Hajdú-Bihar vármegye

Területe: 6210,56 km²
Lakónépesség: 539 507 fő (2013. dec. 31.)
Vármegyeszékhely: Debrecen (203 914 fő, 2013)
Járások:Balmazújvárosi, Berettyóújfalui, Debreceni, Derecskei, Hajdúböszörményi, Hajdúhadházi, Hajdúnánási, Hajdúszoboszlói, Nyíradonyi, Püspökladányi
Települések száma: 82 db
Általános földrajzi leírás
A településhálózat sajátos elemei a szatellit-települések. Ezek az igazgatási terület méretének, egyéb adottságainak függvényében alakultak ki valamilyen funkcióhoz kapcsolódva. Mára (részben fejlődő, részben sorvadó) belterületként kezelendő lakóterületekké váltak különböző szintű ellátottsággal, de az „anyatelepülés” igazgatási területén belül maradtak. Jellemzően a Dél-Nyírségben és a Tisza mentén találhatók, valamint Debrecen és Hajdúböszörmény igazgatási területén. A vármegye egyéb részein elvétve fordulnak elő. Ugyancsak sajátos elemek a Hortobágyi Puszta „külterületi” lakott helyei.
Természet- és tájföldrajzi jellemzők
Hajdú-Bihar vármegye kevéssé tagolt síksági területe teljes egészében az Alföldhöz tartozik. Legmagasabb pontja 170,5 m, legalacsonyabb része nem éri el a 85 m-t. Természetföldrajzi szempontból nem egységes, a szomszédos tájak áthúzódnak területére. Észak-keleti részét a homokbuckás Nyírség dél-nyírségi résztája alkotja. Közepén észak-déli irányban húzódik a Hajdúság két kistája: a Hajdúhát és a tulajdonképpeni Hajdúság. Nyugati részét a Közép-Tisza vidék egyik tájegysége, a Hortobágy foglalja el. Déli pereme, a Berettyó-Körös vidék átnyúlik a vármegye közigazgatási határain.
Éghajlati és vízrajzi adottságok
A vármegye területén a szomszédos tájak éghajlati jellegzetességei találkoznak. Klímája nyáron szárazabb, télen kissé hidegebb, mint általában az Alföldön. A középső részen fekvő Hajdúság minden tekintetben átmenet a hűvösebb, csapadékosabb Nyírség és a melegebb, szárazabb Közép-Tiszavidék, illetve Hortobágy között. A napsütés évi összege 2020-2150 óra, az évi középhőmérséklet átlaga pedig 10,5-11,0 °C között mozog, északról déli irányba haladva növekszik. Jellemző talajtípusai a réti és öntéstalajok talajok, helyenként a szolonyecek, homoktalajok. Csapadék szempontjából Hajdú-Bihar vármegye az Alföld egyik legszárazabb vidéke, a Hortobágy déli része pedig az ország egyik legszárazabb területe, ahol a csapadék évi mennyisége nem éri el az 500 mm-t. A Hajdúságban és a Berettyó-Körös vidéken ez 500-550 mm-ig, a Dél-Nyírségben 600 mm-ig emelkedik. Ebből 300-350 mm jut a tenyészidőre. Legcsapadékosabb hónap a június (55-75 mm), legszárazabb a január (25-35 mm). A csapadék az év folyamán egyenlőtlenül oszlik el. A hótakarós napok száma több évtized átlagában 30-40, ami országosan alacsony érték. Hajdú-Bihar földrajzi sajátossága, hogy felszínét fiatal, laza, gyűretlen és igen nagy vastagságban felhalmozódott szárazföldi eredetű üledék borítja. A keleti részek csapadékellátottsága jobb, itt a vízigényesebb kultúrák, a térség többi részén a szárazságot jobban tűrő növények termesztéséhez megfelelő az éghajlat. A hortobágyi terület aridabb jellege következtében mezőgazdasági potenciálja alacsony.
Hajdú-Bihar vármegye a Tisza vízgyűjtőterületéhez tartozik, vízben szegény terület, számottevő bővizű folyója nincs. A vármegyének csak az északnyugati határát érinti a Tisza, déli területén a Berettyó és rövid szakaszon a Sebes-Körös folyik keresztül. A terület állóvizei különböző eredetűek – visszamaradt, természetes állóvizek (holtágak, holtmedrek, laposokban megmaradt vizek) és mesterségesen kialakított tavak. A vármegye felszín alatti vizekben bővelkedik a termőföld mellett legfontosabb természeti kincse a felszín alatti víz. A Hajdúság mélységi vizei országosan is kiemelkedő jelentőséggel bírnak, a mélyfúrású kutak egy részéből gyógyhatású termálvíz tör a felszínre, több településen is épült termál- és gyógyfürdő (Debrecen, Hajdúszoboszló, Hajdúböszörmény, Berettyóújfalu, Biharnagybajom, Komádi, Körösszegapáti, Hencida, Sárrétudvari, Balmazújváros).
A térség mezőgazdaságában a szántóföldi művelés dominál. A gabonafélék közül jelentős a búzatermelés, emellett az ország burgonyaterméséhez is jelentős részben járul hozzá a vármegye. 2005-ben a vármegyék közül Hajdú-Bihar adta az ország összes kukorica- és cukorrépatermésének legnagyobb részét (11 és 24%). A paradicsom és zöldborsó termelése országos szinten is meghatározó, amire konzervipari feldolgozó kapacitás is épül. Jelentős a vetőmagtermesztés, elsősorban az öntözhető területeken (Hajdúszoboszló, Debrecen, Hajdúböszörmény környéke).
A vármegye mezorégióinak kistájai:
- Közép-Tisza-vidék: Borsodi-ártér, Tiszafüred-Kunhegyesi-sík, Hortobágy
- Nyírség: Közép-Nyírség, Dél-Nyírség, Nyugatíi- vagy Löszös-Nyírség
- Hajdúság: Hajdúhát, Dél-Hajdúság
- Berettyó-Körös-vidék: Nagy-Sárrét, Berettyó-Kálló köze, Érmelléki löszös hát, Bihari-sík, Kis-Sárrét
Természeti és kultúrtörténeti értékek
A KÖH nyilvántartása szerint Hajdú-Bihar vármegyében 2007 januárjában közel 1700 régészeti lelőhely volt. A vármegyének nincs olyan települése, amely ne rendelkezne legalább egy régészeti lelőhellyel. A táj összetettségének, sokféleségének sajátosságait – ökológiai és gazdasági értelemben is egyedülálló módon – reprezentálja az ősi debreceni birtok, amely a nyírségi homoki tölgyesektől, a löszháti gabonatermő területeken és a hortobágyi legelőtájon keresztül a Tiszáig húzódik. Hajdú-Bihar ezen értékeit közel 90 000 ha védett természeti terület (ebből mintegy 2300 ha ex-lege védett) őrzi. Jelentősebb területei: a Hortobágyi Nemzeti Park, a Hajdúsági és a Bihari-sík TK mellett 4 természetvédelmi terület, 127 ex-lege védett terület, számos helyi védett terület, illetve az „ökológiai hálózat” elemei (NATURA 2000, Érzékeny Természeti Területek, stb.). A hivatásos természetvédelem (HNP Ig.) a vármegyét a kistáji besoroláshoz illeszkedve három természetvédelmi tájegységbe sorolja: Hortobágy-Nagykunság Természetvédelmi Tájegység, Hajdúság-Dél-Nyírség Természetvédelmi Tájegység, Bihari sík Természetvédelmi Tájegység.
forrás:
Dövényi Zoltán [szerk]: Magyarország kistájainak katasztere. 2., átdolgozott kiadás. MTA FKI, Budapest, 2010.