Közösségi felzárkóztatás a mélyszegénységben élők integrációjáért: lezárult a TÁMOP 5.1.3. program előkészítő szakasza
Hosszas előkészítés után 2009. július 30-án tette közzé az NFÜ a TÁMOP 5.1.3-09/2 jelű, "Közösségi felzárkóztatás a mélyszegénységben élők integrációjáért" című programot. A támogatás célja a szegénység mélyülésének és generációs áthagyományozásának mérséklése, a leszakadás mértékének és hatásainak csökkentése, továbbá az etnikai és szociális szegregáció fékezése, a mélyszegénységben élő családok helyzetének javítása, integrációjuk elősegítése; a tartós mélyszegénység (mikro)-társadalmi hatásainak enyhítése; valamint a településeken és az egymással szoros kapcsolatban álló településcsoportokon (mikro-térségeken) belüli kohézió erősítése. Az eredeti, 2010. június 15-i határidő szeptember 30-ra, majd később október 31-re módosult.
Hosszas előkészítés után 2009. július 30-án tette közzé az NFÜ a TÁMOP 5.1.3-09/2 jelű, "Közösségi felzárkóztatás a mélyszegénységben élők integrációjáért" című programot. A támogatás célja a szegénység mélyülésének és generációs áthagyományozásának mérséklése, a leszakadás mértékének és hatásainak csökkentése, továbbá az etnikai és szociális szegregáció fékezése, a mélyszegénységben élő családok helyzetének javítása, integrációjuk elősegítése; a tartós mélyszegénység (mikro)-társadalmi hatásainak enyhítése; valamint a településeken és az egymással szoros kapcsolatban álló településcsoportokon (mikro-térségeken) belüli kohézió erősítése. Az eredeti, 2010. június 15-i határidő szeptember 30-ra, majd később október 31-re módosult.
A TÁMOP 5.1.3-as program több szempontból is formabontónak, kísérletinek tekinthető, ami természetesen mindkét komponens konzorciumainak kihívást jelent. A közös munka és az újszerű megközelítés azonban olyan tanulságokkal szolgálhat, amelyek később további hasonló programokban is hasznosíthatók lesznek. A program figyelemre érdemes jellemzői közül hetet emeltünk ki:
(1) Két komponens
Az első sajátosságként kiemelhetjük azt a már említett tényt, hogy a pályázók munkáját a projekt teljes időtartama alatt (ami közel 3 év) egy szakmai stáb - az 1. komponens konzorciuma - fogja figyelemmel kísérni. Az együttműködés kötelező, az együttműködés jellege azonban nincsen pontosan definiálva és több kérdést is felvet. Az 1. komponens konzorciumának alapvető feladata, hogy az általa bevont és képviselt szakmák (közösségfejlesztés, programfejlesztés, szociális szakma, területfejlesztés) alapvető elvárásait képviselje, illetve akár további szabadon bevonható szakemberek segítségével is szakmailag, módszertanilag segítse a pályázókat a támogatási célok megvalósulását leginkább szolgáló megoldások megtalálásában és megvalósításában. Ezen felül az 1. komponens konzorciuma képzéseket, szupervíziót is biztosít a pályázóknak, és végül összegzi, feldolgozza a program tanulságait. A pályázók számára nyilván szokatlan lesz egy külső szervezet jelenléte a projekt megvalósítása során, reményeink szerint azonban az együttműködés minden fél számára gyümölcsöző lesz.
(2) Akcióterület
A program 2. komponenséből olyan fejlesztések támogathatók, amelyek a kiírásban szereplő településlistákból összeállított akcióterületeken valósulnak meg. A listák a 47 leghátrányosabb helyzetű kistérségből, illetve a szomszédos kistérségekből azokat a településeket tartalmazzák, amelyek különböző mutatók alapján rászorulónak (I. lista) vagy kiegészítőnek (II. lista) tekinthetők. Az akcióterületek összeállításának egyéb szabályai is vannak, ezért a pályázóknak nem volt könnyű olyan települési kört találniuk, amely a projekt céljainak és valamennyi szabálynak is megfelel. És ha ez a mutatvány sikerült, jött még egy próbatétel: az akcióterület valamennyi önkormányzatának csatlakozó nyilatkozatot kellett aláírnia, elkerülendő, hogy egy település több projekthez is csatlakozzon. Ez a szabály a rendszer leggyengébb láncszeme, mivel igazán rászoruló települések esetében is előfordul, hogy a település testülete (a választások közepette!) úgy dönt, hogy nem kíván élni a lehetőséggel. Ezzel akár bedőlhet az egész akcióterület, vagy fájdalmas lyukak keletkeznek benne, amely a megvalósítás során különféle problémákat vethet fel.
(3) Konzorciális forma, partnerség
A programra 2-5 szervezetből álló helyi konzorciumok pályázhatnak. Ezek vezetését általában a kistérségi társulás, vagy egy nagyobb szociális intézmény adja, de természetesen vannak más megoldások is. A konzorcium mellett kötelező és ajánlott számos partnert (pl. a kistérség szociális intézményeit, kisebbségi önkormányzatait) is bevonni. Velük egy partnerségi együttműködési nyilatkozatot kell aláíratni, de emellett be kell mutatni, hogy a felsorolt partnerek valós szerepet kapnak a projekt megvalósításában. Értelemszerűen ez nem könnyű feladat, és esetleg szembe kell nézni különböző mértékű helyi problémákkal, szembenállással, rivalizálással. A partneri együttműködések hatására azonban remélhetőleg a projekt három éve alatt a térségen belüli intézményi együttműködés érezhetően javulni fog.
A projekt, címéből is következően, elsősorban közösségi megoldásokat támogat. A jelenleg elterjedt szociális ellátási gyakorlatban a szakembereknek kevés gyakorlata van a közösségi megközelítésben, megoldási sablonjaikat inkább a "szolgáltató" hozzáállás jellemzi. A szolgáltató intézmény mellett a mélyszegény célcsoport csak elfogadója a számára felkínált lehetőségeknek, ami tovább erősíti függőségét, passzivitását. A közösségi megoldásokat - ahol az érintettek részt vesznek az életminőségüket jobbá tevő tevékenységekben - természetesen csak megfelelő előkészítéssel lehet megvalósítani. Ez az előkészítés a közösségfejlesztés, ami a TÁMOP 5.1.3. program tevékenységeit átszövi és összetartja. Az első ránézésre esetleg egymástól elszigetelt programelemek is képezhetik egy összehangolt, koherens program részét, amennyiben a közösségfejlesztési folyamat megágyaz ezeknek.
(5) Nyitott tevékenységi kör
A támogatási programok többsége precíz definíciót ad arra, hogy milyen tevékenységre, feladatra ad forrásokat. A TÁMOP 5.1.3 ezzel szemben csak kereteket ad meg: bármilyen szociális, egészségügyi, közösségi tevékenységet támogat, amely a megfogalmazott célokat szolgálja. A pályázók számára ez természetesen nehézséget jelent. Az előkészítő munka során gyakran találkoztunk azzal a panasszal, hogy a kiírás nem mondja meg egyértelműen, hogy mit kell létrehozni. Külön nehézség, hogy maga a közösségi tervezési folyamat is támogatható tevékenység, értelemszerűen azonban nem lehet előre megmondani, hogy a közösség mit dönt majd, milyen tevékenységeket, megoldásokat szeretne majd megvalósítani. A pénzügyi tervben ráadásul még nehezebb érvényesíteni a rugalmasságot. A program mindazonáltal elvileg biztosítja az innováció, az újszerű, akár kísérleti megoldások lehetőségét, aminek az ára viszont egy sokkal nehezebb, bizonytalanabb kimenetelű projekttervezés. A kísérleti jellegű tevékenységeket segíti, hogy a pályázat aránylag könnyen teljesíthető megvalósulási indikátorokat kér számon.
(6) Szakmai megvalósítók
A program, amellett, hogy nyitott az innovációra, több szakma képviseletét és együttműködését is elvárja. A projekt teljes időtartama alatt kell legalább egy főállású szociális munkást alkalmazni, emellett legalább 1 évig, legalább félállásban közösségfejlesztőt és terület-/vidékfejleszőt is be kell vonni a munkába. Annak ellenére, hogy a hátrányos helyzetű kistérségekben egyáltalán nem egyszerű feladat olyan alkalmas szakembereket találni, akik el is tudnak köteleződni a projekt mellett, az 1. komponens szakértői bíztatták a pályázókat, hogy mindhárom szakmát a projekt teljes időtartamában képviseltessék, hiszen éppen az ágazatok közötti együttműködés hozhat jobb eredményeket, magasabb hatékonyságot, mint amit a korábban megvalósult, egymástól elszigetelt programoknál láttunk.
(7) Hármas célcsoport
Nem meglepő módon a projekt legfontosabb közvetlen célcsoportja a mélyszegénységben élők köre. Ugyanakkor üdvözlendő módon a mélyszegények mellet még két célcsoportot is felsorol a kiírás: az akcióterületen működő önkormányzatok, intézmények, humán közszolgáltatásokat nyújtó szervezetek vezetői, alkalmazottai, az egyházak és civil szervezetek munkatársai, aktivistái, valamint a kistérségi fejlesztés intézményrendszerének szereplői: a többcélú kistérségi társulások tagjai és munkaszervezeteik alkalmazottai, a kistérségi fejlesztési bizottságok tagjai. E hármas célcsoporttal elérhetőbbé válik az, hogy a hátrányos helyzetű családok, közösségek problémái, szükségletei, érdekei a kistérség döntéshozói, aktív szereplői számára is láthatók legyenek, illetve megkezdődjön egy valós párbeszéd a térség szereplői között.
A TÁMOP 5.1.3. program tehát a helyi lehetőségekre, tapasztalatokra, innovációs kapacitásokra támaszkodva keresi a megoldási lehetőségeket akkut szociális problémákra. Az 1. komponens konzorciuma a helyi projektek segítése mellett a már elindult hazai próbálkozások, különféle esetek feldolgozásával, bemutatásával is igyekszik megteremteni azt a tudásbázist, ami e rendkívül nehéz feladat megoldásához hozzájárulhat.
A program honlapja:
forrás:
Sain Mátyás
VÁTI Nonprofit Kft. TTÉI Stratégiai Tervezési és Vidékfejlesztési Iroda
Megosztás a következőn:
