Győr-Moson-Sopron vármegye

Terület: 4088,70 km²
Lakónépesség: 450 318 fő (2013. dec. 31.)
Vármegyeszékhely: Győr (128 902, 2013)
Járások: Csomai, Győri, Kapuvári, Mosonmagyaróvári, Pannonhalmai, Soproni, Téti
Települések száma:183
Általános földrajzi leírás
Győr-Moson-Sopron vármegye a Nyugat-dunántúli tervezési-statisztikai régió részeként az ország nyugati határszélén helyezkedik el. A kelet-nyugat irányban elnyúló vármegye két országgal – Ausztriával (nyugat) és Szlovákiával (észak) - határos. Délről Vas és Veszprém vármegye, keletről Komárom-Esztergom vármegye határolja. A vármegye északi része a Bécs-Budapest innovációs tengelyen helyezkedik el, középső és déli része a belső periféria jellemzőit mutatja (funkcióhiányos központok, egyoldalú, döntően mezőgazdaságra épülő gazdasági szerkezet, gyenge foglalkoztatási és tőkevonzó képesség).
Győr-Moson-Sopron vármegyét hét statisztikai kistérség és 182 település alkotja, melyek közül 9 város és 173 község. A városok közül kettő – Győr és Sopron – megyei jogú város. A vármegye településhálózata nem elaprózott, ugyanakkor megosztott. A közlekedési tengely mentén elhelyezkedő települések felértékelődtek, az országhatár menti fekvés új dimenziókat kapott. Az egyes városok népességének mérsékelt fogyása és a különösen Győr környékén erős szuburbanizációs folyamatok ellenére a vármegye urbanizációs szintje emelkedett, mivel az elmúlt 10 évben három település vált várossá: Pannonhalma, Tét és Jánossomorja.
Történeti áttekintés
A rendszerváltás után a nyugat-európai országokból érkező befektetők közül sokan itt kerestek és találtak beruházási lehetőséget. Az autópálya-építésnek köszönhetően Ausztria felől, de Magyarország központjából is jól megközelíthető a vármegye. Bár semmilyen ásványi nyersanyag nem található a vármegyében, mégis itt alakult ki az ország egyik ipari körzete. Mindez elsősorban az út- és vasúthálózatnak, az országhatár közelségének, a hagyományoknak köszönhető. A mezőgazdaságot tekintve jelentős az itteni szőlő- és bortermelés. Már a pannonhalmi apátság alapítólevelében is szó esik a szőlőtermesztésről. A rend tagjai számára megélhetési forrást jelentett a bor és a szőlő. A táj adottságai, fekvése, klímája kedvezett is ennek, így komoly borkultúra alakulhatott ki ezen a vidéken. Győr-Moson-Sopron vármegye életében egyre nagyobb szerepet játszik a turizmus. Számtalan értékes műemlék található ezen a vidéken. A barokk stílus gyöngyszemének tekinthető Győr mellett sokan keresik fel Fertődöt, vagy a kisvárosok, falvak barokk templomait, kastélyait. Különleges értéket képvisel a világörökségi listán is szereplő pannonhalmi apátság és a Fertő-tó. Ausztria közelségének és gróf Széchenyi Istvánnak köszönhetően először érintette a vármegyét a XIX. századi polgári fejlődés. Ennek hatása ma is érződik az itteni gazdaságon, kultúrán, de hatással van az idegenforgalomra is, hiszen például Nagycenk – a Széchenyi-emlékekkel – nemzeti zarándokhely lett. A természetjárók is kedvelik ezt a vidéket, különösen népszerű a Szigetköz, bár itt a Duna-elterelés miatt a környezeti károk jelentősnek mondhatók. Az országhatár közelsége miatt jelentős az átmenő forgalom. A statisztikák szerint a Magyarországra érkező turisták egyharmada érinti a vármegyét: vagy eleve idejön, vagy átutazik ezen a tájon.
Természet- és tájföldrajzi adottságok
Győr-Moson-Sopron vármegye területe három nagytájhoz tartozik: a Kisalföld, a Nyugat-magyarországi peremvidék, valamint a Dunántúli-középhegység északi peremvidéke. A táj döntően a Duna, illetve a Rába-Rábca, Répce és Ikva folyók hordalékából építkező síkság (Szigetköz, Hanság, Mosoni-síkság, Rábaköz, Répce-sík, Ikva-sík: a vármegye északi, középső, déli és keleti része). A vármegye nyugati és délkeleti része dombos, alacsony hegyvidéki jellegű (Soproni hegység, Fertőmelléki-dombság, Pannonhalmi-dombság, Bakonyalja).
A vármegye legmélyebben fekvő területe a gönyűi Duna-part (108 m tszf. magasság), legmagasabb pontja a Kék-hegy (661 m), amely pedig a Bakonyban található. A domborzati viszonyoknak megfelelően a jelentősebb vízfolyások iránya Ny→K, DNy→ÉK.
A vármegye mezorégióinak kistájai:
- Győri-medence: Szigetköz, Mosoni-sík, fertő-medence, Hanság, Kapuvári-sík, Csornai-sík
- Marcal-medence: Pápa-Devecseri-sík
- Komárom-esztergomi-síkság: Győt-Tatai-teraszvidék, Igmánd-Kisbéri-medence
- Alpokalja: Soproni-hegység, Fertőmelléki-dombság, Soproni-medence
- Sopron-Vasi-síkság: Ikva-sík, Répce-sík
- Bakony-vidék: Öreg-Bakony, Pápai-Bakonyalja, Pannonhalmi-dombság, Súri-Bakonyalja
Éghajlati és vízrajzi adottságok
A vármegye éghajlatát a kontinentális klíma jellemzi. Viszonylag ritka a zord tél és a száraz nyár, időjárási szélsőségek nem fordulnak elő. A vármegyét érintő Alpokalja térsége azonban hazánk egyik legcsapadékosabb része. A vármegye terüelte felszíni vizekben igen gazdag, fő vízgyűjtője a Duna. További jelentős folyói a Rába, Rábca, Lajta, Marcal. Legnagyobb állóvize a Fertő-tó.
Talajviszonyok és vegetáció
Talaja nagytájanként különböző szerkezetű és minőségű. A Kisalföldet a jó termőképességű csernozjom talajok jellemzik, az Alpokalját az erőteljes kilúgozás uralja, ennek megfelelően alakultak ki területén a fejlődés különböző fokán álló barna erdőtalajok. A folyók völgyében öntéstalajok terülnek el. A Kisalföld közepén, a volt irtásfalvak környékén a talaj agyagos, kavicsos alacsony termőértékű (a Lés vidék).
A kedvező környezeti adottságok a földterület 63,9%-át mezőgazdasági művelésre alkalmassá teszik, ami meghaladja az országos átlagot. Itt található az ország termőterületének 4,6%-a, 356,9 ezer hektár. Az éghajlati és klimatikus viszonyok, a talajszerkezet – mint mindenütt a világon – hatást gyakorolnak a művelés lehetséges módjára. A vármegyében a régió egészéhez viszonyítva magasabb, sőt az országos átlagot meghaladó a szántóterületek aránya, ugyanakkor alacsonyabb az erdősültség foka. A Kisalföld humuszos talaja kiváló alapot biztosít a kertészeti, szántóföldi kultúrák termesztéséhez. Az Alpokalján, a Pannonhalmi-dombságon és a Sokoróalján kiterjedt és minőségi szőlőtermesztés, valamint erdő- és vadgazdálkodás folyik.
A vármegye gazdag természeti örökséggel bír, az országos jelentőségű védett területek 5,5%-a található itt, magában foglalva a Fertő-Hanság Nemzeti Parkot, a Soproni és a Sokorói Natúrparkot, valamint a Szigetközi és a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzetet. A Sokoró kivételével mindegyik természetvédelmi terület a határ mentén helyezkedik el, működő, illetve potenciális határ menti együttműködés keretében. A Fertő-tó teljes területe a Világörökség része kultúrtáj kategóriában.
A vármegye országos jelentőségű természeti értékeit túlnyomórészt a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság kezeli. A nemzeti park 23 588 ha védett (ezen belül 7 492 ha fokozottan védett) területéhez kapcsolódik az osztrák oldalon a Neuseedler-See Nationalpark, amellyel együtt 1994. április 24-e óta Magyarország és Ausztria első határon átnyúló nemzeti parkja jött létre.
A vármegye Tájvédelmi Körzetei (TK) és Természetvédelmi Területei (TT):
- Pannonhalmi TK, Soproni TK, Szigetközi TK
- Nagycenki Hársfasor TT, Pannonhalmi Arborétum TT, Soproni Botanikus Kert TT
A változatos földrajzi-táji adottság, a történelmi múlt, a különböző etnikumú népességek több évszázados együttélése sokszínű kultúrát teremtett Győr-Moson-Sopron vármegyében. Néprajzi szempontból az itt élő nemzetiségek, etnikumok (németek, horvátok, romák) saját nyelvi-kulturális műveltségükkel, hagyományaikkal gazdagítják a régió néprajzi, népművészeti örökségét. A vármegye számos egyedi, csak e vidékre jellemző kulturális örökséggel járul hozzá nemzeti és egyetemes értékeinkhez (népi építészeti örökségek, néphagyományok, gasztronómiai különlegességek stb.). A vármegye egyes földrajzi egységei egyben önálló kulturális-néprajzi sajátosságokat mutatnak: Fertő mente, Rábaköz, Szigetköz, Tóköz, Alpok-alja, Bakony-alja, Répce-mente, történelmi borvidékek (Sopron, Pannonhalma-Sokoró).
A vármegyében két világörökségi listán szereplő táji, illetve építészeti-történelmi örökség található: a Fertő-táj, valamint az ezeréves Pannonhalmi Szent-Benedek rendi főapátság. Nemzeti és történelmi-kulturális hagyományait tekintve határon átnyúló jelentőségű építészeti örökség a Fertődi kastély (Esterházy család, Haydn zenei hagyatéka), valamint a három volt vármegye-székhely történelmi belvárosai, annak építészeti és egyéb értékeivel együtt.
A vármegye műemlékeinek száma 1226, ezzel az értékkel a vármegyei rangsor élén áll. Sopron és Győr – a fővárost követően – hazánk műemlékekben két leggazdagabb városa, de további településeken is található számos kiemelt jelentőségű építészeti érték (Lébény, Hédervár, Mosonmagyaróvár, Mihályi, Fertőrákos stb.).
forrás:
Dövényi Zoltán [szerk]: Magyarország kistájainak katasztere. 2., átdolgozott kiadás. MTA FKI, Budapest, 2010.