Komárom-Esztergom megye

Nyomtatóbarát változat
Terület: 2265,08 km² (2010)
Lakónépesség: 300 677 fő (2013. dec. 31.)
Megyeszékhely: Tatabánya (67 043, 2013)
Járások: Esztergomi, Kisbéri, Komáromi, Oroszlányi, Tatabányai, Tatai
Települések száma: 76

Általános földrajzi leírás
 
Komárom-Esztergom megye Magyarország legkisebb megyéje, a Dunántúl északi részén, a közép-dunántúli régió határ menti térségében helyezkedik el. Északról a Duna és Szlovákia, keletről Pest megye, délről Fejér megye, dél-nyugatról Veszprém megye, nyugatról Győr-Moson-Sopron megye határolja.  76 településéből Tatabánya megyei jogú város 10 település pedig városi jogállású.
 
Esztergom (forrás: esztergom.hu)A megyén keresztülhalad a Budapest-Bécs közötti közúti, vasúti és vízi közlekedési útvonal, így Komárom-Esztergom megye része a Budapest-Bécs innovációs tengelynek, ami a külföldi tőke megtelepedésében, a vállalkozások létrehozásában, valamint a településhálózatok megújításában fontos szerepet játszik. A Helsinki folyosók közül kettő – a IV. és a VII. – érinti a megyét.. A megye észak-déli kapcsolatai meglehetősen gyengék. A Duna az európai vízi útrendszernek meghatározó része: a Duna – Majna – Rajna vízi út a VII. számú Transz-Európai Közlekedési Folyosó részét képezi. A megye dunai kikötőit Komárom és Esztergom városok adják. A megye gazdaságában az ipar mind a mai napig meghatározó.Építőanyag-ipari és ásványi nyersanyagai a kavics, a homok, a homokkő, a márga, a mészkő, a kőolaj, a földgáz és a barnaszén. Településrendszerét tekintve az utóbbi évtizedben a megye urbanizáltabb lett, a szuburbanizáció által erősebben érintett térségei tovább urbanizálódtak, míg az ebből 2001. előtt kimaradt térségeket továbbra is a népességcsökkenés az elvándorlás, a vidékies jelleg fennmaradása jellemzi.
 
Történeti leírás
 
Komárom-Esztergom megyének jogelődjeit, azaz Komárom illetve Esztergom vármegyét, Szent István király alapította. 1786-ban II. József kapcsolta össze Tata székhellyel Komárom és Esztergom vármegyét. Az ily módon egyesített megye az uralkodó halálát követően 1790-ben szétvált, Esztergom és Komárom visszakapta megyeszékhelyi rangját. 1851-ben a két vármegyének a Duna jobb partján lévő részét Esztergom székhellyel Esztergom vármegyeként, a Duna bal partján - a mai Szlovákia területén lévő részeket pedig - Komárom székhellyel Komárom vármegyévé szervezték át. A trianoni döntést követően a bal parti részeket a Csehszlovák Köztársasághoz csatolták. Magyarország részeként csupán a korábbi Komárom vármegye 44 községe és a korábbi Esztergom vármegye 22 települése maradt meg. 1923-ban a csonka vármegyéket egyesítő törvény nyomán Esztergom székhellyel létrehozták a közigazgatásilag egyesített Komárom–Esztergom vármegyét. Az első bécsi döntést követően 1938-ban újjá alakult a történelmi Esztergom vármegye és Komárom vármegye.
1947-ben négy bányásztelepülés összevonása révén létrejött Tatabánya. Ezzel a megyében lévő városok száma háromra emelkedett. Egy 1949-ben született döntés nyomán 1950-ben Esztergom nevének elhagyásával, Tatabánya székhellyel létrejött Komárom megye. 1984-ben Dorog, 1986-ban Kisbér, 1989-ben pedig Nyergesújfalu kapott városi rangot. Ezzel a városok száma nyolcra emelkedett. 1990-től ismét Komárom-Esztergom megye lett a neve.
 

Természet- és tájföldrajzi jellemzők

A megye mezorégióinak kistájai:
  • Komárom-esztergomi-síkság: Győr-Tatai-teraszvidék, Igmánd-Kisbéri-medence, Almás-Táti-Duna-völgy
  • Bakony-vidék: Súri-Bakonyalja
  • Vértes-Velencei-hegyvidék: Bársonyos, Által-ér-völgy, Vértes-fennsík, Vértes peremvidéke
  • Dunazug-hegyvidék: Nyugat-Gerecse, Központi-Gerecse, Keleti-Gerecse, Gerecsei-kismedencék, Pilisi-hegyek, Pilisi-medencék
  • Visegrádi-hegység: Visegrádi-Dunakanyar, Visegrádi-hegység

Éghajlati és vízrajzi adottságok

A megye éghajlatát mérsékelt övi nedves, kontinentális éghajlat jellemző vonásai határozzák meg.  Az éghajlati elemek megegyeznek az országos átlaggal, egyes területeken viszont – főként a domborzati tényezők következtében - eltérések mutatkozhatnak. Így éghajlati szempontból a megye két részre osztható. Az egyik az alacsony, síksági és dombsági területek, ahová a Duna menti északi, észak-nyugati területek tartoznak, a másik a hegyvidéki területek, magukban foglalva a Pilis, Gerecse és a Vértes vonulatait. A megye évi középhőmérséklete 10,5 °C, az évi napfénytartam átlaga 2000 óra, csapadék mennyisége 600 mm. Az uralkodó szélirányból adódóan a hegységek észak-nyugati oldala csapadékosabb. A megye legjelentősebb folyója a Duna, mely északon, mintegy 80 km-es szakaszon megye- és országhatár is egyben. Ács község területén lép be, majd Dömösnél hagyja el a megyét.
 

Talajviszonyok és vegetáció

A megye síkvidéki területein a kiváló minőségű talajok kedvező éghajlati adottságokkal párosulnak. A síkvidéknek köszönhetően viszonylag magasan, általában 2-4 m között áll a felszín alatt a talajvíz. A keleti, hegyvidéki területeken a domborzati jelleg és az ebből adódó, hőmérséklet szempontjából kedvezőtlenebb éghajlati jellemzők teszik kevésbé gazdaságossá a növénytermesztést. Itt csak a vízfolyások menti medenceterületek kínálnak kedvezőbb körülményeket a műveléshez. A megye mezőgazdasági területe 125 500 hektár,erdősültsége27,1%. Ez utóbbi érték az országos átlagot jelentős mértékben meghaladja.
 

Természeti és kultúrtörténeti értékek
 
A megye északi határát képező Duna és a déli határát képező Vértes ökológiai rendszerét a vízfolyások mentén lévő természeti területek, védett természeti területek és erdős térségek összefüggő ökológiai hálózata teszi teljessé. A magterület övezetét a védett természeti területek és a Natura 2000 területek alkotják. A megye teljes területe a Duna-Ipoly Nemzeti Park igazgatása alá tartozik.
 
A megye Tájvédelmi Körzetei (TK) és Természetvédelmi Területei (TT):
  • Gerecsei TK, Vértesi TK
  • Dunaalmási Kőfejtők TT, Tatai Kálvária-domb TT, Vértesszőlősi Előember-telep TT
A megye területére eső országos jelentőségű védett természeti területek: Duna-Ipoly Nemzeti Park (60 314,3 ha), Gerecsei TK (8676 ha), Vértesi TK (15188 ha), Dunaalmási Kőfejtők TT (230 ha), Tatai Kálvária-domb TT (2,7 ha), Vértesszőlősi Előember-telep TT (35 ha)
 
Különleges madárvédelmi, Natura 2000 területek: a Gerecse (Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága), Tatai Öreg-tó (Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága), Vértes (Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága)
 
A megye világörökségi és világörökség-várományos területei:
  • A római limes magyarországi szakasza (Kulturális kategória) nemzetközi sorozatjelölés részeként
  • "Dunakanyar kultúrtáj" (Kulturális – kultúrtáj kategória)
  • A Komárom / Komarnoi erődrendszer (Kulturális kategória)
  • Tájház hálózat Magyarországon (Kulturális kategória)
Az építészet értékeit barokk, klasszicista és historizáló, valamint a népi építészetet őrző épületek és további egyedi műemlékek képezik. A megyében összesen 533 műemléki védelemalatt álló objektum található.
 
 
 

forrás:
Dövényi Zoltán [szerk]: Magyarország kistájainak katasztere. 2., átdolgozott kiadás. MTA FKI, Budapest, 2010.
László János [szerk.]: Komárom-Esztergom megye kézikönyve. Alfadat-Ceba, 1997

képforrás: