Zala megye

Nyomtatóbarát változat
Területe: 3784 km2
Lakónépessége: 279 623 (2013. dec. 31.)
Megyeszékhely: Zalaegerszeg (59 275 fő, 2013)
Járások: Keszthelyi, Lenti, Letenyei, Nagykanizsai, Zalaegerszegi, Zalaszentgróti
Települések száma: 258

 
Általános földrajzi leírás
 
Zala megye a Dunántúl délnyugati részén helyezkedik el, a nyugat-dunántúli régió részeként. Északról Vas, keletről Veszprém, délről Somogy megye, nyugatról pedig a horvát és szlovén határ szegélyezi. Zala hazánk egyik legkisebb területű megyéje, az ország területének mindössze 4,06%-át teszi ki. Lakónépessége 2010-ben 287 043 fő volt, mely az ország teljes népességének alig 3%-a. Az átlagos népsűrűség a megyében mintegy 78 fő négyzetkilométerenként, ami jóval a 109 fő/km2-es országos átlag alatti, ezzel az értékkel Zala megye az ország ötödik legritkábban lakott megyéje.
 
Göcseji Falumúzeum, ZalaegerszegA népesség területi elhelyezkedése a megyében – a sajátos településhálózati adottságok következtében – rendkívül kiegyenlítetlen. Elsősorban a megye DNy-i aprófalvas térségeiben igen alacsony a népsűrűség, míg a Zalaegerszeget körülölelő agglomerálódó térségben és Keszthely-Hévíz környékének gyorsan urbanizálódó településeiben, valamint Nagykanizsa vonzáskörzetében magasabb, de még e három kistérség területén is az országos átlag alatti a népsűrűség. Zala megye településhálózatának egyik fő jellemzője az aprófalvas jelleg. A különösen veszélyeztetett, 200 fő alatti települések arányát tekintve Zala megye abszolút élen jár a régióban. A megye a településeinek 28%-a tartozik ebbe a népességkategóriába, míg a szomszédos Vasban ez „csak” 16%. A megyében az urbanizáltság foka (a megye városi lakosságának aránya a teljes lakosságon belül) 55%, ami éppen nem éri el a régiós átlagot (56,3%). Zala megye két megyei jogú városa Zalaegerszeg és Nagykanizsa. A megye egészének tájhasználati módjai közül uralkodóak a különböző mezőgazdasági területhasználatok, másodlagosak az erdőgazdasági területhasználatok és harmadlagos a települési területfelhasználás.
 
 
Természet- és tájföldrajzi adottságok
 
A megye területét völgyekkel erősen szabdalt dombsági térszínek alkotják. Tájföldrajzi értelemben legnagyobb része a Nyugat-magyarországi-peremvidék nagytáj, ezen belül is nagyrészt a Zalai-dombság, kisebb részt a Kemeneshát középtáj területéhez tartozik. A megye táji sokszínűsége kistáji szinten jelenik meg leginkább: területén 18 kistáj osztozik.

A megye mezorégióinak kistájai

  • Zalai-dombság: Felső-Zala-völgy, Kerka-vidék (Hetés), Közép-Zalai-dombság (Göcsej), Egerszeg-Letenyei-dombság, Principális-völgy, Zalaapáti-hát, Alsó-Zala-völgy, Zalavári-hát, Mura-bal parti sík
  • Kemenshát: Felső-Kemeneshát
  • Balaton-medence: Kis-Balaton-medence, Balaton (Keszthelyi-öböl térsége), Keszthelyi-riviéra
  • Belső-Somogy: Nyugat-Belső-Somogy
  • Bakonyvidék: Tátika-csoport, Keszthelyi-fennsík
  • Marcal-medence: Marcal-völgy, Kemenesalja, Pápa-Devecseri-sík
 

Éghajlati és vízrajzi adottságok

Kis-Balaton (forrás: Független Balaton Multimédia Központ)
Zala megye éghajlatában Ny-i fekvéséből következőleg az atlanti hatások erősebben érvényre jutnak, mint az ország egyéb területein. Ennek megfelelően éghajlata kiegyenlítettebb mind a hőmérséklet, mind a csapadékviszonyok tekintetében. Az ÉNy-i térszínek hordozzák leginkább az atlanti hatásokat, ezzel szemben a D-i, K-i és DK-i irányban egyre inkább a szubmediterrán hatások érvényesülnek.
 
A megye területe három folyó vízgyűjtőjéhez tartozik. Az É-i és K-i térségek a Zala, a DNy-i és D-i a Mura, az ÉK-i szegélyek pedig a Marcal vízgyűjtőjének részei. Közülük csak a Zala vízgyűjtője esik teljes egészében hazánk területére. A számos kisvízfolyás alkotta sűrű vízhálózat fő vízfolyásai a Kerka, Cserta, Alsó-Válicka, Felső-Válicka, Szépvíz, Principális-csatorna és a Gyöngyös-patak. Az állóvizek közül legjelentősebb a Balaton Zala megye területére eső Ny-i része, mely gyakorlatilag a Keszthelyi-öböl É-i és Ny-i részét foglalja magába. A Kis-Balaton területén kialakított I. és II. tározó további jelentős összefüggő – állandó és időszakos – vízfelületet alkotnak. Ezen felül a völgyekben és vízfolyások mentén számos mesterséges halastó is található.
 
 

Talajviszonyok és vegetáció

A megye területének talajviszonyaira a genetikai talajtípusok változatos elterjedése jellemző. A talajadottságok elsősorban az erdőgazdálkodásnak kedveznek, a mezőgazdasági termelés szempontjából jó minőségű talajok elsősorban az ÉK-i tájakon fordulnak elő. Legjobb talajadottságokkal a Zala É-D-i irányú völgyétől keletre elhelyezkedő tájak rendelkeznek. A Zalavári-hát, a Keszthelyi-hegység előtere és a Kisalföld megyébe benyúló délnyugati tájai a jó termőképességű, kedvező vízgazdálkodású, vályog mechanikai összetételű Ramann-féle barna erdőtalajjal és csernozjom barna erdőtalajjal borítottak. Ugyancsak jó termékenységűek a mozaikosan megjelenő réti talajok is. A szintén előforduló, tőzegben gazdag síklápok termőképessége az előzőektől elmarad. A meredekebb domboldalakon az erózió következtében kialakuló földes kopárok jobbára csak szőlőművelésre használhatók, elsősorban a Keszthelyi-hegység lejtőin gyakoriak, de előfordulnak a Zalát kísérő dombhátakon is. A Keszthelyi-hegység leggyakoribb talajtípusa a mészkövön képződött rendzina. A Kis-Balaton térségében a mezőgazdasági termelés szempontból gyenge lápos réti talajok az uralkodóak, helyenként az agyagbemosódásos barna erdőtalajok és barnaföldek is megjelennek.
 
A megye potenciális vegetációja rendkívül változatos képet mutat, területén több flórajárás is húzódik. A hűvösebb és csapadékosabb klímájú, Ny-i, ÉNy-i fekvésű térségekben a bükkösök és gyertyános kocsánytalan tölgyesek a jellemzők, míg a szubmediterrán klímajegyeket is hordozó K-i és DK-i térségek a gyertyános tölgyesek és a tölgy-kőris-szil ligeterdők fő előfordulási területei.
 
 
Természeti és kultúrtörténeti értékek
 
Magyarország természeti értékekben egyik leggazdagabb vidéke Zala megye. Az elmúlt évtizedek intenzív tájhasznosítási, tájgazdálkodási formáinak következtében azonban – az ország más részeihez hasonlóan – számos táji-, természeti érték semmisült meg, illetve szenvedett el maradandó károsodásokat. Mindezen kedvezőtlen folyamatok ellenére a megyében sok olyan természetileg értékes terület, illetve objektum található, melyek már védettek, vagy arra érdemesek, de akár jogi védelem nélkül is megóvásra érdemesek. Területén két nemzeti park osztozik: nagyobbrészt a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság illetékessége alá tartozik (melynek 38%-a esik Zala megye területére) és észak-nyugaton található pár település az Őrségi Nemzeti Park részeként. A Balaton-felvidéki Nemzeti Parkhoz tartozik a Kis-Balaton medencéje, mely napjainkban nemcsak hazai, de nemzetközi jelentőséggel is bír – 1979 óta a Ramsari egyezmény hatálya alá tartozó - vizes terület.
 

A megye Tájvédelmi Körzetei (TK) és Természetvédelmi Területei (TT)

  • Mura menti TK
  • Zalakomári Madárrezervátum TT, Hévízi-tó TT, Keszthelyi Kastélypark TT
A megye számos ex lege – a törvény hatályánál fogva védett – területtel büszkélkedhet. A megye területén számos kisebb-nagyobb kiterjedésű, a természet védelméről szóló törvény értelmében országosan védett lápterület található. Ezek összterülete mintegy 9800 hektár. Ezen védett lápterületek 54 település területét érintik. Az ex lege védett természeti emlékek közül elsősorban az egykori földvárak védelmének lesz jelentősége
a megye területén
 

Természeti értékek Zala megyében

Csácsi arborétum (Zalaegerszeg), Bivalyrezervátum (Szécssziget), 500 éves szelídgesztenyefa (Bocfölde), Remetekert erdőrezervátum (Nagykapornak), 400 éves kocsányos tölgy (Belezna), évszázados mamutfenyő (Nagyrécse), Batthyány-kastély parkja (Zalaszentgrót), 800 éves szelídgesztenyefa (Nagykutas), kápolnapusztani bivalyrezervátum (Balatonmagyaród), arborétum (Cserszegtomaj), Büdöskúti arborétum (Balatongyörök), kútbarlang (Cserszegtomaj), Magyarország legnagyobb bükkfája (Gyenesdiás), Tátikai ősbükkös (Zalaszántó), bazaltfolyosó, bazaltoszlopok (Zalaszántó), bazalt sziklatornyok (Nagygörbő).
 
Zala megyekedvező kulturális adottságai, a települések építészeti képe országos viszonylatban is kiemelkedő jelentőségű. 2009-ben 366 db országos védelem alatt álló műemléket tartottak itt nyilván. Ez az érték országos viszonylatban Zala megyét az erős közép mezőnybe sorolja. (Magyarországon 2009-ben összesen 9827 objektum élvezett országos védettséget).
 
A műemlékek száma a megye tulajdonképpeni kulturális központjában, Keszthelyen, valamint Nagykanizsa és Zalaegerszeg megyei jogú városokban a legmagasabb, közülük is messze kiemelkedik Keszthely (55 db műemlék). Ezek együttesen a megye műemlék-állományának közel harmadát adják.
 

Kultúrtörténeti (helytörténeti, ipartörténeti és néprajzi) értékek  Zala megyében

Rezi várrom (forrás: Kárpát-medence Útikönyv)Kemendollár várának nyomai (Kemendollár), lenti vár (Lenti), vármaradvány (Baktüttös), középkori vár alapfalai (Páka), sárkányszigeti földvár (Hahót), Pölöske várának maradványai, Zalavár romjai (Zalavár), várkastély (Egervár), rezi várrom (Rezi), Árpád-kori rotunda (Bagod), festett kazettás ref. templom (Szentgyörgyvölgy), Árpád-kori templom (Böde), népi műemlékház (Kávás), Göcsej Múzeum (Zalaegerszeg), Szabadtéri Néprajzi Múzeum (Zalaegerszeg), Finnugor Néprajzi Park (Zalaegerszeg), Olajipari Múzeum (Zalaegerszeg), Fazekasház (Zalaegerszeg), pitvaros göcseji házak (Milejszeg), parasztházak (Lickóvadamos), az első magyarországi szénhidrogénlelőhely emlékműve (Budafapuszta/Bázakerettye), népi lakóházak (Kacorlak), tájház 8galambok, fazekasműhely (Sénye), becehegyi présházak (Balatongyörök), Tauber-kastély (Resznek), Szapári-kastély (Szécssziget), vadászkastély (Tornyiszentmiklós), vadászkastély (Nova), Pálffy-kúria, Csertán-kúria (Pölöskefő), Deák-kastély, Festetics-kastély (Söjtör), Batthyány-kúria (Szepetnek), Fábiánics-kastély (Misefa), Deák-kúria (Kehidakustány), Batthyány-kastély, volt Batthyány-kúria (Zalacsány), Andrássy-kastély, Szapáry-kastély (Letenye), Festetics-kastély (Keszthely), Bezerédi- kastély (Kisgörbő), Kotsy vízimalom (Zalaszántó)
 
 
 

forrás:
Dövényi Zoltán [szerk]: Magyarország kistájainak katasztere. 2., átdolgozott kiadás. MTA FKI, Budapest, 2010.