Győr-Moson-Sopron megye

Nyomtatóbarát változat
Terület: 4088,70 km²
Lakónépesség: 450 318 fő (2013. dec. 31.)
Megyeszékhely: Győr (128 902, 2013)
Járások: Csomai, Győri, Kapuvári, Mosonmagyaróvári, Pannonhalmai, Soproni, Téti
Települések száma:183

 
Általános földrajzi leírás
 
Győr-Moson-Sopron megye a Nyugat-dunántúli tervezési-statisztikai régió részeként az ország nyugati határszélén helyezkedik el. A kelet-nyugat irányban elnyúló megye két országgal – Ausztriával (nyugat) és Szlovákiával (észak) - határos. Délről Vas és Veszprém megye, keletről Komárom-Esztergom megye határolja. A megye északi része a Bécs-Budapest innovációs tengelyen helyezkedik el, középső és déli része a belső periféria jellemzőit mutatja (funkcióhiányos központok, egyoldalú, döntően mezőgazdaságra épülő gazdasági szerkezet, gyenge foglalkoztatási és tőkevonzó képesség).
 
Győr (forrás: gymsmo.hu)A nyugat-dunántúli régión belül Győr-Moson-Sopron megye területe a legnagyobb, meghaladja a 4000 négyzetkilométert (a megyék között területe alapján a 13.). A fővárost leszámítva gazdaságilag a legfejlettebb megye, amely kedvező természeti adottságokkal, fejlett infrastruktúrával rendelkezik és nagy helyzeti előnye, hogy az osztrák határszélen fekszik. Sajátos helyzetét fokozza, hogy a szomszédos országok fővárosai olyan közel találhatók az országhatárhoz, hogy kulturális és gazdasági vonzáskörzetük jelentős területet fed le a megyéből. Győr-Moson-Sopron megye földrajzi elhelyezkedése tehát geopolitikai és gazdasági szempontból rendkívül kedvező. Az európai magtérséghez közvetlenül kapcsolódó új fejlődési vonalak mentén fekszik, ezek közül a legfontosabb a dél-bajor innovációs tengelyhez csatlakozó Bécs-Pozsony-Győr háromszög. A megye kapcsolódik mind közútjai (elsősorban az M1-es autópálya), mind a vasút révén a nemzetközi közlekedési útvonalakhoz. Itt haladnak keresztül a hazánkat (valamint Kelet-Európát és a Balkánt) Közép- és Nyugat-Európával összekötő útvonalak. Az Európai Unió 2004-ben történt bővítésével pedig egyre jobban felértékelődik a megyét átszelő észak-déli, a Baltikumot az Adria térséggel összekötő útvonal is.
 
Győr-Moson-Sopron megyét hét statisztikai kistérség és 182 település alkotja, melyek közül 9 város és 173 község. A városok közül kettő – Győr és Sopron – megyei jogú város. A megye településhálózata nem elaprózott, ugyanakkor megosztott. A közlekedési tengely mentén elhelyezkedő települések felértékelődtek, az országhatár menti fekvés új dimenziókat kapott. Az egyes városok népességének mérsékelt fogyása és a különösen Győr környékén erős szuburbanizációs folyamatok ellenére a megye urbanizációs szintje emelkedett, mivel az elmúlt 10 évben három település vált várossá: Pannonhalma, Tét és Jánossomorja.
 
Történeti áttekintés
 
Az Ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátság és természeti környezete (forrás: vilagorokseg.hu)A régészeti leletek tanúsága szerint az ősidők óta lakott ez a hely. A rómaiak idejében itt húzódott a Pannóniát védő limes, és itt vezetett észak-déli irányban a Borostyánkő útvonal. Itt alakultak ki nyugat felé az első kereskedelmi utak is, melyek a török hódoltság idején fontos hadiutakká váltak. Ezen a területen korábban négy magyar vármegye (Győr, Sopron, Moson és Pozsony) is volt. A trianoni döntés után 1924-ben vonták össze Győr, Moson és Pozsony vármegyék megmaradt részeit, majd 1950-ben egyesítették Sopron vármegye megmaradt területeivel. Ezt követően a közigazgatási egység hivatalos neve Győr-Sopron megye volt, majd 1990-ben, tekintettel a történelmi előzményekre, Győr-Moson-Sopron megyére változtatták az elnevezést. A megye kedvező földrajzi fekvésének, az itteni természeti adottságoknak, az ipar és a mezőgazdaság hagyományainak köszönhetően ma is kiemelt szerepet tölt be a gazdaságban.
 
A rendszerváltás után a nyugat-európai országokból érkező befektetők közül sokan itt kerestek és találtak beruházási lehetőséget. Az autópálya-építésnek köszönhetően Ausztria felől, de Magyarország központjából is jól megközelíthető a megye. Bár semmilyen ásványi nyersanyag nem található a megyében, mégis itt alakult ki az ország egyik ipari körzete. Mindez elsősorban az út- és vasúthálózatnak, az országhatár közelségének, a hagyományoknak köszönhető. A mezőgazdaságot tekintve jelentős az itteni szőlő- és bortermelés. Már a pannonhalmi apátság alapítólevelében is szó esik a szőlőtermesztésről. A rend tagjai számára megélhetési forrást jelentett a bor és a szőlő. A táj adottságai, fekvése, klímája kedvezett is ennek, így komoly borkultúra alakulhatott ki ezen a vidéken. Győr-Moson-Sopron megye életében egyre nagyobb szerepet játszik a turizmus. Számtalan értékes műemlék található ezen a vidéken. A barokk stílus gyöngyszemének tekinthető Győr mellett sokan keresik fel Fertődöt, vagy a kisvárosok, falvak barokk templomait, kastélyait. Különleges értéket képvisel a világörökségi listán is szereplő pannonhalmi apátság és a Fertő-tó. Ausztria közelségének és gróf Széchenyi Istvánnak köszönhetően először érintette a megyét a XIX. századi polgári fejlődés. Ennek hatása ma is érződik az itteni gazdaságon, kultúrán, de hatással van az idegenforgalomra is, hiszen például Nagycenk – a Széchenyi-emlékekkel – nemzeti zarándokhely lett. A természetjárók is kedvelik ezt a vidéket, különösen népszerű a Szigetköz, bár itt a Duna-elterelés miatt a környezeti károk jelentősnek mondhatók. Az országhatár közelsége miatt jelentős az átmenő forgalom. A statisztikák szerint a Magyarországra érkező turisták egyharmada érinti a megyét: vagy eleve idejön, vagy átutazik ezen a tájon.
 
 
Természet- és tájföldrajzi adottságok
 
Győr-Moson-Sopron megye területe három nagytájhoz tartozik: a Kisalföld, a Nyugat-magyarországi peremvidék, valamint a Dunántúli-középhegység északi peremvidéke. A táj döntően a Duna, illetve a Rába-Rábca, Répce és Ikva folyók hordalékából építkező síkság (Szigetköz, Hanság, Mosoni-síkság, Rábaköz, Répce-sík, Ikva-sík: a megye északi, középső, déli és keleti része). A megye nyugati és délkeleti része dombos, alacsony hegyvidéki jellegű (Soproni hegység, Fertőmelléki-dombság, Pannonhalmi-dombság, Bakonyalja).
 
A megye legmélyebben fekvő területe a gönyűi Duna-part (108 m tszf. magasság), legmagasabb pontja a Kék-hegy (661 m), amely pedig a Bakonyban található. A domborzati viszonyoknak megfelelően a jelentősebb vízfolyások iránya Ny→K, DNy→ÉK.
 
A megye mezorégióinak kistájai:
  • Győri-medence: Szigetköz, Mosoni-sík, fertő-medence, Hanság, Kapuvári-sík, Csornai-sík
  • Marcal-medence: Pápa-Devecseri-sík
  • Komárom-esztergomi-síkság: Győt-Tatai-teraszvidék, Igmánd-Kisbéri-medence
  • Alpokalja: Soproni-hegység, Fertőmelléki-dombság, Soproni-medence
  • Sopron-Vasi-síkság: Ikva-sík, Répce-sík
  • Bakony-vidék: Öreg-Bakony, Pápai-Bakonyalja, Pannonhalmi-dombság, Súri-Bakonyalja

Éghajlati és vízrajzi adottságok

A megye éghajlatát a kontinentális klíma jellemzi. Viszonylag ritka a zord tél és a száraz nyár, időjárási szélsőségek nem fordulnak elő.  A megyét érintő Alpokalja térsége azonban hazánk egyik legcsapadékosabb része. A megye terüelte felszíni vizekben igen gazdag, fő vízgyűjtője a Duna. További jelentős folyói a Rába, Rábca, Lajta, Marcal. Legnagyobb állóvize a Fertő-tó.

Talajviszonyok és vegetáció

Talaja nagytájanként különböző szerkezetű és minőségű. A Kisalföldet a jó termőképességű csernozjom talajok jellemzik, az Alpokalját az erőteljes kilúgozás uralja, ennek megfelelően alakultak ki területén a fejlődés különböző fokán álló barna erdőtalajok. A folyók völgyében öntéstalajok terülnek el. A Kisalföld közepén, a volt irtásfalvak környékén a talaj agyagos, kavicsos alacsony termőértékű (a Lés vidék).
 
A kedvező környezeti adottságok a földterület 63,9%-át mezőgazdasági művelésre alkalmassá teszik, ami meghaladja az országos átlagot. Itt található az ország termőterületének 4,6%-a, 356,9 ezer hektár. Az éghajlati és klimatikus viszonyok, a talajszerkezet – mint mindenütt a világon – hatást gyakorolnak a művelés lehetséges módjára. A megyében a régió egészéhez viszonyítva magasabb, sőt az országos átlagot meghaladó a szántóterületek aránya, ugyanakkor alacsonyabb az erdősültség foka. A Kisalföld humuszos talaja kiváló alapot biztosít a kertészeti, szántóföldi kultúrák termesztéséhez. Az Alpokalján, a Pannonhalmi-dombságon és a Sokoróalján kiterjedt és minőségi szőlőtermesztés, valamint erdő- és vadgazdálkodás folyik.
 
 
Fertő-táj Kultúrtáj (forrás: vilagorokseg.hu)Természeti és kultúrtörténeti értékek
 
A megye gazdag természeti örökséggel bír, az országos jelentőségű védett területek 5,5%-a található itt, magában foglalva a Fertő-Hanság Nemzeti Parkot, a Soproni és a Sokorói Natúrparkot, valamint a Szigetközi és a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzetet. A Sokoró kivételével mindegyik természetvédelmi terület a határ mentén helyezkedik el, működő, illetve potenciális határ menti együttműködés keretében. A Fertő-tó teljes területe a Világörökség része kultúrtáj kategóriában.
 
A megye országos jelentőségű természeti értékeit túlnyomórészt a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság kezeli. A nemzeti park 23 588 ha védett (ezen belül 7 492 ha fokozottan védett) területéhez kapcsolódik az osztrák oldalon a Neuseedler-See Nationalpark, amellyel együtt 1994. április 24-e óta Magyarország és Ausztria első határon átnyúló nemzeti parkja jött létre.
 
 
A megye Tájvédelmi Körzetei (TK) és Természetvédelmi Területei (TT):
  • Pannonhalmi TK, Soproni TK, Szigetközi TK
  • Nagycenki Hársfasor TT, Pannonhalmi Arborétum TT, Soproni Botanikus Kert TT
 
A változatos földrajzi-táji adottság, a történelmi múlt, a különböző etnikumú népességek több évszázados együttélése sokszínű kultúrát teremtett Győr-Moson-Sopron megyében. Néprajzi szempontból az itt élő nemzetiségek, etnikumok (németek, horvátok, romák) saját nyelvi-kulturális műveltségükkel, hagyományaikkal gazdagítják a régió néprajzi, népművészeti örökségét. A megye számos egyedi, csak e vidékre jellemző kulturális örökséggel járul hozzá nemzeti és egyetemes értékeinkhez (népi építészeti örökségek, néphagyományok, gasztronómiai különlegességek stb.). A megye egyes földrajzi egységei egyben önálló kulturális-néprajzi sajátosságokat mutatnak: Fertő mente, Rábaköz, Szigetköz, Tóköz, Alpok-alja, Bakony-alja, Répce-mente, történelmi borvidékek (Sopron, Pannonhalma-Sokoró).
 
A megyében két világörökségi listán szereplő táji, illetve építészeti-történelmi örökség található: a Fertő-táj, valamint az ezeréves Pannonhalmi Szent-Benedek rendi főapátság. Nemzeti és történelmi-kulturális hagyományait tekintve határon átnyúló jelentőségű építészeti örökség a Fertődi kastély (Esterházy család, Haydn zenei hagyatéka), valamint a három volt megye-székhely történelmi belvárosai, annak építészeti és egyéb értékeivel együtt.
A megye műemlékeinek száma 1226, ezzel az értékkel a megyei rangsor élén áll. Sopron és Győr – a fővárost követően – hazánk műemlékekben két leggazdagabb városa, de további településeken is található számos kiemelt jelentőségű építészeti érték (Lébény, Hédervár, Mosonmagyaróvár, Mihályi, Fertőrákos stb.).
 
 
 

forrás:
Dövényi Zoltán [szerk]: Magyarország kistájainak katasztere. 2., átdolgozott kiadás. MTA FKI, Budapest, 2010.