Közép-Magyarország

Általános földrajzi leírás

Főváros központú régió, mely Pest vármegyét és Budapestet foglalja magába. Magyarország legfejlettebb térsége. Az ország területének csupán 6%-át foglalja el, népességének azonban több mint egynegyede (2,9 millió fő) él itt. A népsűrűség ennek köszönhetően a négyszerese az országos átlagnak (414 fő/km²). A régió évtizedek óta is a legdinamikusabban fejlődő térsége az országnak, amelynek oka főként a főváros kiemelkedő szerepe. A régió az országos GDP 47%-át termeli, amiből Budapest részesedése 37%, Pest vármegyéé pedig 10% [2]. Nemcsak társadalmi és gazdasági, hanem földrajzi értelemben is Magyarország valódi centrumának tekinthető. Az ország földrajzi középpontja (Pusztavacs), népességi (Vasad) és gazdasági-jövedelmi súlypontja (Alsónémedi) is a régióban található. Az ország közlekedési és kommunikációs hálózataiban fontos szerepet tölt be, innen ágaznak szét sugarasan a fő vasútvonalak, autópályák, a „gazdasági növekedés tengelyei”. Ezáltal fontos közlekedési csomópont és mind a személy-, mind az áruszállítás szempontjából egy fontos hazai és nemzetközi állomás.
 
A régió több tájegység találkozásánál fekszik. Északon hegyek, délen alföldi területek találhatóak, amelyeket észak-déli irányban kettészel a Duna. Számos természeti értékkel rendelkezik e térség, amelyek több kikapcsolódási és szórakozási lehetőséget nyújtanak, mint például a Dunakanyar, a Pilis és Budai-hegység, Aquincum, gyógyvízforrások, a Duna-Ipoly Nemzeti Park, a Hungaroring stb. Közigazgatásilag a régió két részre bomlik (főváros és Pest vármegye), viszont a valódi térszervezői tagolódás nem követi ezt. Külön egységként kezelendő a főváros és az azt körülvevő agglomeráció, mint funkcionális városi térség (81 település, 2,5 millió fő). Ezt öleli körbe Pest vármegye megmaradt része.

Településföldrajzi jellemzők

A Közép-magyarországi régió településrendszere három eltérő jellegű részre tagolható, mint a főváros, a fővárosi agglomeráció 80 települése, és Pest vármegye fővárosi agglomeráción kívül eső területe. A központi szerep egyaránt megnyilvánul a népességkoncentráció, a gazdaság, az infrastruktúra, valamint a különböző feladatú intézményrendszerek terén. Ennek hatására alakult ki a főváros körül egy kiterjedt agglomerációs gyűrű, amelynek településszáma és lakossága folyamatosan bővül. A jelenleg 80 településből álló agglomerációs övezetben a vármegye népességének közel kétharmada koncentrálódik, 1 km2-en 360 ember él, közel négyszer annyi, mint a vármegye más részein. A városok, illetve a nagyobb népességű települések a fővárost megközelítő utak mentén találhatók, a fő közlekedési útvonalak közti területeken pedig falusias térségek jellemzőek. A Budapest környéki falvak sokszor felduzzadt népességük eredményeképp emelkednek városi rangra, ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy Érd 2005-ben megyei jogú városi rangot kapott. A régió északi és nyugati részén, a középhegységi és dombvidéki területeken (Börzsöny, Visegrádi-hegység, Pilis-hegység) a kisfalvas településtípus dominál, míg a déli, alföldi jellegű területeken a nagyfalvak vannak túlsúlyban (Dabas térsége, Tápió-vidék). A fővárosból kiinduló útvonalak mentén fekvő nagyobb települések (például Vác, Gödöllő, Szentendre, Cegléd) térszervező hatása csak közvetlen környezetükre terjed ki, egymás közti kapcsolataik erősítését pedig a haránt irányú, összekötő közlekedési kapcsolatok hiánya gátolja.

 

Régión belüli fejlettségi különbségek

A Közép-magyarországi régió az egyetlen a hét régió közül, amelynek kistérségei fejlettségük szerint a KSH által meghatározott öt csoportból kizárólag az első három – dinamikusan fejlődő, fejlődő és felzárkózó – fejlettségi csoport valamelyikébe tartoznak. Ez azt jelenti, hogy a régiónak nincsenek stagnáló, vagy lemaradó térségei. A régión belül határozottan elkülönül a dinamikusan fejlődő főváros és az agglomerációs gyűrű. Budapesten a történelmi városmag és a budai oldal fejlettsége jelentősen meghaladja egyes kívül eső pesti kerületekét. A fejlettségük szerint elkülöníthető kistérség-csoportokon belül természetesen további különbségek mutatkoznak.

Természet- és tájföldrajzi adottságok

A Közép-magyarországi régió három jellegzetes tájegység metszéspontjában fekszik. Délre az Alföld sík területe helyezkedik el, nyugatra a Vértesalja dombvidéke, a Budai-hegység, északon a Visegrádi-hegység és a Börzsöny található, keletre pedig a Cserhátalja és a Gödöllői-dombvidék alacsonyabb, dombvidéki térszínei helyezkednek el.

Természeti és kultúrtörténeti értékek

---