Baranya vármegye

Terület: 4429,60 km²

Lakónépesség: 373 984 fő (2013. dec. 31.)

Vármegyeszékhely: Pécs (146 581 fő, 2013)

Települések száma: 301 db

---

 

Baranya vármegye a Dunántúl déli részén helyezkedik el, a dél-dunántúli régió részeként. A vármegyét északról Tolna és Somogy, nyugatról Somogy, keletről Bács-Kiskun vármegye határolja, délről pedig a szomszédos Horvátországgal határos. Lakónépessége 391 455 fő (2010), népsűrűsége 88 fő négyzetkilométerenként, ami ugyan az országos átlag alatt marad, de még ezzel az értékkel is Baranya vármegye az ország kilencedik legsűrűbben lakott vármegyéje. Településrendszere aprófalvas jellegével jellemezhető. Ezek között sok a zsáktelepülés. Ennek közlekedési és szociális következményei a fő okai annak, hogy a vármegye kistérségei között sok a hátrányos és halmozottan hátrányos kistérség. (A vármegye 9 kistérsége közül 8 hátrányos helyzetűnek tekinthető). A településhálózat aránytalanságait a vármegyeközpont, Pécs túlsúlya és – Mohács, Komló és Szigetvár kivételével – a középvárosok hiánya okozza. 1950-ig a vármegyében Pécsen kívül egy város volt, Mohács. Ezzel szemben jelenleg 12, döntően kisvárosi rangú településsel rendelkezik. Közülük Komló (1951), Szigetvár (1966), Siklós (1977) az 1990 után beinduló várossá nyilvánítások során nyerte el a címet.

 

Történeti áttekintés

 

A kedvező földrajzi adottságokkal rendelkező Baranya vármegye a régészeti leletek tanúsága szerint már a paleolit korban is lakott volt, de a térség teljes benépesedése az újabb kőkorban történt meg. A neolitikum korából számos település nyomai árulkodnak a letelepedett életmódot folytató elődeinkről. A rómaiak megjelenéséig - a vármegye földrajzi fekvéséből adódóan - sok népcsoport megfordult a vidéken. Éppen ezért a mediterrán kultúrák hatása éppúgy kimutatható itt, mint a nyugat-európai műveltségekkel való kapcsolatok.  A római befolyás kora Kr.e. 35-ben kezdődött, de az igazi római típusú civilizáció csak a terület Kr.u. 10-ben történt tartománnyá szervezése után terjedt el. Pannonia provincia elsősorban védelmi feladatokat látott el. A 3. században Sopianae már tartományi központ. Utak, villák, számos régészeti emlék idézik fel e kort. 1009-ben Szent István püspökséget létesített Pécsett, 1015-ben pedig megalapította a Pécsváradi Apátságot. Pécsett alapította 1367-ben Nagy Lajos az ország első, a világ kilencedik egyetemét. A vármegye egészen a mohácsi vészig (1526) nagyhatalmú nemesi családok – Garai, Siklósi, Óvári, Herczeg családok – befolyása alatt állt. Az 1526 és 1687 közötti török uralom idején drasztikusan csökkent a térség lakossága. Ennek folyományaként a török kiűzése után nagyarányú betelepítések és bevándorlások kezdődtek. A baranyai németség döntő része is ekkor települt be. Az abszolutizmus időszakára esik a vármegye életére a mai napig is hatással lévő esemény, a Duna Gőzhajózási Társaság megjelenése 1852-ben. A vállalat fő célja a Pécs környéki szénmezők feltárása és kiaknázása volt.

 

A kiegyezés utáni a térség gazdasági életében egyre inkább előtérbe került a bányászat, a gyáripar, fellendült a nagybirtokos gazdálkodás. A pécsi polgárság gazdagodását, s az egész város fejlődését elősegítette a szénbányászat fejlődése és a gyárak építése. Többek között tégla-, sör-, pezsgő-, orgona-, kesztyű- és porcelángyár létesült. Fejlődésnek indult Mohács is, ahol több manufakturális üzem jött létre. A 19. század utolsó három évtizedében Pécs lakosainak száma 29 000-ről 54 000-re emelkedett. Az I. Világháborút követően Pécs és Baranya vármegye nagyobb része szerb megszállás alá került (1918-1921). A trianoni békeszerződés a vármegye területének több mint egyötödét déli szomszédunkhoz csatolta. A húszas évek elején helyezték át Pécsre a pozsonyi egyetemet. A II. Világháború után drámai méretű ki-, be-, és áttelepítések zajlottak Baranyában, ami a nemzetiségi arányok drasztikus megváltozását eredményezte.

 

Az 1950-es évektől Baranyát – az elsősorban a bányászatra épülő – nagyfokú iparosítás jellemezte (ekkor kezdődött az uránérc kitermelése is). Ennek következménye az erőteljes urbanizáció és a falvak népességének csökkenése. A rendszerváltással együtt járó változások komoly visszaesést okoztak a gazdaságban (bánya- és üzembezárások), amit csak tetézett az elhúzódó délszláv válság.

 

 

Természet- és tájföldrajzi adottságok

 

A vármegye mezorégióinak kistájai

Az ország tájföldrajzi beosztása szerint Baranya vármegye területén két nagytáj, a Dunántúli-dombság és az Alföld osztozik. Középtáji szinten a vármegye területének legnagyobb része a Mecsek és a Tolna-Baranyai dombvidék illetve a Dráva menti síkság része. Baranya vármegye területét összesen 15 kistáj érinti részben vagy teljes egészében. A vármegye a D-i határmenti szegélyén a Dráva-sík húzódik, a vármegye déli harmada sík felszín, amelyet délen a Dráva, Keleten a Duna szegélyez. A vármegye igazi középhegysége a Mecsek, amely K-Ny-i irányban húzódik a vármegye középső részén. A Villányi-hegység jóval kisebb területű és átlagmagassága is elmarad a Mecseké mögött. A két hegység közötti szelíd dombsági és sík felszín a Baranyai-dombság és a Fekete-víz síkja, a Pécsi–síkság helyezkedik el. A Mecsek vonalától északra a jóval tagoltabb dombvidéki arculatú táj húzódik, melynek főbb részei a Zselic, a Baranyai-hegyhát, a Völgység és a Geresdi-dombság. A vármegye kistájai között a sztyepp jellegű tökéletes síkságoktól és az ártéri erdőktől a tagolt dombsági felszíneken át a zárt erdőkkel borított középhegységig számos tájkarakter előfordul. A Mecsek vonalától délre a szubmediterrán jegyek is előfordulnak.

 

Az átlagos tengerszint feletti magasság szerinti tagolódás alapján a vármegyében jól elkülöníthető térszínek határolhatók el, s ezek egyben sajátos domborzati típusokat is jelentenek. A vármegye közepén K-NY-i irányban húzódó Mecsek hegység a legnagyobb átlagmagasságú, tagolt középhegységi térszín. A Mecsek, több 600 m magasságot meghaladó és megközelítő csúccsal (Zengő 682 m, Tubes 611 m, Dobogó 594 m, Jakab-hegy 592 m) a vármegye legnagyobb átlagmagasságú térszíne, amelyen néhol jelentős magasságkülönbségek is előfordulnak. A Dráva menti síkság és a Duna menti síkság tökéletesen sík felszíne fekszik legalacsonyabban (85-120 m), míg a Zselic, a Völgység és a Baranyai-hegyhát 200-300 m átlagos magasságú, szerkezeti törésekkel szabdalt, inkább hullámos dombsági térszíne foglalja el a vármegye területének hozzávetőleg a felét. A Villányi-hegység legmagasabb csúcsai 400 m fölé emelkednek ugyan (Szársomlyó 442 m, Tenkes 408 m), de a hegység átlagmagassága 300 m alatti. Ez az ország legdélebbi fekvésű hegysége, amely a Dél-Baranyai dombságból emelkedik ki, és viszonylag meredeken ereszkedik le a Dráva-menti sík irányba.

 

A vármegye vízfolyásai három vízgyűjtőhöz – Duna, Dráva, Kapos – tartoznak, melyek közül a Kapos nem érinti a vármegyét. Fő vízválasztója a Mecsek, tőle É-ra a Kapos, D-re a Dráva illetve a Duna a vizek befogadója. Fontosabb vízfolyások: Karasica, Vasas-Belvárdi-vízfolyás, Villány-Pogányi-vízfolyás, Csele-patak, Borza, Fekete-víz, Gyöngyös, Okor, Almás-patak, Bükkösdi-víz, Pécsi-víz, Korcsina, Baranya-csatorna, Völgységi-patak. A Duna vízjárására a kora tavaszi hóolvadás nyomán fellépő ár és a május-júniusban levonuló zöldár mellett a kora őszi és téli alacsony vizek jellemzők. A Dráva vízjárása érdekesen alakul, mivel a hazai csapadékmaximumok és hóolvadások kiváltotta kora tavaszi és őszi árhullám mellett a kora nyári árhullám is levonul a felső szakasz magasabb régióiban bekövetkező hóolvadás nyomán. A vármegye területén mintegy 160 állóvíz található, többségük mesterséges eredetű.

 

A terület potenciális vegetációját a változatosság jellemzi, több flórajárás is tagolja. A természetes növényzet ma már csak nyomokban lelhető fel. A D-i síkvidéki területeken a szántók illetve rétek, legelők az uralkodóak. A táj természetes növénytakarója a szubmediterrán lágyszárú fajokban gazdag tölgy-kőris-szil ligeterdő, a gyertyános kocsányos tölgyesek, és főként a Dráva hullámterén a fűzligetek is fellelhetők. A tatárjuharos lösztölgyes a Dél-Baranyai-dombság sajátos társulása.

 

 

Természeti és kultúrtörténeti értékek

 

Baranya az ország természeti értékekben gazdagabb vidékei közé tartozik, annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedek intenzív tájhasznosítási formáinak következtében számos táji és természeti érték semmisült meg, illetve szenvedett maradandó károsodásokat. A vármegye területén a természetvédelmi feladatokat az 1996-ban alapított Duna-Dráva Nemzeti Park látja el. A vármegyében jelenleg egy nemzeti park, 3 tájvédelmi körzet, 8 természetvédelmi terület és mintegy 50 helyi jelentőségű természetvédelmi terület található.

Helyi jelentőségű védett természeti területei között szerepelnek pl. a Bári-kastélypark, Pécsi páfrányfenyő, Sásdi tulipánfa, vagy a Szigetvári vár környéke. Védett természeti emlékei között szerepel az abaligeti cseppkőbarlang és a villányi kőbánya őslénybemutatója. A vármegye NATURA 2000 hálózat területei részben a már meglévő védett területekkel átfedésben kerültek kijelölésre. A NATURA 200 hálózat területei a vármegye területének mintegy 15 %-át érintik.

 

A vármegye területén világörökségi (ókeresztény temető, Pécs) világörökség-várományos (dunai LIMES) és történeti települési területek (pl. Mohács, Palkonya, Siklós, Somberek, Szigetvár, Zengővárkony) egyaránt találhatóak. A vármegye híres történelmi emléke a mohácsi történelmi emlékhely, a szigetvári és a siklósi vár. A Keleti-Mecsek aprófalvai viszonylag érintetlen faluképet őriznek.

 

Baranya vármegye honlapja