Közép-Dunántúl

Nyomtatóbarát változat
Közép-DunántúlPápai Devecser Sümegi Ajkai Tapolcai Balatonfüredi Veszprémi Zirci Balatonalmádi Várpalotai Enyingi Sárbogárdi Dunaújvárosi Abai Adonyi Ercsi Székesfehérvári Gárdonyi Móri Bicskei Kisbéri Komáromi Oroszlányi Tatai Tatabányai Dorogi Esztergomi
Terület: 11 116 km2
Lakónépesség: 1 094 104 fő (2010)
Régióközpont: Székesfehérvár és Veszprém
Megyék: Komárom-Esztergom, Fejér, Veszprém
Megyei jogú városok: Székesfehérvár, Tatabánya, Dunaújváros, Veszprém
Kistérségek:
  • Komárom-Esztergom megye: Dorogi, Esztergomi, Kisbéri, Komáromi, Oroszlányi, Tatabányai, Tatai
  • Fejér megye: Abai, Adonyi, Bicskei, Dunaújvárosi, Enyingi, Ercsi, Gárdonyi,  Martonvásári, Móri, Polgárdi, Sárbogárdi, Székesfehérvári
  • Veszprém megye: Ajkai, Balatonalmádi, Balatonfüredi, Pápai, Sümegi, Tapolcai, Várpalotai, Veszprémi, Zirci
Települések száma: 401
Városok:
  • Komárom-Esztergom megye: Ács, Bábolna, Dorog, Esztergom, Kisbér, Komárom, Lábatlan, Nyergesújfalu, Oroszlány, Tata
  • Fejér megye: Adony, Bicske, Bodajk, Enying, Ercsi, Gárdony,  Martonvásár, Mór, Polgárdi, Sárbogárd, Velence
  • Veszprém megye: Ajka, Badacsonytomaj, Balatonalmádi, Balatonfüred, Balatonfűzfő, Balatonkenese, Berhida, Devecser, Herend, Pápa, Sümeg, Tapolca, Várpalota, Zirc
 

Általános földrajzi leírás
 
A Közép-dunántúli régió a Dunántúl középső részén helyezkedik el, 11 116 km2-nyi területen. Északon Szlovákia, keleten a közép-magyarországi és a dél-alföldi régió, délen és nyugaton a dél-dunántúli és a nyugat-dunántúli régió határolja. A régiót közigazgatásilag három megye: Fejér, Komárom-Esztergom és Veszprém, a 2004-es kistérségi módosításokat követően pedig összesen 26 kistérség alkotja. Ezek közül hét számít hátrányos helyzetűnek. Magyarország leghátrányosabb helyzetű kistérségeiből egy sem esik a Közép-dunántúli régió területére.

A vidéki Magyarország legnagyobb népsűrűségű (100 fő/km2) nagytérsége, valamint a legnépesebb dunántúli régió (1,1 millió fő). Az ország harmadik legfejlettebb régiója. A rendszerváltozást követő gazdasági recesszió következtében jelentősen visszaesett a térség fejlettsége, azonban az ezredfordulóra újra az élmezőnybe került. A ’90-es években a hagyományos nehézipari ágazatok visszaszorultak. A gépipar (számítástechnikai, híradástechnikai cikkek, jármű- és járműalkatrész gyártás) vált a fejlődés mozgatórugójává, amiben a külföldi tőkebefektetéseknek meghatározó szerepe volt. A régió gazdasági folyamatait a kedvező közlekedésföldrajzi helyzet, jelentős ipari termelési tradíciók, a kiépült infrastruktúra (telephelyi és logisztikai potenciál) és a kvalifikált munkaerő irányítja.
A régióban az idegenforgalom kiemelt jelentőségű. A Balaton, Velencei-tó,  Bakony, Gerecse és a Vértes hegység számos lehetőséget biztosít a kikapcsolódni, pihenni vágyók számára. Látogatható természetvédelmi területek – köztük két nemzeti park (Balaton-felvidéki, Duna-Ipoly) –, a városokban és kisebb településeken műemléki épületegyüttesek és helyi védettségű látnivalók vonzzák a turistákat. A régiót említik a „Királyi Régió” néven is (Székesfehérvár – Királyok városa, Veszprém – Királynék városa). A szőlőkultúra is kiemelkedő a térségben, hét minősített borvidék található itt.


Településföldrajzi jellemzők

A régió kedvező közlekedési kapcsolatokkal, kiemelkedő adottságokkal rendelkező nagyvárosai fontos szerepet töltenek be a hazai társadalmi-gazdasági térben: Székesfehérvár, mint régióközpont, illetve Tatabánya gazdasági, logisztikai, Veszprém komplex felsőoktatási, Dunaújváros ipari központ. A régió egyik legfontosabb térszerkezeti sajátossága, hogy Budapest közelsége és a Dunántúl északi részének városhálózati, vonzáskörzeti történeti jellegzetessége miatt nincs egyetlen országos jelentőségű vagy többrégiós kihatású növekedési pólusa. A hazai fejlesztési pólusok között Székesfehérvár és Veszprém, mint egy képzeletbeli fejlődési tengely két fejlesztési társközpontja tölt be kiemelt szerepet azzal, hogy Dunaújvárossal és Tatabányával kiegészülve a régió policentrikus városhálózatának központi elemeiként nagyvárosi tetraédert alkotnak. A térszerkezetben meghatározó irányokat jelölnek ki Budapesten, a Balaton térségén, Győrön és Szombathelyen keresztül a fejlett Európába irányuló fejlődési zónák, melyben központi helyet foglalhat el és kiemelt jelentőségű a régió négy nagyvárosának potenciális együttműködési rendszere.

A közép-dunántúli régió településállománya kiegyenlített szerkezetű, az ország egyik legurbanizáltabb térségéről van szó. A régió településeinek zöme igen jelentős történelmi hagyományokkal rendelkezik, közülük több napjainkban is a fejlődés motorja (Székesfehérvár, Veszprém, Esztergom). A népességkoncentráló erő és a fejlettségi színvonalat jelző társadalmi-gazdasági mutatók alapján kiemelkedik a négy megyei jogú város (Székesfehérvár, Tatabánya, Veszprém, Dunaújváros). A nagyvárosok körüli agglomerálódó térségek mellett erős az urbanizáció a Balaton és a Velencei-tó part menti térségeiben, valamint a Duna mentén is. A régió organikus fejlődésű és karakteres fejlődési potenciállal rendelkező középvárosi térségei közül több országosan vagy regionálisan meghatározó funkciót hordoz, mint például Balatonalmádi, Balatonfüred, Bicske, Esztergom, Gárdony, Komárom, Mór, Pápa, vagy Tata. A Dunántúli-középhegység mentén a szocialista iparfejlesztés során új kis- és középvárosok települtek (például: Ajka, Dorog, Oroszlány, Várpalota), egyfajta ”bányászati-energetikai tengelyt” alkotva. Az elmúlt másfél évtizedben struktúraváltásuk megindult, de térségi gazdaságuk még nem kellőképpen erősödött meg. A kis- és középvárosi központtal rendelkező vonzáskörzetek közül jellemzők a régióban a döntően agrárjellegű térségek is (Aba, Adony, Ercsi, valamint a legkedvezőtlenebb társadalmi-gazdasági mutatókkal rendelkező külső és belső perifériák, Enying, Sárbogárd, Sümeg, Tapolca, Kisbér és kistérségeik). A városállományban a többi régióhoz képest kevesebb a „törpeváros”. A városok átlagos népességszáma 20 ezer fő feletti. Veszprém megye nagy részére az aprófalvak, a régió többi megyéjére a kis- és középfalvak jellemzők, bár Fejér megyében a Mezőföld területén az agrárgazdaság történeti fejlődése okán a nagyfalvak is jelen vannak.


Természet- és tájföldrajzi adottságok

A régió táji-természeti adottságai kiemelkedők. Területén a Dunántúli-középhegység mészkő- és dolomithegyei a Kisalföld folyóvízi feltöltéssel kialakított peremvidékeivel és a vastag lösztakaróval borított Mezőfölddel találkoznak. Utóbbiak a mezőgazdaság, míg az előbbiek az ásványkincsekben való gazdagság (barnakőszén, lignit, bauxit, mangánérc stb.) alapjait adják, továbbá felszíni és karsztvizekben bővelkednek. A régió vízfolyásainak fő vízgyűjtője a Duna, kisebb vízgyűjtői a Marcal, a Balaton, a Sárvíz-Sió, az Által-ér, a Cuhapatak rendszerei. A régión belül Veszprém megye az országos átlagnál jóval erdősültebb (31%). Éghajlatilag a Dunántúli-középhegység jelöl ki markáns területeket a régióban. A mezőföldi alföldi jellegű térségben száraz-kontinentális, a hegységi területeken a csapadékosabb kontinentális éghajlat, míg a Balaton-felvidéken speciális helyi mikroklímák különböztethetők meg. A Duna régiót érintő szakaszának hossza 130 km, Közép-Európa legnagyobb tava, a Balaton (592 km2) pedig mintegy 100 km hosszan határolja a régiót. Itt található az ország második legnagyobb természetes tava, a Velencei-tó.
 
Természeti és kultúrtörténeti értékek

A Közép-dunántúli régió tájtípusokban a leginkább bővelkedő régió Magyarországon, értékeit több nemzeti park és tájvédelmi körzet védi. A természeti értékekben leggazdagabb tájak a régió legnagyobb részét elfoglaló ÉK-DNY csapásirányú Dunántúli-középhegység területén találhatók, a Balaton-felvidék, a Bakony, a Vértes és a Dunazug hegység, valamint a vonulatok között húzódó medencék, völgyek, Duna-parti teraszok. A régió Natura 2000 hálózat alá tartozó területei kijelölésre kerültek és ezek a Duna-Ipoly, valamint a Balaton-felvidéki Nemzeti Park kezelése alá tartozó területeken találhatóak meg. Gyakorlatilag lefedik a Dunántúli-középhegység természetvédelmi szempontok alapján értékes területeinek a régióra eső részét: a Balaton-felvidéket, a Velencei-tó tágabb környezetét, illetve néhány folyóvízi élőhelyet (Sió-Sárvíz völgye, Marcal-völgye, Duna-mente) foglalnak magukba. A Velencei-tó, a Dinnyési-Fertő, a Rétszilasi-tavak, a Tatai Öreg-tó, valamint a Balaton – a Nemzetközi Jelentőségű Vizes Élőhelyek védelméről szóló ún. „Ramsari-egyezmény” hatálya alá tartoznak.  A hegységperemeken és dombvidékeken, valamint a Tapolcai-medence tájképi kuriózumait adó tanúhegyein híres történelmi borvidékek húzódnak.

A közép-dunántúli régió az ország egyik legfejlettebb térsége, területén hat üdülőkörzet található, melyek közül a Velencei-tó–Vértes, a Balaton, valamint a Dunakanyar a kiemelt üdülőkörzetek közé tartozik. A térség változatos természetföldrajzi adottságokkal és kulturális vonzerőkkel bír. Egyik legkedveltebb turisztikai célpontja a Balaton és az attól északra húzódó Balaton-felvidéki Nemzeti Park területe. Egyedülálló területegységei közül kiemelendők a Tihanyi-félsziget, a Pécselyi- és Káli-medence, Badacsony és a Tapolcai-medence. A régió területén helyezkedik el a királyok városa, Székesfehérvár. Műemléki és kulturális jelentőséggel bíró települései a Veszprém megyei Sümeg, Zirc, Csesznek, vagy a Fjér megyei Nádasladány, Lovasberény és Martonvásár. A hazai borvidékek közül hét található a közép-dunántúli régióban: Fejér megyében a móri, etyeki-budai; Komárom-Esztergom megyében az ászár-neszmélyi; Veszprém megyében a badacsonyi, balatonfüredi-csopaki, balaton-felvidéki és somlói borvidék. A borvidékeken levő pincészetek, bortermelők és hegyközségek a vendéglátóhelyek, borutak kialakításával próbálják kiaknázni a bor- és gasztronómiai turizmusban rejlő lehetőségeket.

 

Közép-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács
(Fejér, Komárom - Esztergom és Veszprém megyék, Székesfehérvár, Dunaújváros, Tatabánya és Veszprém m. j. városok) a Balaton kiemelt üdülőkörzet területe kivételével
 
cím: 8000 Székesfehérvár, Rákóczi u. 25.
tel.: 22-513-370
fax: 22312-340
honlap: www.kdrfu.hu
 
Munkaszervezet:
Közép-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség (KDRFÜ)
 
cím: 8000 Székesfehérvár, Rákóczi u. 25.
tel.: 22-513-370
honlap: www.kdrfu.hu
 

forrás:
Közép-dunántúli operatív program, 2005
Váradi Zsuzsanna: Turizmus. In: Szirmai Viktória (szerk.) Közép-Dunántúl. Dialóg Campus Kiadó, Budapest, 2010
Perczel György (2003): Magyarország társadalmi-gazdasági földrajza. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest. pp. 589-595.
A Magyar Köztársaság Helységnévtára