Vas megye

Nyomtatóbarát változat
Területe: 3336 km²
Lakónépessége: 254 580 fő (2013. dec. 31.)
Megyeszékhely: Szombathely (77 566 fő, 2013)
Járások: Celldömölki, Körmendi, Kőszegi, Sárvári, Szentgotthárdi, Szombathelyi, Vasvári
Települések száma: 216

 
Általános földrajzi leírás
 
Vas megye a Dunántúl Ny-i részén terül el a nyugat-dunántúli régió tagjaként, Ausztirával és Szlovéniával határosan. Legnagyobb kelet-nyugati irányú kiterjedése mintegy 90 km, észak-déli irányban pedig megközelítőleg 80 km. Viszonylag kis területe (3336km2) ellenére természeti és táji adottságai nagyfokú változatosságot mutatnak. Nógrád és Komárom-Esztergom után Vas az ország harmadik legkisebb kiterjedésű megyéje.
 
Szombathely (forrás: szombathely.hu)Vas megye településhálózatának legfőbb jellemzője az aprófalvas jelleg. A megye 2010-ben 216 településsel rendelkezett. Ez az ország településeinek 6,9%-át, a régió településeinek pedig harmadát (33,3%) jelenti. A megye sajátos struktúráját jellemzi, hogy 216 településéből 132-ben, vagyis az összes település 61%-ában 500 főnél alacsonyabb a lakosság száma(a megye aprófalvas struktúrájának konzerválódását – a népesedési helyzet romlását – mutatja, hogy 2002-ben ez az érték csak 127 volt). A meglehetősen elaprózódott települési struktúra és a nagy településsűrűség jele az ugyancsak magas, 100 km2 területre jutó településszám (6,5/100km2) is, ami közel kétszerese az országos értéknek (3,4/100km2). A megye urbanizációs szintjét jellemzi, hogy a lakosság 60,2%-a él városokban, ami mintegy 7 százalékponttal alacsonyabb az országos átlagnál. Kistérségi szinten is jelentősek a különbségek: markánsan kiemelkedik a szombathelyi kistérség 70%-kal. Az Őrségben ez az érték mindössze 18%.
 
A 11 városi rangú település egyike sem éri el a 100 ezer fős lakosságszámot, egyedül Szombathely lélekszáma haladja meg az 50 ezer főt (79590 fő, 2010), további négy város (Sárvár, Kőszeg, Körmend, Celldömölk) lakosságszáma pedig a 10 000 főt. Szentgotthárd 8839 fő lakónépességével éppen hogy elmarad az előbbiek mögött, Vasváron, Csepregen, Vépen, Répcelakon és Őriszentpéteren a lakosság pedig még az 5000-es lélekszámot sem éri el. A megye települései jelenleg kilenc statisztikai kistérségbe tömörülnek, ezek településsűrűsége erősen eltérő. A legtöbb település a szombathelyi kistérségben van (40 db) a legkevesebb (15 db) pedig a szentgotthárdi és a kőszegi kistérségekben. Relatív értelemben nincs ilyen nagy különbség a kistérségek között. Jellemzően a sárvári kistérségben az átlagosnál alacsonyabb, míg a csepregi kistérségben azt jóval meghaladó településsűrűséget találunk.
 
Történeti áttekintés
 
A megye mai településhálózatának alapjai a honfoglalás, illetve az államalapítás idején alakultak ki. A római korban itt vezetett keresztül az északi és déli tartományokat összekötő Borostyánkő-út. A Kőszegi-hegység előterében a Gyöngyös és a Perint partja mentén települt Felső-Pannónia római kori székvárosa, Savaria (a mai Szombathely). A középkorban a megye az ország nyugati védelmi övezetéhez tartozott. Településsűrűsége sokkal magasabb volt a mainál. A középkori Vas megye területén 800 település (lakott hely) volt, a jelenleginek (216) csaknem a négyszerese.
 
 
Természet- és tájföldrajzi adottságok
 
Tájföldrajzi értelemben Vas megye csaknem teljes egészében a Nyugat-magyarországi-peremvidék elnevezésű, egymástól természet- és tájföldrajzilag számos tényező tekintetében alapvetően különböző középtájakat területileg egyesítő nagytáj középső részén helyezkedik el. A megye tájtani szempontból meglehetősen heterogén képet mutat, amelyet jól jellemez, hogy területén 5 középtáj, és ezek részeiként 16 kistáj osztozik. A középtájak sorából három szinte teljes területével a megyében helyezkedik el. A megye Ny-i, határközeli szegélyén az Alpokalja húzódik, tőle K-re a megye a középső harmadát a Sopron-Vasi síkság foglalja el, a Rába völgyétől K-i, D-i irányban a Kemeneshát húzódik, amely csaknem teljes egészében a megyéhez tartozik. A megye K-i pereme már a Marcal-medence területére esik, a Zalai dombság egy része pedig a megye legdélebbi szegletét foglalja el.
 
A megye mezorégióinak kistájai:
  • Marcal Medence: Marcal-völgy, Kemenesalja
  • Alpokalja: Kőszegi-hegység, Vas-hegy és Kőszeghegyalja, Pinka-sík, Felső-őrség, Vasi-hegyhát
  • Sopron-Vasi-síkság: Répce-sík, Gyöngyös-sík, Rábai teraszos sík, Rába-völgy
  • Kemeneshát: Alsó-Kemeneshát, Felső-Kemeneshát
  • Zalai-dombság: Felső-Zala-völgy, Kerka-vidék (Hetés)
 
A megye Ny-i peremén az Alpok tömegének közelségéből adódó természeti, táji adottságok az uralkodóak. Ez a vidék mind eredetében, felszínfejlődésében, mind pedig táji jellemvonásaiban hegyvidéki arculatot tükröz. Az Alpok legkeletibb nyúlványának tekinthető és azzal szerkezetileg is szoros kapcsolatban lévő, kristályos képződményekből felépülő Kőszegi-hegységet az országhatár kettévágja, csak K-i fele esik a megye területére. A megye, és egyben az egész Dunántúl legmagasabb pontját is magában foglaló középhegységtől a megye belseje felé, gyakorlatilag a Rába vonaláig fokozatosan lealacsonyodó térszínt az Alpok K-i előterének folyóvizek által felszabdalt és periglaciális formákban bővelkedő hegylábfelszíne, és az Alpokból lefutó ősi vízfolyások által felhalmozott, elegyengetett felszínű kavicsteraszok alkotják. A megye DNy-i szegletében völgyekkel erősen tagolt, sűrű vízhálózattal jellemezhető, tájképi megjelenésében alpesi jegyeket is mutató dombsági felszínek az uralkodóak. A megye K-i harmadát foglalja el a Rábát hosszasan kísérő, a folyó korábbi mederváltoztatásai során lerakott kavicshordalék anyagból felépülő, csupán mérsékeltebb szintkülönbségekkel bíró, szelídebb dombsági táj, a Kemeneshát, amely ÉK-i irányban fokozatos átmenettel alacsonyodik le és olvad bele a folyóvízi feltöltésű síkvidékbe. Csak a megye K-i szegélyén és ÉK-en találunk tájképi elemekben kevésbé gazdag, alacsonyabb fekvésű, vízjárta, csaknem tökéletesen sík felszíneket.
 
Vas megyében az eltérő fejlődésmenetű és geológiai adottságú tájak egymásmellettisége a természeti erőforrások és az ásványkincsek területi előfordulásában, illetve az egyes készletek mennyiségi és minőségi jellemzőinek különbözőségében is megmutatkozik. Általánosságban a megye területét a jó minőségű szénféleségek és a különböző ércek gyakorlatilag teljes hiánya, az építőipari nyersanyagok hatalmas mennyisége és a gazdag hévízkészlet jellemzi.
 

Éghajlati és vízrajzi adottságok

Az évi középhőmérséklet a sík részeken 10, a hegyvidéken 8 °C körül alakul. A napsütéses órák száma évente 1900-ra tehető. A csapadék átlagos mennyisége az utóbbi évek során visszaesett, a korábbi 700-750 mm-ről 600 mm-re. Az éghajlat a nyugati területektől a megye keleti, sík részei felé haladva egyre inkább kontinentális jelleget mutat.
 
Gyöngyös-patak (forrás: Őrségi Nemzeti Park)A Nyugat-magyarországi-peremvidék nagytáj és azon belül Vas megye területének vízrajzi sajátosságait az éghajlati tényezők, a földtani és domborzati adottságok, a kőzetviszonyok és a talajtípusok együttesen alakítják. A 650 mm-t meghaladó éves csapadékmennyiség, az ennek csaknem mindenütt alatta maradó párolgási értékek és a hűvös nyarak következtében a táj vízellátottsága az ország egyéb területeihez hasonlítva a legkedvezőbbnek mondható. A középhegységi és dombsági területeken a pozitív vízmérleg, a felszín nagyfokú szerkezeti tagoltsága, a felszíni és felszínközeli kőzetek gyenge vízáteresztő képessége, illetve a talajok nagy részének rossz vízgazdálkodása együttesen eredményezik, hogy a lefolyásviszonyok igen kedvezőek és a táj vízhálózatát a nagy vízfolyássűrűség, a magas vízhozamok jellemzik. A domborzatilag kevésbé tagolt, alacsonyabb térszíneken és a sík területeken a kisebb csapadékmennyiség és nagyobb párolgás, a jó vízáteresztő– és víztároló-képességű kőzetek és talajféleségek együttesen rosszabb lefolyásviszonyokat eredményeznek, így ezek a területek kevésbé sűrű vízhálózattal és jelentős felszín alatti vízkészletekkel jellemezhetők. A vízfolyások túlnyomó része a megyét 140 km hosszon átszelő Rába vízgyűjtőjéhez tartozik.  A Kemenesalja és a Kemeneshát egy részének vizeit a Marcal szállítja a Rábába, s csak a megye DNy-i térsége – a Vasi-hegyhát és a Kemeneshát D-i szegélye – tartozik a Zala vízrendszeréhez, néhány kisebb vízfolyást pedig a Kerka gyűjt össze és vezet a Murán keresztül a Drávába. A Rába – a megye területét is érintő – jelentősebb baloldali mellékfolyói a vízhozamuk és vízgyűjtőterületük nagysága alapján a Pinka, a Sorok, a Gyöngyös, és a Répce – ez utóbbi már a megyén kívül éri el a Rábát. Jobboldalról csak két jelentősebb vízfolyást, a Kemeneshát és a Kemenesalja vizeit összegyűjtő Csörnöc-Herpenyőt és a megyehatáron folyó, de távolabb betorkolló Marcalt veszi fel a Rába.
 
A turizmus és a gyógy-idegenforgalom szerepének erősödésével Vas megye egyre nagyobb jelentőségre szert tevő sajátos természeti kincse a hévízkészlete. A megye hévízkészletét a szénhidrogén kutató fúrások tárták fel, ma 18 kiképzett és elsődlegesen hévíztermelés céljait szolgáló kút üzemel. A megye csaknem valamennyi kútja 350 °C-nál magasabb hőmérsékletű termálvizet szolgáltat. Gyógyvízzé egyelőre csak Bük, Sárvár és Szombathely vizét minősítették, de a megyében feltárt hévizek mindegyikének magas az oldott ásványi anyag tartalma, amelyek jellemzően a kloridos, szulfátos, illetve szénsavas típusú nátrium-hidrogén-karbonátos ásvány-, ill. termálvizek közé sorolhatók. A megye hatalmas termálvízkészlete, továbbá a már megfúrt, de elfojtott, jelenleg nem hasznosított kutak lehetővé tennék a hévizek nagyobb arányú, sokoldalú hasznosítását, elsődlegesen a gyógy- és idegenforgalom fejlesztése terén. A megyében mélyült hévízfúrások közül hőfokuk és vízhozamuk alapján a jelentősebbek Rábasömjén (810 °C, 700 °C), Vasvár (700 °C), Mesteri (610 °C), Bük (580 °C), Sárvár (450 °C), Borgáta (470 °C), Szombathely (350 °C), illetve Nádasd és Nagytilaj településeken fordulnak elő. Az Őrség szénhidrogén kutató fúrásai további hévízkitermelésre adnak lehetőséget.
 

Talajviszonyok

A megye területének talajviszonyaira a változatos talajtípusok elterjedése jellemző. A talajképző tényezők, így az alapkőzet típusa, a domborzati jelleg, a lejtőviszonyok és kitettség, az éghajlati adottságok, vízháztartás jellege, a természetes és részben a termesztett növényzet típusai kis területen is nagyfokú változatossággal bírnak, s ennek következtében a genetikai talajtípusok sokszínűsége alakulhatott ki. A megye talajainak kötöttsége és a növényborítottság következtében szélerózió a talajokat nem veszélyezteti.
 
 
Természeti és kultúrtörténeti értékek
 
Vas megye legfontosabb természeti értékeit az Őrségi Nemzeti Park foglalja magában. Az Őrségi Nemzeti Park 44 ezer hektáros kiterjedésének háromnegyede (33 ezer ha) található a megyében. Területén elevenen élnek még az ősi mesterségek, népi hagyományok. Egyedülálló a szeres és szórvány településszerkezet, melyek együttesen adják a nemzeti park értékét, vonzerejét. A Fertő-Hansági Nemzeti Parkhoz mindössze 321 ha tartozik, hiszen a nemzeti park legnagyobb része Győr-Moson-Sopron megye részét képezi.
 
Vas megye területén korábban négy tájvédelmi körzet volt, de ebből kettő az Örségi Nemzeti Park részévé vált. Így megmaradt két tájvédelmi körzete a Kőszegi- és a Ság-hegyi Tájvédelmi Körzet.
 
Szelestei arborétum (forrás: Őrségi Nemzeti Park)A megye területén 7 országos jelentőségű természetvédelmi terület is található. Közülük 5 terület arborétum, vagy gyűjteményes kert (Kámoni, Sárvári, Szelestei, Jeli arborétumok és a Körmendi kastélypark) egy emlékhely (Nemesmedves) és a kőszegi tőzegmohás láp, amely országos jelentőségű fokozottan védett területté lett nyilvánítva. További mintegy 50 helyi védettségű és jelentőségű természeti érték és terület található a megyében, melyek kiterjedése eléri a 330 hektárt. A megye területének összesen 12,7%-a (3336 km2) védett.
 
A megye területén két natúrpark található. Az országban elsőként létrejött Írottkő Natúrpark, az osztrák oldalon lévő Geschriebenstein Natúrpark Vas megyei „tükrözése”. Az Őrségi Natúrpark, egy a három országon átnyúló, magyar-osztrák-szlovén közös kezdeményezésű, Őrség- Raáb-Goricko Natúrpark magyarországi része.
 
A natúrparkok hozzájárulnak a jellegzetes természeti- és kultúrtáj megőrzéséhez. Ugyanakkor a turizmusra is mennyiségi kihatással vannak, elsősorban az ökoturizmus, falusi turizmus, mezőgazdasági termékekhez kapcsolódó turizmus, kerékpáros turizmus, egészségturizmus területén.
 
A megye sajátos természeti erőforrásai közé sorolhatók tájképi értékekben gazdag tájai, különösen a szubalpin középhegységi és dombsági tájak, illetve a Kemenesalja és a Marcal-medence bazaltkúpjai. Fontos potenciál a Ny-i, csapadékosabb vidékek magas erdősültsége, sok helyütt a nagy kiterjedésű, összefüggő erdőségek megléte. Különösen jelentős a hivatalos védelmet is élvező Kőszegi-hegység és Őrség területe, amelyek méltán váltak az idegenforgalom, a kirándulóturizmus célterületeivé.
 
Vas megye kedvező kulturális adottságai, a települések építészeti képe országos viszonylatban is kiemelkedő jelentőségű. 2009-ben 722 db országos védelem alatt álló műemléket tartottak itt nyilván. Ezzel az értékkel Vas megye az ötödik helyet foglalja el a megyék műemléki rangsorában. A műemlékek száma Kőszegen, Szombathelyen, Körmenden és Sárváron a legmagasabb, közülük is messze kiemelkedik a történelmi Kőszeg városa (176 db műemlék) és a megyeszékhely, Szombathely (88 db műemlék). Fenti települések együttesen a megye műemlék-állományának csaknem felét adják.
 
 
 

forrás:
Dövényi Zoltán [szerk]: Magyarország kistájainak katasztere. 2., átdolgozott kiadás. MTA FKI, Budapest, 2010.

képforrás: