Csongrád-Csanád vármegye

Területe: 4262,68 km²

Lakónépesség: 407 389 fő (2013. dec. 31)

Vármegyeszékhely: Szeged (161 921 fő, 2013)

Települések száma: 60 db

---

Általános földrajzi leírás

 

Csongrád vármegye az észak-alföldi régió része, északról Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, keletről Békés vármegye, délről Románia és Szerbia, nyugatról Bács-Kiskun vármegye határolja. Közlekedési és kereskedelmi útvonalak metszéspontjában fekszik, aktív szerepet játszik e két országgal folytatott külkereskedelemben és tranzitforgalomban. A két legnagyobb forgalmú határátkelőhelye Röszke (Szerbia felé) és Nagylak (Románia felé). Az évezred elején átadásra került M5-ös autópálya és a folyamatban lévő gyorsforgalmi útfejlesztés a gazdasági területek iránti befektetői érdeklődést jelentősen megnövelte, bár az érdeklődéstől messze elmarad a megvalósult fejlesztések aránya. Kiépültek főúti városi elkerülő szakaszok (lásd pl. Csongrád), melyek szintén új területeket tártak fel. A vármegye jelenlegi székhelye Szeged. Csongrád vármegye az 1950-es megyerendezéskor alakult ki, amikor hozzácsatolták a megszűnő Csanád vármegye Torontáli (Kiszombori) járását és Központi (Makói) járását (kivéve az akkori Nagykopáncs községet, amely ma Tótkomlós része. Továbbá Békés vármegyéhez csatolták Kardoskút községet, amely abban az időben alakult Hódmezővásárhely határából. A vármegye székhelyét ekkor helyezték Szentesről Hódmezővásárhelyre, majd onnan 1962-ben Szegedre. Az Országgyűlés 19/2017. (X. 5.) OGY határozatával döntött arról, hogy 2020. június 4-től Csongrád vármegye neve Csongrád-Csanádra módosult. 2010-ben 421 827 fő volt a vármegye lakónépessége. A népességszám 1990 óta gyakorlatilag évről évre csökken, de kistérségenként számottevő különbségek mutatkoznak. Az utolsó tíz évben a Szentesi, a Csongrádi és a Makói kistérségben csökkent a vármegyei átlagot többszörösen meghaladó mértékben a lakónépesség, míg két kistérségben – Mórahalmi és Szegedi – növekedett a lakónépesség száma. A vármegyében a települések kiterjedése és a településszövet jellege meglehetősen változatos: az óriás határú városoktól (Hódmezővásárhely, Szentes, Makó) a rövidesen területhiánnyal szembesülni kényszerülő vármegyeszékhelyig, a hatalmas tanyavilággal rendelkező falvaktól az aprófalvakig minden előfordul e viszonylag kisterületű vármegyében. Településforma tekintetében jelentős erodáló tényezők voltak a tanyák felszámolására tett kísérletek a TSZ rendszer kiépítésének évtizedeiben.

 

A térség 60 településéből Szeged és Hódmezővásárhely megyei jogú városi címet visel, további 8 pedig városi jogállású. Településrendszerét és a településrendszer folyamatait illetően Csongrád a szélsőségek vármegyéje. Lakosságának 40 %-a Szegeden, 51%-a a két megyei jogú városban: Szegeden és Hódmezővásárhelyen él. A vármegye településrendszerének egyik legfontosabb sajátossága a tanyás jelleg..A települések csaknem felét, 28 települést folyó érint vagy szel át (Tisza, Körös,Maros), de a holtágak és jelentősebb egyéb vízfolyások révén további települések (táj)fejlődésében is jelentős szerepet játszanak a felszíni vizek. Csongrád vármegyében található az ország egyik legdinamikusabban növekvő kisvárosa, Mórahalom, ahol a népesség az elmúlt évtizedben 11%-kal nőtt. Növekedési dinamika tekintetében a vármegye, úgy tűnik, két részre szakadt: miközben Szeged és közvetlen térsége az országos trendeket meghazudtoló mértékű növekedést mutat, addig a vármegye többi részén az országos trendeket túlszárnyaló mértékű a népességcsökkenés. A depresszió a nagyobb városokban is erőteljes: Hódmezővásárhely, Makó, Szentes, Csongrád külön-külön egy-egy magyar középfalunyi népességet vesztett el egy évtized alatt. Szeged és a szegedi agglomeráció 1,7 %-os népességnövekedésével és a Szeged környéki Mórahalom kistérség stagnálásával szemben a vármegye többi részének népességcsökkenése 5-8 % volt. A vármegye városhálózata statisztikai-igazgatási értelemben igen sűrű, de ez a sűrűség viszonylagos, mivel a városok óriási határa (Szeged kivételével) következtében a centrumok valójában nincsenek túl közel egymáshoz. A jelentős külterületi, illetve egyéb belterületen élő népesség következtében a kistérségek központjainak térségi szerepe a valóságban sokkal nagyobb, mint ami a mindössze 4-6 településből álló kistérségekből következne.

 

Természet- és tájföldrajzi jellemzők

 

Csongrád vármegye tájszerkezete, a vármegye méretéhez képest rendkívül változatos. Alapvetően három középtáj határozza meg: a Duna-Tisza közi síkvidék, az Alsó-Tiszavidék, és a Körös-Maros köze. Ez a három középtáj igen eltérő komplex táji feltételrendszert biztosít a településrendszer alakulásának, a mezőgazdálkodásnak, a vízgazdálkodásnak, a természetvédelemnek. A három középtáj kistájak sokaságára tagolódik, melyek közül a vármegyét 8 kistáj érinti: a Dorozsma-Majsai homokhát, Kiskunsági-löszöshát és kismértékben érinti a Pilisi-Alpári-homokhát; a Dél-Tisza-völgy és a Marosszög; továbbá a Békés-Csongrádi sík részét képező Csongrádi-sík, Körösszög és kismértékben a Békési-hát.

 

A vármegye mezorégióinak kistájai:

A térség az ország napfényben leggazdagabb vidéke, a napsütéses órák száma meghaladja a 2000-et, és az évi középhőmérséklet (10,5-12°C) magasabb az országos átlagnál. Csongrád vármegye vízrajza változatos: felszínét a Tisza és holtágai, a Maros, a Körös folyók, továbbá sok tó és csatorna tagolja. Itt húzódnak az ország legmélyebb fekvésű területei. A vármegye termál- és gyógyvizekben egyaránt gazdag, a hazai hévízkészlet egyötöde itt található. Itt halmozódtak fel az ország legjelentősebb kőolaj- és földgáz-készletei is, melyek a hazai kitermelés több mint felét biztosítják.

 

A vármegye nyugati részét gyengébb, deflációval veszélyeztetett, gyümölcs- és zöldségtermesztésre alkalmas homoki talajok, a középső részét öntéstalajok, míg keleti részét keleti harmadán többnyire kiváló és jó termőképességű, a Tisza árteréhez kapcsolódó középső területen savanyú réti és öntéstalajok borítják. A termőföld fizikai állapotával kapcsolatban valószínűsíthető, hogy a feltételezett éghajlati változások – az aszályosodás, a talajvíz szintjének jelentős csökkenése, a tél melegedése - a vármegye egész területét érintik.

 

Természeti és kultúrtörténeti értékek

 

A vármegye természeti környezetének meghatározói a Tisza és a hozzá kapcsolódó folyók, a holtágak, és a védett területek, továbbá a ligeterdők, a puszták, a kunhalmok, a tanyavilág, a szikes gyepek, mind jelentős tájképi értékkel bírnak. Ezek egyrészt lehetőséget adnak a zöldhálózat-rendszerek kialakítására, másrészt rekreációs potenciált is képviselnek. A természetes vegetáció több megmaradt foltjának biztosítanak védelmet a különböző szintű védett területek. A Duna-Tisza köze homokvidékén a homoki erdők, gyepek és buckaközi lápok között az egykori pusztákból tanyás falvak és kisvárosok fejlődtek, az Árpád-kori gyökerekkel büszkélkedő tiszántúli települések határában szikes és löszgyepek, tavak, mocsarak maradtak meg, az ősidőktől lakott városiasodott folyó menti területek ártéri galériaerdeiben gazdag élővilágú holtágak találhatók.

 

Az érzékeny területek kijelöléséről szóló rendelet Csongrád-Csanád vármegye 6 térsége közül a Szegedi kistérség kivételével mindegyik kistérséget érinti. A vármegye 60 települése közül 20 helység kiemelten fontos érzékeny területen fekszik, 4 helység fontos érzékeny terület besorolás alá esik. Az 5 érintett kistérség 28.029,2 ha természetvédelmi területtel rendelkezik, melyből 8.132 ha nemzeti park, 17.287,2 ha tájvédelmi körzet, 654 ha természetvédelmi terület és 1.956 ha helyi jelentőségű védett terület besorolás alá esik. A vármegye területe teljes egészében a Körös-Maros Nemzeti Park igazgatása alá tartozik.

 

A vármegye Tájvédelmi Körzetei (TK) és Természetvédelmi Területei (TT):

 

Helyi jelentőségű természetvédelmi területek: Ásotthalmi fehérnyáras (emlékerdő); Ásotthalmi telepített erdő; Ásotthalom-Bogárzó;Szentei Széchenyi liget; Zsombói ősláp; Csengelei kocsányos tölgyfa-csoport; Makói "Juhász Gyula Emlékfa"; Szegedi páfrányfenyő; Szeged-Kiskundorozsmai Nagyszék; Kisteleki Müllerszék (Nagyszék); Kisteleki Tó-alj (Bíbic-tó); Szegedi Füvészkert; Öttömös Baromjárás puszta; Földeáki Kornél-erdő; Hódmezővásárhelyi fasorok, fák és fásterületek; Ásotthalmi Magyari erdő; Ásotthalmi rivó erdő; Pusztamérgesi Mérgesi puszta; Pusztamérgesi láp erdő; Csongrádi Nagyrét Természetvédelmi Terület; Maty-éri Természetvédelmi Terület.

 

Csongrád-Csanád vármegye területén jelenleg 405 műemléket, 2 műemléki jelentőségű területet (MJT) (Szeged Belvárosa, Csongrád Belvárosa) és 13 ideiglenes műemlék ingatlant tart nyilván a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal. A települések műemlékállományát tekintve Szeged kiemelkedik, számtalan lakóház, palota, templom, kolostor és többek között a vasútállomás épülete tartozik műemléki védelem alá. Csongrádon számos népi műemlék található. Belterületen halászházak, külterületen tanyák. Műemléki védelem alatt áll a római katolikus templom és egy külterületi szobor is. Hódmezővásárhelyen is számos műemléket találunk, többek között templomokat, magtárat, szatócsházat, kaszinót, tájházat, ártézi kutat és a kézműipari hagyományokhoz hűen régi fazekasházakat. Külterületen tanyát, szélmalmot és iskolaépületeket. Kiszomboron középkori kerektemplomot, kastélyt, magtárakat és kúriákat találunk műemléki oltalom alatt. Makón városháza, a vármegyeháza, egy szálló és számos templom került védelem alá. Szegváron falumúzeum, a vármegyeháza, a Nepomuki Szent János-szobor és a r. k. templom. Szentesen többek között múzeum, levéltár, téglagyár, szálló, plébánia és templomok védettek. A műemlékek túlnyomó többsége az előbb felsorolt és röviden jellemzett településeken található. A többi kistelepülésen elszórtan jelen van egy-egy műemlékként nyilvántartott régi tanya, malom, magtár, kastély, szobor, iskola vagy a községi templom. A vármegyében számos fiatalnak mondható település van, ezek a múlt század közepén, egykori tanyaközpontokból alakultak ki és elvétve találunk bennük műemléki jelentőségű épületet vagy területet.

 

 

Csongrád vármegye honlapja