozaikosan fordulnak elő, kis területi kiterjedésben.

 

Veszprém megye rendkívül változatos természeti adottságokkal rendelkezik, ami a területen megfigyelhető magas biodiverzitásban is megnyilvánul. Ez jelenti egyrészt az élőhelyek változatosságát, másrészt a magas fajdiverzitást. Potenciális természetes növénytakarója változatos képet mutat, területén több flórajárás húzódik. A megye magasabban fekvő, csapadékosabb, hűvösebb klímájú térségében a gyertyánelegyes bükkösök, gyertyános kocsánytalan tölgyesek és hegyvidéki égerligetek terjedtek el. A karsztos mészkőfelszíneken az uralkodó társulások között megtalálhatók a mészkő szurdokerdők és a karszterdők is. A Marcal medencéjében és a Bakonyalján a tölgy-kőris-szil ligeterdők, az ártéri puha és keményfa ligetek, és a gyertyános kocsánytalan tölgyesek fordulnak elő leginkább természetes körülmények között. A Bakony keleti részén illetve a Balaton-felvidéken a cseres kocsánytalan tölgyesek is előfordulnak. A Bakonyban nagykiterjedésű telepített fenyőerdők is megtalálhatók. Kedvező, hogy a Bakonyban több helyütt máig megmaradtak az összefüggő zárt erdőségek. A Balaton-felvidék, Tapolcai-medence D-i kitettségű lejtőin a táj elválaszthatatlan részévé váltak a szőlőültetvények. A Bakonyalja és a Marcal-medence területén a mezőgazdálkodás viszonylag nagyobb területeket foglal el.

 

 

Természeti és kultúrtörténeti értékek

 

A megye teljes területe a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság illetékessége alá tartozik, melynek 53%-a esik Veszprém megye területére. A megye területének megközelítőleg 15%-át teszik ki az országos jelentőségű védett természeti területek. A Bakony és a Balaton-felvidék erdeiből, a patakok, vízfolyások mellett húzódó rétek, erdők növényzetéből, a kevésbé intenzíven használt mezőgazdasági területekből ökológiai folyosórendszer áll össze.

 

A megye Tájvédelmi Körzetei (TK) és Természetvédelmi Területei (TT):

A megye számos ex lege – a törvény hatályánál fogva védett – területtel rendelkezik. Területén számos kisebb-nagyobb kiterjedésű, a természet védelméről szóló törvény értelmében országosan védett lápterület található. Az ex lege védett természeti emlékek közül elsősorban az egykori földvárak védelmének van jelentősége a megye területén.

 

Veszprém megye különleges természeti adottságai, a Balaton-part, a Bakony vidéke, a Tapolcai- és a Káli-medence tájai, a Pápa környéki Kisalföld peremvidéke, műemlékekben  gazdag városok és falvak, történelmi borvidékek, irodalomtörténeti, egyházi, helytörténeti, régészeti, muzeális gyűjtemények, emlékhelyek, üveg-, kerámia- és porcelánművességek mind hozzájárulnak a térség rendkívüli sokszínűségéhez

 

2009-ben 1204 db országos védelem alatt álló műemléket tartottak itt nyilván Ezzel a számmal az országban a Győr-Moson-Sopron megye [2] után a második helyen áll, az ország minden tizedik műemléke Veszprém megyében található

 

A műemlékek száma Veszprémben, Pápán, Tihanyban, Szigligeten, Balatonfüreden, Sümegen és Magyarpolányban a legmagasabb, közülük is messze kiemelkedik a megyeközpont, Veszprém (114 db műemlék). Ezek együttesen a megye műemlék-állományának harmadát adják.

 

 

Veszprém megye honlapja [10]