Bács-Kiskun vármegye

Területe: 8444, 83 km2
Lakónépessége: 516 892 fő (2013. dec. 31.)
Vármegyeszékhely: Kecskemét (112 071 fő, 2013)
Járások: Bácsalmási, Bajai, Jánoshalmai, Kalocsai, Kecskeméti, Kiskőrösi, Kiskunfélegyházai, Kiskunhalasi, Kiskunmajsai, Kunszentmiklósi, Tiszakécskei
Települések száma: 119 db
Általános földrajzi leírás
Bács-Kiskun vármegye a Duna-Tisza közén található, északról Pest, keletről Jász-Nagykun-Szolnok és Csongrád-Csanád vármegyék, délről a szerb és a horvát országhatár, míg nyugatról a Duna folyam, illetve Baranya, Tolna és Fejér vármegyék szegélyezik. Az országon belüli centrális földrajzi helyzetéből adódóan a vármegye mindig is kapocs volt a Dunántúl és a Tiszántúl között, továbbá Budapesten keresztül a fejlettebb nyugati gazdasági centrumok és a Balkán-félsziget jelentősebb városai között is központi, igen jelentős tranzit szereppel bír. Bács-Kiskun vármegye mai területén az I. világháború után még négy vármegye osztozott. A vármegye jelenlegi formájának alapja az 1950-es megyerendezéskor alakult ki, ekkor Pest – Pilis – Solt – Kiskun, valamint a Trianoni békeszerződés óta csonka Bács-Bodrog vármegyéből jött létre Kecskemét központtal Bács-Kiskun vármegye.
Természet- és tájföldrajzi adottságok
Bács-Kiskun vármegyében három természetföldrajzi középtáj (mezorégió) kiterjedése a számottevő: a Duna-menti síkság, a Duna-Tisza közi síkvidék és a Bácskai-síkvidék.
A Duna-menti síkság területének nagy részét középkötött jó termőképességű öntéstalaj foglalja el, amelyen valamennyi szántóföldi növény sikerrel termeszthető. Az évi csapadékmennyiség 540-670 mm között mozog, a napsütéses órák átlagos évi száma pedig 1440-1490 óra. A táj keleti peremén a növénytermesztés szempontjából kedvezőtlen adottságú szikesek nagyobb foltjai találhatók, amelyeket természetvédelmi szempontból értékes gyepterületek borítanak. A térség jellegzetes növényei a fűszerpaprika és a zöldpaprika.
A Duna-Tisza közi síkvidék főleg meszes lepelhomokkal fedett, kiterjedt futóhomok buckák vonulataiból és közöttük pangó vizes mélyedésekből tevődik össze. A lepelhomokos sík felszíneket humuszos, illetve humuszban szegény homoktalajok, – a közéjük ékelődő löszös felszíneket csernozjom –, a mélyedéseket réti és lápos talajok fedik. Az évi csapadékösszeg mindössze 500-550 mm, amelyből a nyári félévben 290-340 mm hullik. A Duna-Tisza közi síkvidék az ország legnagyobb összefüggő homokterülete, ahol a gazdálkodást a gyenge termőképességű talajok mellett a kevés és egyenlőtlen eloszlású csapadék is nehezíti. A táj jelenlegi hasznosításában a szőlő- és gyümölcstermesztésnek nagy jelentősége van. A gyümölcsök közül az alma, a kajszi és az őszibarack a leggyakoribb, de jelentős a körte a meggy és a szilva termőterülete. A szőlőfajták többsége fehér bort adó fajta. A térség jellegzetes szántóföldi növényei a rozs, a tarlóburgonya és a homoki bab. A tájra hajdan (és részben jelenleg is) jellemző tanyás gazdálkodásban nagy szerepe volt a szőlő- és gyümölcstermesztésnek, a külterjesebb szántóföldi művelésnek és a szarvasmarha tartásának.
A Bácskai síkvidék északi részén a növénytermesztési szempontból kedvezőtlen adottságú homok az uralkodó talajtípus, míg a mezorégió déli részén a jó vízgazdálkodású, középkötött csernozjom talajok dominálnak. Utóbbi területeken valamennyi szántóföldi növény sikerrel termeszthető. A homoktalajokkal fedett északi részen főképp erdők találhatók, de jelentős a szőlő- és gyümölcstermesztés (korai cseresznye) is.
A vármegye mezorégióinak kistájai:
- Duna-menti síkság: Csepeli-sík, Solti-sík, Kalocsai-Sárköz, Tolnai-Sárköz, Mohácsi-sziget
- Duna-Tisza közi síkvidék: Pilis-Alpári-homokhát, Kiskunsági-homokhát, Bugaci-homokhát, Dorozsma-Majsai-homokhát, Kiskunsági löszös hát
- Bácskai-síkvidék: Illancs, Bácskai löszös síkság
- Alsó-Tisza-vidék: Dél-Tisza-völgy
Természeti és kultúrtörténeti értékek
A vármegye természeti, tájképi értékei a Duna-Tisza közén a Duna-völgyi öntésterületektől, a Duna-Tisza közi Hátság homok pusztáin, homokbuckáin és Bácska löszös maradványfoltjain keresztül az Alsó-Tiszavidék ártéri erdősávjáig terjednek. A természeti, táji értékek és kultúrtörténeti értékek közül kiemelkedőek a hazai és nemzetközi viszonylatban is több szinten védetté nyilvánított területek, képződmények, valamint a növény- és állatfajok. A vármegyében az országos jelentőségű védett természeti értékeket a Duna-Tisza közén a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, kisebb részben – a dunántúli rész a Mohácsi-szigettel – a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság kezeli. A kiemelkedő természeti értékek nemzetközi elismeréseképpen a Kiskunsági Nemzeti Park területének kétharmadát az UNESCO Ember és Bioszféra (MAB) programja Bioszféra Rezervátummá nyilvánította. A vizes élőhelyek fokozott védelmét szolgáló Ramsari Egyezmény hatálya alá a következő területek tartoznak: a KNPFelső-Kiskunsági tavainak vidéke, az Izsáki Kolon-tó, a Mártélyi TK, valamint a Pusztaszeri TK egy része.
Bács-Kiskun vármegye országos védelem alatt álló műemlékekben viszonylag szegény, ami elsősorban a térség történelem folyamán betöltött szerepéből és társadalmi helyzetéből adódik. 2009-ben 272 országos védelem alatt álló műemléket tartottak nyilván. Ez mind terület, mind népességarányosan jelentősen elmarad az országos átlagtól (Magyarországon 2009-ben összesen 9827 objektum élvezett országos védettséget). A műemlékek száma a vármegyében a polgárosodottabb, korábbi évszázadokban is jelentős szerepet betöltő mezővárosokban a legmagasabb, közülük is messze kiemelkedik Kecskemét és Baja (48 és 41 műemlék), melyek együttesen a vármegye műemlék-állományának harmadát adják.
forrás:
Dövényi Zoltán [szerk]: Magyarország kistájainak katasztere. 2., átdolgozott kiadás. MTA FKI, Budapest, 2010.