A hazai területfejlesztés gyakorlatának középpontjában az elmúlt másfél-két évtizedben leginkább a külső erőforrások, azaz fejlesztési források, befektetők, beruházások bevonása állt. Az ország továbbra is fennálló, sőt növekvő területi különbségeit látva azonban ez a stratégia irányváltásra szorul. A belső erőforrásokat eddig is sokat hangoztatták, a gyakorlatban azonban sokszor a fejlesztési döntések sem az adott közösségben születtek, és a megvalósításban sem vett részt a helyi lakosság. A helyi erőforrások gyakran kihasználatlanok maradtak, miközben magas a munkanélküliség, és minden településen, térségben van olyan potenciál, amelyre a megélhetést alapozni lehet.
