Tájépítészet a mai Magyarországon - híradás a 2010 Tájodüsszeia kiállításról

A tájépítészek azon köre, akik tervezési munkákat is végeznek (a többség ide tartozik), a Magyar Építész Kamara Táj és Kertépítészeti Tagozatának tagja, jelenleg mintegy 320 fő. A tagozat vezetőségének kezdeményezésére jött létre az a nagyszabású, eddig páratlan kiállítás, amely "2010: Tájodüsszeia"  címen látható május 27-ig a FUGA építészeti központban, Budapest belvárosában a Petőfi Sándor utca 5 alatt. A kiállított anyagot vidéki helyszíneken is tervezik bemutatni.

Ha az átlagember a "tájépítész", "tájépítészet" kifejezésekkel találkozik, többnyire nehezen tudja hova sorolni, illetve tartalmilag pontosan meghatározni, hogy kiről-miről is van szó. Ez talán nem róható fel hibájául,  mert magán e szakmán belül még nemrégiben is folytak viták ez egységes elnevezésről, éppen amiatt, mert eléggé átfogó, tömören nehezen definiálható szakterületet takar.

 

Hogy jelezzük a színességét: a kerttervező, kertépítész, szabadtér tervező, környezettervező, tájrendező, műemlékvédelmi- , vagy természet- és tájvédelmi szakember , települési-,  vagy területrendezési tervező mind nevezheti magát tájépítésznek, amennyiben a szakterületet oktató intézményben szerezte meg ismereteit, oklevelét. Ez az intézmény jelenleg a budapesti Corvinus Egyetem, annak is a Tájépítészeti Kara.

 

 

A szakterület felsőfokú oktatása több mint 100 éves múltra tekint vissza, a Magyar Királyi Kertészeti Tanintézetben (majd Akadémián) az 1890-es évektől tanították a kerttervezés és kertművészet tárgyakat. Három meghatározó, jelentős személyiséget kell említeni a diszciplina oktatói közül. Rerrich Béla eredendően építész végzettséggel vált a Kertészeti Akadémián a szakterület megalapozójává, majd őt követte tanítványa, Ormos Imre, aki az 1930-as évek végén önálló Tanszéket szervezett és nevéhez fűződik a Kertépítészeti szak létrejötte is, 1963-ban. Ormos egészen a 70-es évekig részt vett az oktatásban. Méltó utóda, Mőcsényi Mihály az a személyiség, aki kibővítette a tájrendezéssel a szakma oktatását és nemzetközi szinten is elismert tekintély lett. 1990-ben a Kertészeti Egyetem rektoraként megalapította a Tájépítészeti Kart, amellyel a hallgatói létszám jelentős bővülése együtt járt. Mőcsényi professzor 91 évesen is szakmánk egyik "örökifja".

 

A Tájépítészeti Karon a Bsc képzésen (Tájrendező és kertépítő mérnök) túl két mesterszak: tájépítészmérnök és településmérnök van és Doktori Iskola is működik. A tájépítészmérnök-képzésen belül több szakirány él: kert-, és szabadtér tervezés, települési környezetvédelem; tájvédelem-természetvédelem-tájrehabilitáció; tájtervezés, területfejlesztés ; kertépítészeti műemlékvédelem.

 

A tájépítészek ott találhatók a tervező cégekben (építészirodákban, vagy önállóan művelve a szakmát), minisztériumokban, önkormányzatoknál, egyéb államigazgatási szerveknél, egyetemi oktató-kutató műhelyekben. Munkájuk során gyakran működnek együtt építészekkel, ökológusokkal, biológusokkal, geográfusokkal, környezetvédelmi szakemberekkel, valamint mezőgazdászokkal, erdészekkel.

 

 

 

 

 

 

A szakterület egyik specialitása - és erre az oktatás során nagy hangsúly is helyeződik - hogy a műszaki, mérnöki szemléletet ötvözni képes az ökológiai látásmóddal, az élővilágról és a tájról való ismeretekkel. A mai világ környezeti kihívásai, a klímaváltozás, a települések élhetőségének problémái - úgy hiszem - fel kell, hogy értékeljék az olyan szakemberek munkáját, akik átfogó, szakmai határokon túllátó környezeti szemlélettel képesek a feladataik ellátására.

 

 

A tájépítészek azon köre, akik tervezési munkákat is végeznek (a többség ide tartozik), a Magyar Építész Kamara Táj és Kertépítészeti Tagozatának tagja, jelenleg mintegy 320 fő. A tagozat vezetőségének kezdeményezésére jött létre az a nagyszabású, eddig páratlan kiállítás, amely "2010: Tájodüsszeia"  címen látható május 27.-ig a FUGA építészeti központban, Budapest belvárosában a Petőfi Sándor utca 5 alatt. A kiállított anyagot vidéki helyszíneken is tervezik bemutatni.

 

A kiállítás egyik fő célja a sokak számára alig ismert szakma értékeinek és sokrétűségének a felmutatása. Bizton állítható, hogy ezt a célt el is éri: 137 nagyméretű tablón 147 tájépítészeti alkotást mutat be 44 cég, alkotócsoport. A mikroarchitektúráktól, a családi ház kertektől, a kutatási munkákon, tájművészeti projekteken keresztül a települési és regionális léptékig merülhetnek el a látogatók a szakma szépségeiben. Két, előadásokban gazdag szakmai nap valamint megépült létesítményeket bemutató alkotói idegenvezetések színesítik, egészítik ki a rendezvényt.

 

 

 

Olyan ismerős helyszínek, munkák is láthatóak a kiállításon, amelyekről a látogató talán nem is sejtette, hogy tájépítészek nevéhez köthető alkotásokról van szó. A tájépítészet határai nehezen definiálhatók. Összetettsége, gazdagsága, integráló képessége talán éppen ebből fakad. Szívből ajánlom a kiállítás megtekintését mindazoknak, akik szeretnének képet kapni erről a szakmáról.

 

 

---

Fotók és szöveg forrás:

Hamar József

VÁTI Nonprofit Kft. Területi Tervezési és Értékelési Igazgatóság