Régiók - történelmi áttekintés

Önkormányzati-közigazgatási régiók a mai magyar államterületen sohasem működtek tartósan. A dualizmus államában néhány nem megyei szerveződés polgári tartalmat is kapott, de ezek is jellegzetesen a centrális államigazgatás területei (nem vármegyei) intézményei voltak, mint pl. a hadkerületek vagy a tankerületi főigazgatóságok. Regionális alapon épült fel Magyarországon az igazságszolgáltatás bírósági hálózata a vármegyei törvényszékek feletti szinten a XIX-XX. század fordulóján.
Regionális hagyatékként is felfogható a történelmi egyházak, pl. a katolikus egyház területi szerveződése: a püspökségek, érsekségek beosztása. Végül a legfontosabb folyamatos polgári regionális tradíció egészen napjainkig a gazdasághoz, közlekedéshez legszorosabban kötődő nagy intézmények, szervezetek (vasúti igazgatóságok, postaigazgatóságok, bányakapitányságok stb.) területbeosztása maradt. Ezek szerint léteznek a magyar területszervezés történetében komoly regionális hagyományok, azonban a politikai uralom alapját képező állam-megye kapcsolat mindig is erősebb volt a regionális tradíciónál, és ez meggátolta, hogy a tarka regionális szerveződések valamilyen összefüggő rendszerré álljanak össze.
Magyarországon a régiós felosztás elsősorban az Európai Unió statisztikai alapon (NUTS; LAU) nyugvó támogatási rendszer miatt jött létre. Az ország területét 1998-ban a 35/1998. (III. 20.) OGY határozat szerint 7 területi-statisztikai régióba sorolták, az egyes régiók elnevezését és földrajzi területét az Országos Területfejlesztési Koncepcióról szóló jelenleg hatályos 97/2005 (XII.25.) OGY határozat VI. fejezete tartalmazza.
Ez a 7 területi-statisztikai régió az Európai Unió ötfokozatú területbeosztása második szintjének felel meg (Nomenclature des Unités Territoriales Statistiques - NUTS 2):
- Nyugat-Dunántúl (Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala megyék)
- Közép-Dunántúl (Fejér, Komárom-Esztergom, Veszprém megyék)
- Közép-Magyarország (Budapest, Pest megye)
- Észak-Magyarország (Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Nógrád megyék)
- Észak-Alföld (Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék)
- Dél-Alföld (Bács-Kiskun, Békés, Csongrád megyék)
- Dél-Dunántúl (Baranya, Somogy, Tolna megyék)
A tervezési-statisztikai régiók kialakításánál alapvetően két szempont játszott szerepet:
-
a régióhatárok megfeleljenek a megyehatároknak.
-
a régiók lakónépessége megközelítőleg azonos legyen*
*(ez a közép-magyarországi régió vonatkozásában Budapest nagysága miatt nem teljesíthető, ezért egyes vizsgálatoknál a sajátosságot célszerű külön vizsgálni.)
A területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény módosításáról szóló 1999. évi XCII. törvény 6. §-a a területi beosztásnak megfelelően elrendelte a regionális fejlesztési tanácsok létrehozását. (Ezzel a regionális szerkezet törvényesen is megerősítést kapott).
jogszabályi hivatkozások:
1996. évi XXI. törvény a területfejlesztésről és a területrendezésről
97/2005. (XII. 25.) OGY határozat az Országos Területfejlesztési Koncepcióról
forrás:
Dr. Ivancsics Imre - Dr. Bércesi Ferenc: A területi (regionális) államigazgatási koordináció tartalmának, eszközeinek és módszerének továbbfejlesztése (2005)
Bilecz Endre: A regionalizmus-koncepció érvényesítésének politikája (2003)