Bács-Kiskun vármegye

Területe: 8444, 83 km²

Lakónépessége: 516 892 fő (2013. dec. 31.)

Vármegyeszékhely: Kecskemét (112 071 fő, 2013)

Járások: Bácsalmási, Bajai, Jánoshalmai, Kalocsai, Kecskeméti, Kiskőrösi, Kiskunfélegyházai, Kiskunhalasi, Kiskunmajsai, Kunszentmiklósi, Tiszakécskei

Települések száma: 119 db

---

Általános földrajzi leírás

 

Bács-Kiskun vármegye a Duna-Tisza közén található, északról Pest, keletről Jász-Nagykun-Szolnok és Csongrád-Csanád vármegyék, délről a szerb és a horvát országhatár, míg nyugatról a Duna folyam, illetve Baranya, Tolna és Fejér vármegyék szegélyezik. Az országon belüli centrális földrajzi helyzetéből adódóan a vármegye mindig is kapocs volt a Dunántúl és a Tiszántúl között, továbbá Budapesten keresztül a fejlettebb nyugati gazdasági centrumok és a Balkán-félsziget jelentősebb városai között is központi, igen jelentős tranzit szereppel bír. Bács-Kiskun vármegye mai területén az I. világháború után még négy vármegye osztozott. A vármegye jelenlegi formájának alapja az 1950-es megyerendezéskor alakult ki, ekkor Pest – Pilis – Solt – Kiskun, valamint a Trianoni békeszerződés óta csonka Bács-Bodrog vármegyéből jött létre Kecskemét központtal Bács-Kiskun vármegye.

 

Bács-Kiskun vármegye az ország legnagyobb területű vármegyéje, 8 444 km²-es területe az ország 9%-ára terjed ki. Lakónépessége 2010-ben 524 841 fő volt, amely az ország teljes népességének valamivel több, mint 5%-át jelentette. A területi részesedése tehát jelentősen meghaladja a népességarányos részesedését, amiből következik az országos átlagnál lényegesen alacsonyabb népsűrűsége (~62 fő/km²). A vármegye városhálózatát az 1950-es megyerendezés idején még csupán öt város alkotta. A rendszerváltozásig további öt települést nyilvánítottak várossá, az azt követő várossá nyilvánítási hullám hatására viszont 2009-re több mint duplájára növekedett a vármegye városainak a száma. Jelenleg a vármegye 119 településéből 22-nek van városi jogállása, így a teljes népesség több, mint kétharmada városlakó. Lakosságszám alapján a legjellemzőbb várostípus a 10 000 – 49 999 fő közötti, amelyekben a vármegye lakosságának 30%-a, a városi népesség 45%-a él. Magyarországon jellegzetes, európai viszonylatban is sajátos településforma a tanya. Az országon belül leginkább az Alföldön, azon belül pedig Bács-Kiskun vármegyében a legelterjedtebb. A tanyás települések az Országos Területfejlesztési Koncepcióban meghatározott sajátos adottságú vidékies térségtípusok jellemző településtípusát képezik. A meghatározás szerint azon települések tartoznak a tanyás települések közé, ahol a népszámlálás szerint a külterületi népesség száma meghaladja a 200 főt, aránya pedig a 2%-ot. Az ország így lehatárolt 280 tanyás településéből 62, vagyis az összes 22%-a Bács-Kiskun vármegyében található, ami a vármegyék között a legmagasabb arányt jelenti. A tanyás településtípus jelenléte a vármegye nyugati, Duna-menti részét leszámítva a vármegye teljes területére jellemző.

 

 

Természet- és tájföldrajzi adottságok

 

Bács-Kiskun vármegyében három természetföldrajzi középtáj (mezorégió) kiterjedése a számottevő: a Duna-menti síkság, a Duna-Tisza közi síkvidék és a Bácskai-síkvidék.

 

A Duna-menti síkság területének nagy részét középkötött jó termőképességű öntéstalaj foglalja el, amelyen valamennyi szántóföldi növény sikerrel termeszthető. Az évi csapadékmennyiség 540-670 mm között mozog, a napsütéses órák átlagos évi száma pedig 1440-1490 óra. A táj keleti peremén a növénytermesztés szempontjából kedvezőtlen adottságú szikesek nagyobb foltjai találhatók, amelyeket természetvédelmi szempontból értékes gyepterületek borítanak. A térség jellegzetes növényei a fűszerpaprika és a zöldpaprika.

 

A Duna-Tisza közi síkvidék főleg meszes lepelhomokkal fedett, kiterjedt futóhomok buckák vonulataiból és közöttük pangó vizes mélyedésekből tevődik össze. A lepelhomokos sík felszíneket humuszos, illetve humuszban szegény homoktalajok, – a közéjük ékelődő löszös felszíneket csernozjom –, a mélyedéseket réti és lápos talajok fedik. Az évi csapadékösszeg mindössze 500-550 mm, amelyből a nyári félévben 290-340 mm hullik. A Duna-Tisza közi síkvidék az ország legnagyobb összefüggő homokterülete, ahol a gazdálkodást a gyenge termőképességű talajok mellett a kevés és egyenlőtlen eloszlású csapadék is nehezíti. A táj jelenlegi hasznosításában a szőlő- és gyümölcstermesztésnek nagy jelentősége van. A gyümölcsök közül az alma, a kajszi és az őszibarack a leggyakoribb, de jelentős a körte a meggy és a szilva termőterülete. A szőlőfajták többsége fehér bort adó fajta. A térség jellegzetes szántóföldi növényei a rozs, a tarlóburgonya és a homoki bab. A tájra hajdan (és részben jelenleg is) jellemző tanyás gazdálkodásban nagy szerepe volt a szőlő- és gyümölcstermesztésnek, a külterjesebb szántóföldi művelésnek és a szarvasmarha tartásának.

 

A Bácskai síkvidék északi részén a növénytermesztési szempontból kedvezőtlen adottságú homok az uralkodó talajtípus, míg a mezorégió déli részén a jó vízgazdálkodású, középkötött csernozjom talajok dominálnak. Utóbbi területeken valamennyi szántóföldi növény sikerrel termeszthető. A homoktalajokkal fedett északi részen főképp erdők találhatók, de jelentős a szőlő- és gyümölcstermesztés (korai cseresznye) is.

 

A vármegye mezorégióinak kistájai:

 

Természeti és kultúrtörténeti értékek

 

A vármegye természeti, tájképi értékei a Duna-Tisza közén a Duna-völgyi öntésterületektől, a Duna-Tisza közi Hátság homok pusztáin, homokbuckáin és Bácska löszös maradványfoltjain keresztül az Alsó-Tiszavidék ártéri erdősávjáig terjednek. A természeti, táji értékek és kultúrtörténeti értékek közül kiemelkedőek a hazai és nemzetközi viszonylatban is több szinten védetté nyilvánított területek, képződmények, valamint a növény- és állatfajok. A vármegyében az országos jelentőségű védett természeti értékeket a Duna-Tisza közén a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, kisebb részben – a dunántúli rész a Mohácsi-szigettel – a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság kezeli. A kiemelkedő természeti értékek nemzetközi elismeréseképpen a Kiskunsági Nemzeti Park területének kétharmadát az UNESCO Ember és Bioszféra (MAB) programja Bioszféra Rezervátummá nyilvánította. A vizes élőhelyek fokozott védelmét szolgáló Ramsari Egyezmény hatálya alá a következő területek tartoznak: a KNPFelső-Kiskunsági tavainak vidéke, az Izsáki Kolon-tó, a Mártélyi TK, valamint a Pusztaszeri TK egy része.

 

Bács-Kiskun vármegye országos védelem alatt álló műemlékekben viszonylag szegény, ami elsősorban a térség történelem folyamán betöltött szerepéből és társadalmi helyzetéből adódik. 2009-ben 272 országos védelem alatt álló műemléket tartottak nyilván. Ez mind terület, mind népességarányosan jelentősen elmarad az országos átlagtól (Magyarországon 2009-ben összesen 9827 objektum élvezett országos védettséget). A műemlékek száma a vármegyében a polgárosodottabb, korábbi évszázadokban is jelentős szerepet betöltő mezővárosokban a legmagasabb, közülük is messze kiemelkedik Kecskemét és Baja (48 és 41 műemlék), melyek együttesen a vármegye műemlék-állományának harmadát adják.

 

Bács-Kiskun vármegye honlapja