Településtípusok
-
Állandó település: Olyan település, ahol a lakóhely és a munkahely mozdulatlan, helyhez kötött. Az emberiség túlnyomó többsége napjainkban már állandó településben lakik. Három kategóriáját szokás megkülönböztetni: a magános települést (szórványtelepülés), a falut és a várost.
-
Ideiglenes település: Az állandó településekkel szemben az ideiglenes települések csak egy bizonyos időre létesítettek. Ideiglenes települési formákkal találkozhatunk Afrika nomád népeinél, de ide tartozhatnak pl. rövid időre létesített kutatóállomások is.
-
Szezonális település: A szezonális települések sajátos átmenetet képeznek az állandó és mozgékony települések között. Ezek alatt ugyanis állandó jelleggel épült, de az évnek csak egy részében használt, szezonális településeket értünk (pl. hegyi pásztorszállások, nyaralótelepek).
-
Hegyvidéki település
-
Dombvidéki település
-
Síkvidéki település
-
Magányos (magános) település: A magányos (szórványos) települések egy, legfeljebb két épületből álló szórványtelepülések (pl. tanya, farm, ranch, hamlet). Döntő többségük mezőgazdasági funkciót tölt be. Gyakran több házcsoport is alkothatja – ezek példái a hazai bokor tanyák – ám a csoportos települsek jellemző funkciói még nem jelennek meg, így ebben a formában sem tekinthetők még csoportos településeknek.
-
Csoportos település: Több házból álló, csoportos települések (pl. falu, város), ahol a lakóhelyegységek (esetleg a gazdasági telephelyegységek) térben érintkeznek egymással.
4. Alaprajz szerint:
-
Szabálytalan: pl. halmaztelepülések
-
Szabályos: pl. sakktábla alaprajzú
-
Vegyes beépítésű
5. A településhálózatban betöltött szerepük (funkció) szerint:
-
Városok: Központi funkcióval rendelkezik. Pl. középiskola, kórház, áruház
-
Falvak: Alapfunkciókkal rendelkezik. Pl. iskola, háziorvos, vagyesbolt.
-
Mezőgazdasági települések: Ide tartoznak a mezőgazdasági tevékenységet folytató települések, köztük az agrárvárosok is. Az agrárváros: olyan település, amely elsősorban mezőgazdasági termelők lakó- és munkahelye, de mint népes hely, környezete számára igazgatási, kulturális, kereskedelmi és egészségügyi feladatokat is ellát. Az újkorban az agrárváros különösen gyakori Kelet-Európában, és szinte uralkodó várostípus a magyar Alföldön. Az alföldi magyar (Kecskemét, Nagykőrös, Hódmezővásárhely, Makó stb.) agrárvárosok – mivel határában tanyák állnak –, más európai agrárvárosoktól különböző, különleges településformának számítanak.
-
Ipari települések: Ebbe a csoportba tartoznak az iparvárosok, ahol a lakosság nagy részének az oda települt gyári munkahelyek adják a megélhetést. A történelem első iparvárosa Manchester volt a XVIII. században, mely textiliparra települt.
-
Szolgáltató funkcióra szakosodott települések: Ide tartoznak a tercier szektorra szakosodó települések, pl. üdülőhelyek, vasúti csomópontok, és a sajátos csoportot alkotó alvótelepülések, melyek kizárólag lakófunkcióval bírnak.
-
Metropolis – 1 millió fő felett
-
Nagyváros – 100 ezer felett
-
Középváros – 20-100 ezer között
-
Kisváros – 5-20 ezer között
-
Község – 5 ezer alatt, nagyközség 5 ezer fő felett
Hazánkban a népességszám alapján kialakult hierarchia | Az ENSZ Demográfiai Évkönyve által használt településhierarchia | |
metropolis | 1 millió felett | 1 millió felett |
nagyváros | 100 ezer felett | 500 ezer és 1 millió között |
középváros | 20 ezer és 100 ezer között | 100 ezer és 500 ezer között |
kisváros | 5 ezer és 20 ezer között | 20 ezer és 100 ezer között |
község | 5 ezer alatt |
További típusok:
-
Kisfalu: (500-999 fő közötti népesség)
-
Törpefalu (200 fő alatti népesség) Hazánk legkisebb törpefavai (2010): Iborfia (Zala megye, 11 fő); Felsőszenterzsébet (Zala megye,13 fő), Gagyapáti (Borsod-Abaúj-Zemplén megye, 13 fő), Megyer (Veszprém megye, 13 fő), Tornabarakony (Borsod-Abaúj-Zemplén megye,15 fő), Debréte (Borsod-Abaúj-Zemplén megye, 18 fő), Teresztenye (Borsod-Abaúj-Zemplén megye, 21 fő), Tornakápolna (Borsod-Abaúj-Zemplén megye, 23 fő), Nemesmedves (Vas megye, 25 fő), Csertalakos (Zala megye, 26 fő)
forrás:
A Földnek jelenleg közel 30 olyan országa van, amelynek fővárosa nem a legnagyobb város: az ismertebbek közé tartozik Svájc, Törökország, az Egyesült Államok, Kanada, Brazília, Ausztrália, Új-Zéland, Pakisztán, Vietnam, Kína és a Dél-afrikai Köztársaság.
Tíz olyan ország létezik továbbá, amelynek egynél több fővárosa van: ezeknél a fő államhatalmi szervek egy része itt, másik része egy másik helyen található. Közülük bizonyára Hollandia a legismertebb, de ide tartozik még többek közt Chile, valamint a Dél-afrikai Köztársaság is: ez utóbbinak nem kevesebb, mint három fővárosa van.
A fővárosok helye a közigazgatásban
A hivatalos fővárosi rang általában a közigazgatás rendszerén belül is kiemelt státuszt élvez, ilyen például az Egyesült Államok fővárosa, Washington D.C. is, mely önálló szövetségi kerület, vagy éppen Budapest, melyet ugyan körbevesz Pest megye, de a főváros annak nem része. Mai sajátosság, hogy a gazdaság, kereskedelem a közigazgatási székhelyektől függetlenül fejlődik. Így például Hollandiában - a királyi székhely Hágában található, míg a főváros Amszterdam, ugyanakkor jelentős kikötője révén kereskedelmi központja Rotterdam. Egy másik példa New York, amely ugyan az Egyesült Államok pénzügyi központja, de nem fővárosa.
Sajátosságai
A fővárosok gyakran országuk legnépesebb települései, ezen kívül gyakran jelentős agglomerációval rendelkeznek. A fővárosban található az adott az ország törvényhozása (parlament), kormányzati csúcsszervei (minisztériumok), valamint az országos hatáskörű hivatalok központjai. A világ majd' minden fővárosában működik tőzsde is, továbbá gyakori, hogy az adott ország pénzügyi központja is a fővárosban van. Hogy a főváros kizárólagos kulturális központ szerepet is betölt-e, az az ország történelmével, hagyományaival függ össze, így például Párizs esetében a kulturális centrum szerep vitathatatlan, de Olaszországban már ez nehezen lenne eldönthető.
Általánosan jellemző, hogy egy-egy ország fővárosában túlsúlyban van a szolgáltatási szektor, hiszen minél több ágazat központja található meg az adott városban, annál több vállalkozás él meg ezek kiszolgálásából. Tipikus, hogy egy-egy ország fővárosa egyben a turizmus fellegvára is, ezért rendszerint igen fejlett a vendéglátással foglalkozó szektor is - noha az országok más régiói is a turisták célpontjai lehetnek.
Magyarország fővárosa 1873 óta létezik Budapest néven. Ekkor született meg az a döntés, amely értelmében az addig különálló Óbuda, Pest és Buda településeket összevonták egy közigazgatási egységgé. A főváros ebben az időszakban élte „virágkorát”. Az 1870től 1945-ig működő Fővárosi Közmunkák Tanácsa − amelynek tagjai politikusok, a kor jeles gondolkodói és építészei voltak − felügyelete alatt és tervező munkája révén alakultak ki a főváros mai arculatának meghatározó elemei (pl.: Hősök tere, Andrássy út, különböző múzeumok, Duna korzó, sugárutak, stb.). A XX. század elejére kiépült elővárosi közlekedés (villamos vonalak) hatására 22 főváros közeli település is bekapcsolódhatott a főváros vékeringésébe. Fővároshoz való kötődésük már 1937-ben felvetette Nagy-Budapest létrehozásának gondolatát, de ekkor még csak a Fővárosi Közmunkák Tanácsának hatáskörét terjesztették ki rájuk.
Budapest második nagy fejlődési szakasza az 1960-as évektől datálható. A Kádár-rendszer alatt adták át az első metróvonalat (1970: M2 „Deák Ferenc tér – Fehér út” szakasz) és sorra épültek a nagy lakótelepek. Az ország minden területéről újabb százezrek költöztek a fővárosba, amelynek lakossága az 1980-as évekre elérte a 2,1 millió főt. Az 1989-es rendszerváltás óta tartó szuburbanizációs folyamatok eredményeképpen a főváros lakosságszáma folyamatosan csökkent 2007-ig (1 696 128 fő), majd többek között a különböző városrevitalizációs programoknak köszönhetően lassú emelkedésnek indult.
Budapest közigazgatási rendszere
Budapest önkormányzata eltér az ország egyéb területein működőtől. Egyrészt Budapest területén csak települési önkormányzatok működnek, megyei önkormányzat nem, másrészt a főváros önkormányzati rendszere kétszintű. Budapest sajátos jogállását az Alkotmány rögzíti, egy sorban említve a fővárost a megyékkel. Ezáltal Budapest helyzete különbözik a megyei jogú városokétól is, melyek a megyék területéhez tartoznak és önkormányzati feladataik ellátása során együttműködésre kötelezettek azokkal. A kétszintű önkormányzati rendszer egyrészt a főváros egészére kiterjedő hatáskörű Fővárosi Önkormányzatból, másrészt a 23 kerület mindegyikében működő kerületi önkormányzatokból áll.
1950-ben a főváros területe a hozzácsatolt kerületek miatt 525 km2 –re növekedett, és az addig külső területeken lévő ipari üzemek (Újpest, Kispest, Pesterzsébet, Csepel, Budafok stb.) a város határain belülre kerültek, ám a városhoz csatolt települések nagy része családi házas és kertes lakóterület volt. A város tulajdonképpen a saját, közvetlen agglomerizációját csatolta magához, ezzel a népességét is 220.000 fővel növelte.
-
Az 1970- es évekre a város foglalkozási szerkezetében a tercier-szektor került túlsúlyba, és az ipari ágazatokban dolgozó emberek fele is adminisztrációs vagy szellemi munkát végzett.
- A magángazdaságok az 1970-es években fejlődésnek indultak, a 80-as évek közepe-végére az ország magánvállalatainak a kétharmada a fővárosban működött ezzel jelentős tőkét halmozva fel.
- Magyarország a Nyugatra nyitottabb országok közé tartozott, Budapest a 80-as években a KGST-nél nagyobb gazdasági forgalmat bonyolított le. A város idegenforgalma is gyorsan növekedett, a fővárosiak rendszeresen utaztak külföldre (1.000 budapesti közül 650-nek volt világútlevele 1988-ban).
- Budapest intellektuális központként otthont adott a felsőfokú diplomával rendelkező lakosság 47%-nak, a vezető üzleti menedzsereknek pedig 80%-a a fővárosban dolgozott.
A város szerkezetileg a Duna tengelyére szerveződött, pesti oldala sík terület, budai oldala pedig domborzatilag tagolt, és a kertvárosi zónákat tömöríti. A pesti oldal városszerkezetét a sugárutak (Váci út, Rákóczi út, Üllői út), illetve a hármas körútrendszer strukturálják. A körutak közül a „Külső körút” határolja a legtöbb nagy helyigényű intézményt, pl.: pályaudvarok, temetők, kórházak és közparkok, a belső részen található „Nagy körút” pedig a lakóterületek peremén fut. A budai oldalon a domborzat több részre tagolja a lakóövezeteket, amelyek elsősorban kertvárosias tulajdonságokkal bírnak. A szocializmusban épült lakótelepek főleg a város peremén helyezkednek el, és jellemzően 40-50.000 lakost képesek magukba tömöríteni.
Részei:
a. A city (V. kerületet határoló utcák és terek)
b. Budapest zárt beépítésű, belső lakóövezete (Haller utca – Fiumei út – Thököly út – Dózsa Gy. út – Dráva utca, azaz a VI., VII., VIII., IX kerületek)
c. A vár és műemléki környezete
Kerület száma | Elérhetőség |
I. kerület, Budavár | http://www.budavar.hu/ |
II. kerület |
http://www.masodikkerulet.hu/ |
III. kerület, Óbuda-Békásmegyer | http://www.obuda.hu/ |
IV. kerület, Újpest | http://www.ujpest.hu/ |
V. kerület, Belváros-Lipótváros | http://www.belvaros-lipotvaros.hu/ |
VI. kerület, Terézváros | http://www.terezvaros.hu/ |
VII. kerület, Erzsébetváros | http://www.erzsebetvaros.hu/ |
VIII. kerület, Józsefváros | http://www.jozsefvaros.hu/ |
IX. kerület, Ferencváros | http://www.ferencvaros.hu/ |
X. kerület, Kőbánya | https://www.kobanya.hu/ |
XI. kerület, Újbuda | http://www.ujbuda.hu/ |
XII. kerület, Hegyvidék | http://www.hegyvidek.hu/ |
XIII. kerület | http://www.budapest13.hu/ |
XIV. kerület, Zugló | http://www.zuglo.hu/ |
XV. kerület | http://www.bpxv.hu/ |
XVI. kerület | http://www.budapest16.hu/ |
XVII. kerület | http://www.rakosmente.hu/ |
XVIII. kerület, Pestszentlőrinc-Pestszentimre | http://www.bp18.hu/ |
XIX. kerület, Kispest | http://www.kispest.hu |
XX. kerület, Pesterzsébet | http://www.pesterzsebet.hu/ |
XXI. kerület, Csepel | http://www.csepel.hu/ |
XXII. kerület, Budafok-Tétény | https://budafokteteny.hu/ |
XXIII. kerület, soroksár | http://www.soroksar.hu/ |
Az átmeneti zóna területén ki kell alakítani az ún. intermodális szerepkörű városrészközpontokat, amelyek az egyéni és a tömegközlekedési eszközváltás koncentrált helyein megvalósíthatóak. A már kialakított egyéb központokban, a városközpont bizonyos elemeinek kihelyezése a belső zóna tehermentesítését segítheti elő. E központok fejlesztésénél figyelembe kell venni azokat a közlekedésfejlesztési lehetőségeket, melyek a városrészközpontok további terhelhetőségét meghatározzák. A zónába eső kerületi központokat is ki kell egészíteni azokkal a funkciókkal, melyek hiánya a városközpontra ró felesleges terheléseket. Itt elsősorban a kerületi ellátás középfokú létesítményeinek körét kell bővíteni.
A hegyvidéki zóna morfológiai és védettséget igénylő helyzete miatt csak az alap- és középfokú ellátás intézményeinek fejlesztése a cél. A hegyvidéki központoknak jelentős szerepük lehet a belső zóna felé irányuló forgalom csökkentésében.
A Duna menti zóna belső szakasza a városközpont területére esik. Ennek fejlesztésében elsősorban a minőség és a környezeti érték emelése kívánatos. Itt valósulhat meg a városközpont északi és déli irányú kiterjesztése. Az átmeneti zónára eső szakaszán a zónát érintő, vagy ahhoz legközelebb eső városrészközpontok fejlesztése kihat a parti területek környezeti alakítására, a városi területek minőségi szintjét emelheti a dunai kapcsolat lehetősége. Elsősorban a városközponti funkciók megtelepedése kívánatos, azokon belül is az idegenforgalom szerepe meghatározó kell, hogy legyen.
forrás:
Megyei jogú városok a megyeszékhelyek és azok az ötvenezernél nagyobb lakosságszámú városok, amelyeket az Országgyűlés a képviselő-testület kérelmére ilyennek nyilvánít. A megyei jogú város települési önkormányzat, amely területén - megfelelő eltérésekkel - saját hatásköreként ellátja a megyei önkormányzati feladat- és hatásköröket is. Képviselő-testülete a közgyűlés, amely a megyei jogú városban kerületeket alakíthat, és kerületi hivatalokat hozhat létre.
Megyei jogú várossá nyilvánítás:
Az Országgyűlés - a képviselő-testület kérelmére - az ötvenezernél nagyobb lakosságszámú várost megyei jogú várossá nyilváníthatja. A megyeszékhely város megyei jogú. A megyei jogú város települési önkormányzat, és területén - megfelelő eltérésekkel - saját hatásköreként ellátja a megyei önkormányzati feladat- és hatásköröket is.
forrás:
-
az államigazgatási rang alapján történő besorolás (egyértelmű, könnyű elhatárolás, de országonként és időben változó)
- népességszám alapján történő besorolás (szociológusok és statisztikusok is gyakran használják a város demográfiai fogalmát, miszerint a város nagyobb népességcsoport viszonylag kis területre koncentrált állandó lakóhelye, melynek neve, közigazgatásilag lehatárolt területe van.) A népességszám szerinti felosztás is igen sokféle, és változó. Az ENSZ kategóriái szerint a városokról: 20.000 fő felett beszélhetünk, míg pl. Dániában az alsó határ 250 fő.
Hazánkban a népességszám alapján kialakult hierarchia | Az ENSZ Demográfiai Évkönyve által használt településhierarchia | |
metropolis | 1 millió felett | 1 millió felett |
nagyváros | 100 ezer felett | 500 ezer és 1 millió között |
középváros | 20 ezer és 100 ezer között | 100 ezer és 500 ezer között |
kisváros | 5 ezer és 20 ezer között | 20 ezer és 100 ezer között |
község | 5 ezer alatt |
-
A munkamegosztásban betöltött szerep alapján is elkülöníthetők egymástól a városok és falvak. Ebben a megközelítésben az alapvető városképző erő az iparűzés, és a város és falu közti leglényegesebb különbség az, hogy a város ad otthont az ipari, a falu pedig a mezőgazdasági tevékenységnek. Erdei Ferenc bírálta ezt a város-értelmezést sematizmusa miatt, szerinte ez csak nyugat-európai városokra igaz. Véleménye, hogy a mezőgazdasági tevékenység éppúgy lehet városképző erő, mint az iparűzés (igazolásként ausztráliai példákat hozott fel, ahol mezőgazdasági telepesek alapítottak városokat).
-
A hagyományos városmegközelítések másik nagy csoportját a Christaller nevéhez fűződő "központi hely" elméletek képezik. Eszerint a város, központi hely, mely nemcsak mindennapi igényeket elégít ki, hanem speciális szükségleteket is. Minél ritkább egyes igények időbeni megjelenése, annál inkább központi helyet igényel a kielégítésük. A központi hely elmélet igazságát elismerjük, de azt is hangsúlyoznunk kell, hogy egyben leszűkítése is a város fogalmának, és ez a településfejlesztési gyakorlatban káros is lehet.
-
Az 1970-es, 80-as évek magyar településfejlesztési elméletének és gyakorlatának meghatározó személyisége volt Kovács Tibor, akit városfogalma alapján egyértelműen ebbe a csoportba kell sorolnunk. Meghatározása szerint: "a város a területi munkamegosztás központi tevékenységekre specializálódott jellegzetes településformája, amely a településhálózatban környezetének központi helye és amely - az ország termelőinek fejlettségi fokához képest - magas színvonalú ellátást nyújt népessége számára."
-
Erdei Ferenc is kiemelt jelentőséget tulajdonít a központi funkciónak, mondván: "a város olyan település, amely önmagában is, és vidékével együtt is szervezett és autonóm vezetésű társadalmi egységet alkot, és egyfelől nagyobb számú népességnek a lakóhelye, másfelől vidékére kiható központi funkcióknak a telephelye, s e szerepeknek megfelelő technikai berendezésekkel rendelkezik." Erdei a központi hely funkciót azonban egész másképp értelmezi, mint Christaller. Az ő megközelítésében a város egyenrangú a vidékével. Város és vidék úgy egészítik ki egymást, hogy kölcsönösen egymásra vannak utalva. Erdei a város legfőbb funkciójának éppen a vidékkel való szerves kapcsolatát tartotta.
- A hagyományos városfelfogáson belül külön említést érdemel Mendöl Tibor, aki az alföldi városok morfológiáját tanulmányozta és úgy ítélte meg, hogy város és falu különbsége eltérő beépítési módjukban is megragadható. Azaz a város fogalmához zártsorú beépítés, a faluéhoz pedig fésűs beépítési forma kötődik.
A rendszerszemléletű városfogalom
- társadalmi struktúra
- gazdasági struktúra
- műszaki struktúra
1. Statisztikai (azaz népességszámhoz kötött) városfogalom: A településhálózat népesebb tagjai, városi jogállással (ld. feljebb a népességszám szerinti besorolásnál).
A város a területi munkamegosztás jellegzetes településformája, központi (tehát vagy a területet intenzívebben kihasználó, vagy pedig a kevésbé mindennapi szükségleteket ellátó) tevékenységre specializálódott település. A város általában autonóm vezetésű társadalmi egység. Nagyobb számú népesség lakó- és munkahelye. A környékbeli falvak és szórványtelepülések lakói számára is igazgatási, igazságszolgáltatási és kulturális központ, valamint piachely. A magyar városfejlődés része, de megkésett változata a Ny-európainak. Miként Európában mindenütt, így Mo.-on is a püspöki és királyi (megyei) várak voltak a középkori városok csírái (pl. Esztergom, Veszprém). A 11–12. sz.-ban ezek az erődítmények egyházi és világi igazgatási feladatokat láttak el. Emellett a gazdasági és kulturális élet központjai is voltak. A várak köré különféle szolgálónépek, majd lassan hivatásos iparosok és kereskedők is letelepedtek. A 12. sz. második felében csírájában már megindult a városiasodás.
forrás:
- antik város: történelmi jellegük alapján a legőssibb típusok (pl. görög polisz, templomváros)
- feudális város: A középkor során létrejött, fallal körülzárt feudális képződmény
- modern város: Az újkorban, az ipari forradalom eredményeként létrejött várostípus.
-
Mezőváros (oppidum): A történeti értelemben vett mezőváros feudalizmus kori közigazgatási egység. Olyan település, amely jogilag a szabad királyi város és a jobbágyfalu között állt. Földesúri joghatóság alatt álló, de a közönséges jobbágyfalvaknál szabadabb, vásártartási joggal és bizonyos autonómiával rendelkező település. Az oppidumok alakulásának jelentős korszaka volt a 14. sz. és a 15. sz. első fele. Ebben az időszakban kb. 800 falu kapott mezővárosi jogot a történeti Mo. területén. Erdei Ferenc szociográfiai és néprajzi szempontú megfogalmazása szerint, jogi és közigazgatási helyzetétől függetlenül minden olyan alföldi nagy határú település mezővárosnak tekinthető, amely eredetileg szálláskertes belterületű, ill. tanyás határú volt, és az átlagos falunál jóval nagyobb lélekszámú népessége nagyobbrészt mezőgazdasági foglalkozású.
-
Cívitás/Cívisváros: a 11–12. sz.-ban püspöki és királyi területi igazgatási központként szereplő vár, majd a 13. sz.-tól a 19. sz.-ig szabad királyi város. Nagy autonómiával rendelkező és fallal körülkerített település, amely követet küldhetett a feudális országgyűlésbe. A civitás címet a király adományozhatta. Legtöbb civitás a 13. sz. második felében és a 14. sz.-ban nyerte el rangját. (MNL)
- óriásváros (10 millió fő felett)
- nagyváros (100 ezer – 1 millió fő)
- középváros (20 – 100 ezer fő)
- kisváros (20 ezer fő alatt)
- kereskedelmi szerepkör: vásárvonalak menti városok (pl. Ungvár, Tokaj, Vác, Nagykanizsa Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyszeben), kikötőhelyek (pl. Hanza-városok), folyami átkelőhelyek (pl. Szeged)
- védelmi szerepkör (pl. Eger, Sárospatak, Veszprém, Buda)
- igazgatás-kormányzati szerepkör (vármegyeszékhelyek, főváros, uralkodói rezidenciák (pl. Gödöllő)
- vallási szerepkör (püspöki székhelyek, pl. Esztergom, Eger, Győr, Veszprém, Pécs; zarándokhelyek, pl. Máriapócs)
- kulturális szerepkör (iskola- egyetemvárosok, (pl. Keszthely, Sárospatak, Sopron, Pápa)
- művészeti központok (pl. Nagybánya); múzeum- és műemlékvárosok, (pl. Szentendre, Kőszeg); fesztiválvárosok
- ipari szerepkör (pl. Dunaújváros, Százhalombatta, Tiszaújváros, Kazincbarcika)
- közlekedési szerepkör: vasút szerepe: (pl. Hatvan, Dombóvár, Záhony)
- idegenforgalmi szerepkör (pl. Siófok, Balatonfüred, Hévíz, Sárvár)
- bányaváros (Tatabánya, Oroszlány, Komoló)
- iparváros (Ózd, Miskolc, Dunaújváros, Győr)
- vásár- vagy kereskedőváros (Eger, Miskolc, Győr, Gyöngyös, Pápa)vasúti csomópont (Cegléd, Celldömölk, Dombóvár, Hatvan)
- hídváros: (Szolnok, Komárom)
- agrár- vagy átalakuló agrárváros (Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas)
- iskola- és egyetemváros (Gödöllő)
- fürdő- és műemlékváros (Keszthely, Balatonfüred, Sopron, Kőszeg)
- főváros
- regionális központ
- megyeközpont
- középváros
- kisváros
- városias jellegű település
forrás:
A várossá nyilvánítás és egyéb területszervezési kérdések (megyei jogú várossá nyilvánítás, település másik megyéhez csatolása, településegyesítés vagy annak megszüntetése, megye elnevezése és székhelyének megállapítása, fővárosi kerületi tagozódásról való döntések) a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény értelmében a köztársasági elnök és az Országgyűlés hatáskörébe tartozik, és a döntések meghozására évente egy alkalommal kerülhet sor. A várossá nyilvánítási kérelmet a település polgármestere az önkormányzat határozata alapján terjeszti fel az illetékes Minisztériumnak.
A törvény szerint nagyközség akkor kezdeményezheti várossá nyilvánítását, ha a városi cím használatát fejlettsége, térségi szerepe indokolja. A feltételek közé tartozik a megfelelő gazdasági, infrastrukturális fejlettség, a megfelelő intézmények (oktatási, közegészségügyi, rendészeti) megléte, az önkormányzat térségi szervezőképessége.
Magyarországon 2019 január 1-én 346 település rendelkezik városi ranggal, ebből 24 kiemelt szereppel is (főváros, megyei jogú város.) Ezeknek a városoknak jelentős része az utóbbi 100 évben nyerte el a városi rangot. A teljes népesség mintegy 67%-a él városban, ezzel hazánk közepesen városiasodott országnak számít.
-
Lakott és lakatlan területrészekből álló, jogilag és térképileg lehatárolt közigazgatási területi egység. Méretétől és népességszámától függetlenül minden község egyben helyi önkormányzat is.
- A község egy vagy több településből és lakatlan településrészekből álló, jogilag és térképileg elhatárolt, jogszabály által községi jogállásúnak minősített és névvel ellátott államigazgatási területi egység. A jogi értelemben vett község nem jelent minden esetben önálló közigazgatási egységet; gyakori, hogy több kisebb területű és népességszámú községet egy községi tanács irányít.
A község fogalmának két jelentése van:
-
Egyfelől meghatározott területet értünk alatta, tehát a községnek határa, területnagysága, népessége stb. van.
- Másfelől az e területen működő politikai és közigazgatási intézményrendszert jelenti. Ebben az értelemben tehát a községnek szervei, szervezetei, intézményei, jogai, feladatai, választópolgárai, tisztségviselői stb. vannak.
A községek rendszere területi értelemben általában az adott ország egészét lefedi, bár előfordulnak kivételek (pl. Németország egyes tartományai, Oroszország egyes régiói, az Amerikai Egyesült Államok legtöbb állama). A községek területnagysága és népességszáma mind az átlagok, mind a szélsőségek tekintetében országonként igen változatos képet mutat. Az egyes országok községrendszerei intézményi értelemben szintén nagyon sokfélék. Ahol helyi (területi) önkormányzati rendszer működik, ott általában ennek területi alapegységét képezik.
A község és a falu megkülönböztetése
A községet a falu fogalmától az különbözteti meg, hogy a község jogi és politikai kategória, míg a falu településföldrajzi fogalom. Magyarországon a kettő a közbeszédben gyakran összemosódik, mert a magyar önkormányzati rendszerben a két hagyományos településforma (város és falu) a helyi kormányzás legalsó szintjével (város és község) nagymértékben egybeesik. Ráadásul a városi típusú településeknél az elnevezés is megegyezik (város – város).
A község településföldrajzi szempontból a fentiek értelmében lehet
- város
- falu
- város a környező falvakkal
- falvak csoportja.
Magyarországon és Romániában ugyanakkor 1950 óta a városokat nem nevezik községnek, ezért a község szó csak falusi közigazgatási alapegységre vonatkozik.
Községek Magyarországon
A magyarországi közigazgatási rendszer megkülönbözteti a község és a nagyközség fogalmát.
- Község
Község olyan település lehet, amelynek legalább 300 lakosa van, más településektől elkülönülő, önálló saját arculata van, és képes önkormányzat alakítására és a helyi közügyei ellátására.
-
Nagyközség
Magyarországon 2019. január 1.-én 2809 község és nagyközség található, ezek a teljes népesség mintegy 35,4%-ának adnak otthont.
A településföldrajz és településnéprajz számára a falu fogalma a városi joggal nem rendelkező, a városnál rendszerint kisebb létszámú, nem zárt építkezésű, csoportos település egészét jelenti a jórészt lakóhely szerepű belterülettel, a munkahely szerepű külterülettel és a települést éltető helyi társadalommal együtt. A falu tehát társadalmi és települési egység, amelynek életében meghatározó szerep jut a hagyományoknak.
A Magyar Néprajzi Lexikon szócikke szerint a falu egyszerű szerkezetű, korlátozott önállóságú, a városi központhoz vidékként tartozó; többnyire mezőgazdasági jellegű kis település. A falut alkotó egységek térbelileg gyakran megoszlottak, mivel a termelőhely és a lakóhely elkülönül egymástól. Maga a gazdasági termelő és termelésszervező tevékenység sem folyik összefüggő területen. – A faluk többségét őstermelő parasztok lakják. Így a falutörténet kezdetei is az emberiség földműveskultúráinak kialakulásával hozhatók kapcsolatba. A falu a legtöbb európai népnél azonban a feudalizmusra való áttérés időszakában vált a legjellemzőbb megtelepedési formává. A magyar falu a honfoglaló magyarság megtelepedése után viszonylag gyorsan alakult ki. A magyar falurendszer első rétege a nornád eredetű téli szállás állandó faluvá való átfejlődésével jött létre. A falualakulás első korszaka után a magyar falurendszer további fejlődésére a középkori pusztásodási folyamat, a török megszállás, a különféle telepítések, valamint a tanyásodás és a tanyaközségek központjainak létrehozása volt jelentős hatással. – Különösen nagy változásokat okozott a középkori pusztásodási folyamat és a török uralom, amelynek hatására sok régi aprófalus terület lakatlanná vált, ill. az egy-egy településre összefutott népesség, elsősorban az Alföldön, nagy határú és elnyúlt belterületű óriás falukat hozott létre. E gyakran mezővárosi jogállású óriás falvak határa képezte a mo.-i 18–19. sz.-i tanyás terület legnagyobb részét, amelyen csak a 20. sz.-ban került sor újra jelentősebb faluszerveződésre.
Halmazfalu: olyan település, amelynek belsősége szabálytalan alaprajzú, és e települési szabálytalanság minden lényeges alaprajzi vonásra kiterjed. Tehát házai rendszertelen összevisszaságban állnak, telkei és telektömbjei szabálytalan alakúak, utcái, ha vannak, rövidek és zegzugosak. Halmazfalu többféleképpen keletkezhetett. A halmazfalu az egyik legrégebbi alaprajztípus, amely már a feudalizmus előtti időben is elterjedt volt.
- Orsós utcájú falu: olyan település, amelynek szalagtelkei egy térszerűen kiszélesedő, majd fokozatosan újra elkeskenyedő utcát fognak közre. A két sorban fekvő telkek csak a lakóház helyét, a gazdasági udvart és az esetleges kertet foglalják magukba. A szántók elkülönülnek a belsőségtől. A középkori eredetű orsós utcájú falu különösen Németország északi területein gyakori és általában a körfalvak evolúciójából eredeztetik kialakulását. Több É-mo.-i civitás és mezőváros piacutcája orsós utcának tekinthető (pl. Kassa, Szepsi).
-
Útifalu: A szalagtelkes falvak egyik fajtája. Olyan település, amelynek két sor szalagtelke egy átfutó út két oldalán helyezkedik el. A telkek út felőli végén áll a hosszanti telekhatárra épült lakóház, beljebb következik a gazdasági udvar a gazdasági épületekkel. Az útifalun átfutó utca sok esetben nem országút, hanem csak egy abból kiágazó mellékút vagy zsákutcaszerű bekötőút. Az ilyen falvak népe védelmi szempontból jobb helyzetben volt, mint az országút mellé települt útifaluké. Az útifaluk eredetileg mind egyutcásak voltak, közülük azonban némelyek az évszázadok alatt több utcássá váltak. Magyarországon az útifalu jellegzetesen feudalizmus kori települési képződmény. A középkori Mo. falvainak 60–80%-a utcás falu volt, és csak kisebb hányaduk települt halmazosan.Egyik fajtája a pajtasoros szalagtelkes típus, amelynél az utcával párhuzamosan álló csűrök vagy pajták az udvarok alján zárt láncolatot alkotnak. A telkek keskenysége miatt a csűrök összeérnek. A pajtasoros szalagtelkes falu Mo.-on német és magyar falvakban egyaránt előfordul. Legszebb példái a Dunántúlon láthatók.
- Sorfalu: A sorfalu (a német szakirodalomban Reihendorf) olyan település, amelynek egy vagy két sorban fekvő hosszú szalagtelkei nemcsak beltelkek, hanem magukba foglalják a szántókat, sőt esetenként az erdőt és legelőt is. A sorfalu fiatalabb az útifalunál. A legkorábbi sorfalvak a 12–13. sz.-ban tűntek fel olyan területeken, amelyek előzőleg nem kerültek művelés alá, tehát Európa erdős hegyvidékein és mocsaras tengerpartjain. A magyar településtörténetben kevés szerepük adódott.
- törpefalu (100 fő alatt);
- aprófalu (100–500 fő);
- kisfalu (500–1000 fő);
- középfalu (1000–2000 fő);
- nagyfalu (2000-5000 fő);
- óriásfalu (5000-10000 fő);
Egyéb típusok
forrás:
- A Tanyafejlesztési Program kiterjesztése.
- A tanyás térségek átfogó fejlesztési programjának és cselekvési tervének megvalósítása.
- A tanyás térségek, tanyás külterülettel rendelkező önkormányzatok, illetve a tanyai gazdálkodók, lakosok számára érdemi és közvetlen fejlesztési forrás biztosítása, a meglévő tanyák megőrzése, a gazdasági termelésbe való visszaintegrálása.
- Hosszú távú tanyaprogram keretében a tanyákra vonatkozó jogi szabályozás szükséges alakítása, melynek szempontjai: a tanyai lakosság önkormányzati képviselete, a tanyás külterületre vonatkozó településfejlesztési és -rendezési tervezés, szabályozás megújítása, a közbiztonság javítása, a szolgáltatások elérhetőségének javítása (pl. tanyabusz szolgáltatás), az infrastrukturális fejlesztés (a környezeti szempontok figyelembevételével), a tanyai birtokrendezés.
-
A tanyák tevékenység diverzifikációjának segítése:az önellátást szolgáló termelés mellett a termékek és szolgáltatások piacán való megjelenésének támogatása, a „több lábon állás” ösztönzése."
- a belterületről intenzíven és gazdaságosan nem művelhető nagyságú településhatárok
- az intenzív gazdálkodás (szántóművelés, később szőlő- és gyümölcstermesztés) igénye, ill. kényszere
- a mezővárosból való végleges kitelepedés (falvak létesítése a távolabbi határrészeken, ill. pusztákon) lehetőségeknek elvetése, annak tiltása (ragaszkodás a mezővárosokban élvezett jogokhoz, előnyökhöz, a mezővárosi közösség ragaszkodása 8adófizető, közteherviselő) polgáraihoz, stb.)
Kezdetben csak „tanyázó helyek” létesültek a határban, tartósabb építmények nélkül, s itt kizárólag a mezőgazdasági munkák idején tartózkodtak a család munkaképes tagjai. Majd tartósabb épületeket, kutat, marhaállást, stb. készítettek, és a munkát végző családtagok a nyári hónapokra kiköltözhettek a tanyákra. A hétvégét, ünnepnapokat a városban töltötték. A jószág belterjesebb tartása, istállózása megkövetelte a család valamely tagjának (legény, fiú) állandó kinttartózkodását. Ezért tartósabb, fűzhető épületeket – tüzelős ólakat – emeltek, de a tanya-anyateleülés kapcsolata nem változott. A tanyai lakóház és az istálló különválasztása lehetővé tette a család huzamosabb kinntartózkodását, ám a városi lakást nem adták fel. Általános volt, hogy a család a mezőgazdasági munkák befejezése után a téli hónapokra beköltözött a városi házba. Végül, e „fejlődés” betetőzéseként – tömegesebben csak a 19. század végétől – a tanyaiak feladták városi házukat – így a tanya valódi szórvánnyá vált.
-
A tanyás település területek nagyobb részén minden különösebb rendszer nélkül épültek fel a tanyák, rendszertelenül ülve meg a határt – „szórt tanyák”
-
Elsősorban Békés megyében utak mentén sorakoztak a tanyák – „tanyautcákat” alkotva (Szarvas, Tótkomlós, Békés, Gádoros, Szabadka, Zenta, stb.) Másnéven tanyasor, amelynél a keskeny földbirtokokon épült tanyák egymás mellett, sorban helyezkednek el. Legismertebbek a szarvasi tanyasorok. (Bővebben lásd az Átmeneti településtípusok menütartalomban).
-
Néhány mezőváros határában faluszerű csoportokba tömörültek a tanyaházak. Nyíregyháza határában közel 70 „bokorba” húzódtak a tanyák, helyenként 30-40 ház is – ezek az úgynevezett „tanyabokrok, bokortanyák”. Kalocsán is faluszerűen ülték meg a határt a kitelepülők, az ún. „szállásokon”.
A farmtanya állandóan lakott, egy-egy földművelő család tulajdonában és használatában levő külterületi magános telep. Teljes gazdasági udvar és a tulajdonos családi otthona. Lakójának nincs háza a városban. Körülötte terül el a hozzá tartozó termelőhely, a szántóföld, a kaszáló, szőlő. Mivel gazdasági és települési egység, látszólag szórványfalusi telepnek felel meg. Társadalmi szempontból azonban különbözik attól. A farmtanya mindig valamelyik város távoli határán áll. Lakója gazdaságilag és közigazgatásilag kötődik a városhoz. A farmtanya különösen a Duna–Tisza közén elterjedt, de előfordul Alföld-szerte. Megtalálható szőlőben, gyümölcsösben és szántóföldön egyaránt. A farmtanyák kialakulása és elterjedése a 19. sz. második felére, valamint a 20. sz. elejére esik. Számukat nagymértékben növelte sok régi tanya állandó lakóhellyé alakulása. 1950 után, amikor a nagy határú városok távoli pusztáin önálló tanyaközségeket szerveztek, a farmtanyák többsége valódi szórványtanyává vált.
1Beluszly P. 2004. nyomán
forrás: