Somogy vármegye

Területe: 6035,86 km²

Lakónépessége: 315 512 fő (2013. dec. 31.)

Vármegyeszékhely: Kaposvár (64 872 fő, 2013)

Települések száma: 246

---

 

Somogy vármegye a Dél-Dunántúlon, a Balaton és a Dráva között helyezkedik el a dél-dunántúli régió részeként. 6036 km² kiterjedésével az ország legnagyobb vármegyéi közé tartozik: nagysága szerint az ötödik. Az ország összterületének mintegy 6,5%-át foglalja magába. Észak-déli kiterjedése jelentős: meghaladja a 120 kilométert. Kelet-nyugati irányban a legszélesebb részén eléri a 80 kilométert, ezzel is magyarázható, hogy természetföldrajzi viszonyaiban is változatos. Északon Veszprém, északkeleten Fejér, keleten Tolna, délkeleten Baranya vármegye, délen Horvátország, nyugaton pedig Zala vármegye határolja. A vármegye szomszédos környezete minden tekintetben sokszínűnek mondható. Megyei jogú városa Kaposvár

 

 

Történeti leírás

 

A régészeti leletek szerint a terület már az őskorban is lakott volt, az ásatások alátámasztják azt is, hogy a rómaiak az általuk Pelsonak nevezett Balaton mellett telepedtek le.  Némi túlzással állítható, hogy a vármegyének nincs olyan települése, amelynek határában ne kerültek volna elő az egykori Pannóniára utaló régészeti leletek. A honfoglalást követően itt hadakozott a kereszténység felvételét elutasító Koppány, akinek birtoka a későbbi vármegyeközpontnak helyet adó Somogyvár volt. A török hódoltság alatt Somogy nagy része elnéptelenedett, az oszmán birodalom az elmenekült jobbágyok helyére szerbeket telepített. Így lehet, hogy az 1500-as évek végén 80 olyan települést írtak össze, amelyeknek a lakói rácok voltak, akiket nem sokkal utána betelepített svábok követtek.  Somogy vármegye a legtöbb területi viszályban érintett volt a keresztes lovagok átvonulásától kezdve a 48-as szabadságharcokon át az első és második világháborús csapatok evakuálásáig.

 

A múlt század végén jelent meg az ipar szoros összefüggést mutatva a vasúttal. Az első vasúti pálya 1861-ben épült meg a Balaton mellett, majd 1872-ben elkészült a Dombóvár-Zákány közötti vasút is. Ezt követte a vármegyeszékhely, Kaposvár dinamikus fejlődése. Megépült a cukorgyár és a nagymalom, majd élénk kereskedelem kezdődött, amely nem csak Kaposvár, hanem a második központ, Barcs közbeszólásával is. Ez a dinamizmus csak az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés következtében torpant meg, amihez hozzájárultak még az elkövetkező évek politikai eseményei is. Az iparosodásra jellemző, hogy míg Magyarország az ötvenes évek elejére a „vas és acél” országa lett, addig Somogyban könnyűipart létesítettek, így születtek meg többek között a kaposvári textilművek is, amelynek nyersanyagszükségletét a Szovjetunióból származó importtal biztosították. Jelenleg a vármegye főleg délebbi települési gyengítik az általános statisztikát. Jövőképét sokban segítheti a Balatonhoz való közelsége, vagy a területén található több hőforrás, amelyektől a turizmus fellendülését várják.

 

 

Természet- és tájföldrajzi adottságok

 

A Somogy domborzati viszonyaiban a kevéssé tagolt magyarországi tájak közé sorolható. A vármegye legmagasabb pontja Külső-Somogyban található, a Gyugy-hát 312 m. Belső-Somogy átlagos tengerszint feletti magassága 173 m, Külső-Somogyé 186 m, a Zselicé pedig 211 m. Mindhárom terület völgyekkel rendkívül sűrűn tagolt. Belső- és Külső-Somogy teljes völgyhálózatának hossza meghaladja a 9800 kilométert. A domborzati viszonyok tehát sem a közlekedés, sem pedig a betelepedés számára nem jelentenek átjárhatatlan akadályt.

 

A vármegye mezorégióinak kistájai:

A közvetlen vízgyűjtő területeket tekintve a vármegye öt (Balaton, Sió, Koppány, Kapos, Dráva) jelentősebb egységre tagolható. A Balaton vízgyűjtő területe a somogyi részeken délről észak felé lejt. A Zala folyó egy rövid szakaszon határfolyó Somogy és Zala vármegyék között. Legjelentősebb somogyi mellékfolyója a Zala–Somogyi-határárok, mely a vármegye északnyugati vizeit (legjelentősebb köztük a Marót-völgyi-csatorna) gyűjti össze és vezeti a Balatonba. A Sió vízgyűjtő területeinek Somogy vármegyei része kis kiterjedésű. A legjelentősebb Somogy vármegyei mellékfolyója a Kis-Koppány, mely kelet-nyugati törésvonalban folyik.

 

A vármegye területe növényföldrajzi tekintetben a Dél-Dunántúl (Praeillyricum) flóravidékéhez tartozik. E flóravidék legjellemzőbb sajátossága, hogy átmeneti jellegű a magyar (pannon) és a nyugati (illir) flórák között. A természetes állatvilág összetételét tekintve közép-európai jellegű a vármegye, de találunk benne észak-kelet- és déleurópai elemeket is. A vármegye ragadozó faunáját ma leginkább a szórványosan előforduló vadmacska, nyest és nyuszt jelenti, a menyét és görény ritka, kiszorított állatokká váltak. A vármegye állatvilágának változatosságához nagyban járul hozzá a Balaton közel 50 halfaja és 300 madárfaja.

 

 

Természeti és kultúrtörténeti értékek

 

Építészeti értékekben kevésbé gazdag ez a vidék. Egyrészt azért, mert e terület mindig is szűkölködött a tartós építőanyagot jelentő kőben, másrészt a török hódoltság alatt a legtöbb középkori templom, kolostor, vár elpusztult. 2009-ben 536 db országos védelem alatt álló műemléket tartottak itt nyilván. Ez az érték országos viszonylatban Somogy vármegyét az erős közép mezőnybe sorolja (Magyarországon 2009-ben összesen 9827 objektum élvezett országos védettséget). A műemlékek elsősorban Balatonberény, Kaposvár, Balatonkeresztúr településeken koncentrálódnak, de közülük is kiemelkedik Balatonberény (92 db műemlék). Ezek együttesen a vármegye műemlék-állományának közel harmadát adják.

 

A középkori emlékek közül legnevezetesebbek a somogyvári bencés apátság, valamint a Kaposvár melletti Szent Jakab-dombon 1061-ben alapított kaposszentjakabi bencés apátság romjai. A kereszténységre áttért magyarság egyszerű, de nemes arányú kápolnái szinte nyomtalanul eltűntek a történelem viharában, de néhány román és gótikus stílusú templom – Kőröshegy, Teleki, Szenyér, Buzsák – még őrzi a XI-XV. század építészeti sajátosságait. A vármegye legtöbb egyházi műemléke a XVII-XVIII. században épült, és a barokk stílus jegyeit viseli. A Balaton vidékének egyik legszebb barokk temploma egész évben látogatható Balatonkeresztúron. Andocs a vármegye leghíresebb búcsújáró helye, a legenda szerint ugyanis az andocsi Mária kultusz középpontjában álló gótikus kápolnát és kegyszobrot – melyek ma az andocsi templom egyik oltárát képezik – angyalok menekítették a somogyi dombok közé Kalocsából, az ott állomásozó török csapatok istenkáromlása elől. A kegyszobrot 1747 óta öltöztetik a zarándokoktól kapott ruhákba. Az elmúlt 250 év alatt összegyűlt, sok különleges darabot is tartalmazó Máriaruha-gyűjtemény ma kiállítás keretében megtekinthető. Siófokon, a mai magyar organikus építészet nagyja, Makovecz Imre által tervezett evangélikus templom található. A finn segítséggel épített és 1990-ben felszentelt faszerkezetű templomot különleges alakjára utalva „Krisztus hajójakét” is ismerik. Kaposváron több említésre érdemes, vallási tárgyú műemlék épület, szobor, kegyhely található. Az egyik legrégibbi ezek közül a Béla király utcában található „Gugyuló Jézus” tabernákulum oszlop. A város egyik legszebb épülete a Kossuth téren álló Nagyboldogasszony Székesegyház, korábbi plébánia templom, mely székesegyházi rangját 1993-ban nyerte el. Somogy jellegzetes épületei a XVII-XIX. században épült kastélyok és kúriák.

 

Az egykoron „kastélyok országának“ is nevezett Somogyban több mint 50 műemléki védelem alatt álló, és több mint 110 helyi jelentőségű kastély és kúria található. Napjainkban egy részük turisztikai célokat szolgál, másokban múzeumok, vagy éppen szociális intézmények működnek. Barokk kastélyaink közül talán az iharosberényi Inkey-, a somogyvári Széchenyi-, az alsóbogáti és felsőbogáti, valamint berzencei Festetics-kastélyok a legjelentősebbek. Klasszicista sítlusú kastélyai közül a batéi Gaál-, a kisasszondi Sárközy- és a nágocsi Zichy-kastély a legnevezetesebbek. Érdekes kuriózum a balatonszentgyörgyi Bari-hegy oldalán romantikus stílusban, négyágú csillag alakban épített, a XV-XVI. századi végvárakra emlékeztető Csillagvár. A vármegye számos agrártörténeti műemléke közül a szántódpusztai Európa Nostra-díjas, XVIII. századi majorsági épületegyüttes a legjelentősebb. A népi építészetet eredeti formában mutatja be a néprajzi szempontból kiemelkedő jelentőségű, zselici Szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény. Az ugyancsak Európa Nostra- díjas múzeumfalu valamennyi, eredeti elemekből összerakott épülete hűen tükrözi és őrzi a vármegye falusi építészetének emlékeit.

 

 

Somogy vármegye honlapja