Budapest
Budapest kialakulása
Magyarország fővárosa 1873 óta létezik Budapest néven. Ekkor született meg az a döntés, amely értelmében az addig különálló Óbuda, Pest és Buda településeket összevonták egy közigazgatási egységgé. A főváros ebben az időszakban élte „virágkorát”. Az 1870től 1945-ig működő Fővárosi Közmunkák Tanácsa − amelynek tagjai politikusok, a kor jeles gondolkodói és építészei voltak − felügyelete alatt és tervező munkája révén alakultak ki a főváros mai arculatának meghatározó elemei (pl.: Hősök tere, Andrássy út, különböző múzeumok, Duna korzó, sugárutak, stb.). A XX. század elejére kiépült elővárosi közlekedés (villamos vonalak) hatására 22 főváros közeli település is bekapcsolódhatott a főváros vékeringésébe. Fővároshoz való kötődésük már 1937-ben felvetette Nagy-Budapest létrehozásának gondolatát, de ekkor még csak a Fővárosi Közmunkák Tanácsának hatáskörét terjesztették ki rájuk.
A második világháborút követően, a kor társadalmi-gazdasági berendezkedésének megfelelően és az aktuálpolitikai döntéseknek köszönhetően elkezdődött Budapest erőltetett gazdaságfejlesztése. A megszaporodott munkalehetőségek és vidéki létnél vonzóbb életfeltételek jelentős bevándorlási hullámot indítottak el, melynek következtében a fokozódó lakáshiány egyre sürgetőbb problémává lépett elő. A megoldást a letelepedés korlátozásában látták, mely azonban maga után vonta a környező települések szabályozatlan és rendezetlen növekedését, és az ingázó életforma terjedését. Nagy-Budapest 1950. január 1-jével jött létre. Az 1949. évi XXVI. törvény (Budapest főváros új területének megállapításáról) értelmében Budapesthez csatoltak Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye területéből hét megyei várost: Budafokot, Csepelt, Kispestet, Pestszenterzsébetet, Pestszentlőrincet, Rákospalotát és Újpestet, valamint 16 nagyközséget: Albertfalvát, Békásmegyert, Budatétényt, Cinkotát, Mátyásföldet, Nagytétényt, Pesthidegkutat, Pestszentimrét, Pestújhelyet, Rákoscsabát, Rákoshegyet, Rákokersztúrt, Rákosligetet, Rákosszentmihályt, Sashalmot és Soroksárt. Nagy-Budapest területéhez csatolták továbbá: Csömörtől Szabadságtelepet, Nagykovácsitól Adyligetet, Vecséstől a Ferihegyi repülőteret és környékét. Budapest új területét 22 kerületre osztották az addigi 14 helyett. (A huszonharmadik kerület 1994-ben jött létre, amikor Soroksár levált Pesterzsébetről.)
Budapest második nagy fejlődési szakasza az 1960-as évektől datálható. A Kádár-rendszer alatt adták át az első metróvonalat (1970: M2 „Deák Ferenc tér – Fehér út” szakasz) és sorra épültek a nagy lakótelepek. Az ország minden területéről újabb százezrek költöztek a fővárosba, amelynek lakossága az 1980-as évekre elérte a 2,1 millió főt. Az 1989-es rendszerváltás óta tartó szuburbanizációs folyamatok eredményeképpen a főváros lakosságszáma folyamatosan csökkent 2007-ig (1 696 128 fő), majd többek között a különböző városrevitalizációs programoknak köszönhetően lassú emelkedésnek indult.
A KSH adatai alapján 2019. január 1-jén Budapest lakónépessége 818 583 fő volt.
Budapest közigazgatási rendszere
Budapest önkormányzata eltér az ország egyéb területein működőtől. Egyrészt Budapest területén csak települési önkormányzatok működnek, megyei önkormányzat nem, másrészt a főváros önkormányzati rendszere kétszintű. Budapest sajátos jogállását az Alkotmány rögzíti, egy sorban említve a fővárost a megyékkel. Ezáltal Budapest helyzete különbözik a megyei jogú városokétól is, melyek a megyék területéhez tartoznak és önkormányzati feladataik ellátása során együttműködésre kötelezettek azokkal. A kétszintű önkormányzati rendszer egyrészt a főváros egészére kiterjedő hatáskörű Fővárosi Önkormányzatból, másrészt a 23 kerület mindegyikében működő kerületi önkormányzatokból áll.
A Fővárosi önkormányzat és a kerületi önkormányzatok egyaránt települési önkormányzatok, melyek között a feladatok és hatáskörök megosztását a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény részletes előírásokban rögzíti. A Budapesten keletkező önkormányzati bevételek jelentős része úgynevezett megosztott forrás, nem az egyes önkormányzatok saját bevétele, és külön törvényben rögzített szabályok szerint részesülnek belőle a kerületek és a főváros. A két szint között szervezeti értelemben nincs hierarchikus viszony, azonban a törvény számos területen hierarchiát teremt a döntési hatáskörökben. Ez azt jelenti, hogy a fővárosi és a kerületi önkormányzatok egymás hatáskörét nem vonhatják el, viszont a fővárosi önkormányzat törvényben meghatározott esetekben alkothat olyan szabályokat, melyek a kerületi önkormányzatok számára kötelezően betartandók. Ilyen alá-fölérendeltségi viszony érvényes például a településrendezés területén, ahol a kerületek csak a főváros által megszabott kereteken belül alkothatnak saját szabályokat, viszont a törvény megszabja a fővárosi keretszabályozás kiterjedését is.
A két önkormányzati szint között a feladatok megosztására vonatkozóan szabad döntés alapján lehetséges feladatátengedés, együttműködés vagy közös feladatellátás társulás útján. Az átengedett feladatokra példa a gimnáziumi képzés, mely a törvény szerint a főváros feladata, mégis mintegy felerészben a kerületekhez tartozik, együttműködésre az egészségügy terén kerületenként egyedi megállapodások alapján a járóbeteg-ellátás kerületi fenntartásba adása, a társulásos formára pedig a közterület-használat ügyei az V. kerületben, illetve a parkolás rendszerének működtetése az V., IX. és XIII. kerületben. A parkolás egyúttal példa arra is, hogy a kerületi önkormányzatok szintén köthetnek társulási megállapodásokat a főváros nélkül is.
Budapest funkciói
1950-ben a főváros területe a hozzácsatolt kerületek miatt 525 km2 –re növekedett, és az addig külső területeken lévő ipari üzemek (Újpest, Kispest, Pesterzsébet, Csepel, Budafok stb.) a város határain belülre kerültek, ám a városhoz csatolt települések nagy része családi házas és kertes lakóterület volt. A város tulajdonképpen a saját, közvetlen agglomerizációját csatolta magához, ezzel a népességét is 220.000 fővel növelte.
A legfontosabb változásokat a szocializmus négy évtizede alatt Enyedi György gyűjtötte össze:
-
Az 1970- es évekre a város foglalkozási szerkezetében a tercier-szektor került túlsúlyba, és az ipari ágazatokban dolgozó emberek fele is adminisztrációs vagy szellemi munkát végzett.
- A magángazdaságok az 1970-es években fejlődésnek indultak, a 80-as évek közepe-végére az ország magánvállalatainak a kétharmada a fővárosban működött ezzel jelentős tőkét halmozva fel.
- Magyarország a Nyugatra nyitottabb országok közé tartozott, Budapest a 80-as években a KGST-nél nagyobb gazdasági forgalmat bonyolított le. A város idegenforgalma is gyorsan növekedett, a fővárosiak rendszeresen utaztak külföldre (1.000 budapesti közül 650-nek volt világútlevele 1988-ban).
- Budapest intellektuális központként otthont adott a felsőfokú diplomával rendelkező lakosság 47%-nak, a vezető üzleti menedzsereknek pedig 80%-a a fővárosban dolgozott.
A város főleg a tercier szektorban betöltött országos túlsúlya miatt jelentős; mind az oktatás, egészségügy, adminisztráció – államigazgatás, kereskedelem, idegenforgalom, irodalom-művészet egy - egy fontos kulturális részét adják Budapestnek, így a modern ágazatokban 60-90%- os részesedéssel bír. Összességében mondhatjuk, hogy Budapest ma gazdaságszervező – nemzetközi gazdasági – szellemi és politikai központ.
Budapest városszerkezete
Pest, Buda, Óbuda egyesülésével 1873. január 1-től jött létre Budapest, 10 kerülettel. 1950-ben az akkori fővároshoz csatoltak 23 települést (7 megyei jogú várost és 16 nagyközséget) és 3 település egyes területeit. Így 22-re bővült a kerületek száma, majd 1994-ben a XX. kerületből kiváló Soroksár lett a XXIII. kerület.
Budapest összterülete 525 km2, ennek 34,7%-a lakóterület, de csak 26,6 km2 (az összterület 5,1%-a) tömör beépítettségű. A város népsűrűsége 3.676 fő/km2, a lakóterületeké 10.593 fő/km2.
A város szerkezetileg a Duna tengelyére szerveződött, pesti oldala sík terület, budai oldala pedig domborzatilag tagolt, és a kertvárosi zónákat tömöríti. A pesti oldal városszerkezetét a sugárutak (Váci út, Rákóczi út, Üllői út), illetve a hármas körútrendszer strukturálják. A körutak közül a „Külső körút” határolja a legtöbb nagy helyigényű intézményt, pl.: pályaudvarok, temetők, kórházak és közparkok, a belső részen található „Nagy körút” pedig a lakóterületek peremén fut. A budai oldalon a domborzat több részre tagolja a lakóövezeteket, amelyek elsősorban kertvárosias tulajdonságokkal bírnak. A szocializmusban épült lakótelepek főleg a város peremén helyezkednek el, és jellemzően 40-50.000 lakost képesek magukba tömöríteni.
A nagyobb városszerkezeti egységeket a következő módon taglaljuk:
1. Belváros
A sugárutak és a Körút által határolt lakóövezet paradigmaváltáson ment át az utóbbi évtizedekben; jómódú lakói a budai hegyvidéki övezetbe települtek, a népesség pedig elöregedett. Jellemző, hogy a lakástulajdonosok albérletbe adják ki belvárosi lakásaikat, amiket főleg fiatalabb, belföldi és külföldi hallgatók vesznek igénybe.
Részei:
a. A city (V. kerületet határoló utcák és terek)
b. Budapest zárt beépítésű, belső lakóövezete (Haller utca – Fiumei út – Thököly út – Dózsa Gy. út – Dráva utca, azaz a VI., VII., VIII., IX kerületek)
c. A vár és műemléki környezete
2. Ipari, - közlekedési – átmeneti zóna
Főleg nagy helyigényű intézményekből, ipari-közlekedési területekből és a közéjük ékelődött külvárosias jellegű lakóterületekből tevődik össze. Jellemzője, hogy korábban is extenzíven hasznosított területekből alakultak ki.
3. Lakótelepek
4. A külső kerületek zónái
5. Budai villanegyedek
6. Városperem
Budapest kerületei
| Kerület száma | Elérhetőség |
| I. kerület, Budavár | http://www.budavar.hu/ |
| II. kerület |
http://www.masodikkerulet.hu/ |
| III. kerület, Óbuda-Békásmegyer | http://www.obuda.hu/ |
| IV. kerület, Újpest | http://www.ujpest.hu/ |
| V. kerület, Belváros-Lipótváros | http://www.belvaros-lipotvaros.hu/ |
| VI. kerület, Terézváros | http://www.terezvaros.hu/ |
| VII. kerület, Erzsébetváros | http://www.erzsebetvaros.hu/ |
| VIII. kerület, Józsefváros | http://www.jozsefvaros.hu/ |
| IX. kerület, Ferencváros | http://www.ferencvaros.hu/ |
| X. kerület, Kőbánya | https://www.kobanya.hu/ |
| XI. kerület, Újbuda | http://www.ujbuda.hu/ |
| XII. kerület, Hegyvidék | http://www.hegyvidek.hu/ |
| XIII. kerület | http://www.budapest13.hu/ |
| XIV. kerület, Zugló | http://www.zuglo.hu/ |
| XV. kerület | http://www.bpxv.hu/ |
| XVI. kerület | http://www.budapest16.hu/ |
| XVII. kerület | http://www.rakosmente.hu/ |
| XVIII. kerület, Pestszentlőrinc-Pestszentimre | http://www.bp18.hu/ |
| XIX. kerület, Kispest | http://www.kispest.hu |
| XX. kerület, Pesterzsébet | http://www.pesterzsebet.hu/ |
| XXI. kerület, Csepel | http://www.csepel.hu/ |
| XXII. kerület, Budafok-Tétény | https://budafokteteny.hu/ |
| XXIII. kerület, soroksár | http://www.soroksar.hu/ |
Budapestet érintő fejlesztési dokumentumok, tervek – zónák szerint
A belső zóna területén legfontosabb feladat a városközpontban a funkcionális komplexitás biztosításán túl a lakófunkció megtartása, valamint a történeti karakter megőrzése mellett a szerkezet fellazítása, a park- és térrendszer fejlesztése, valamint az átmenő és a célforgalom korlátozása. Területi kiterjesztése elsősorban a Duna tengelye mentén történhet. Meg kell erősíteni a városközponthoz közvetlenül kapcsolódó városrészközpontok szerepét (Nyugati tér, Keleti pályaudvar és térsége, Millenniumi Városközpont, Móricz Zsigmond körtér, Buda-hegyvidék - MOM Park, Moszkva tér)
Az átmeneti zóna területén ki kell alakítani az ún. intermodális szerepkörű városrészközpontokat, amelyek az egyéni és a tömegközlekedési eszközváltás koncentrált helyein megvalósíthatóak. A már kialakított egyéb központokban, a városközpont bizonyos elemeinek kihelyezése a belső zóna tehermentesítését segítheti elő. E központok fejlesztésénél figyelembe kell venni azokat a közlekedésfejlesztési lehetőségeket, melyek a városrészközpontok további terhelhetőségét meghatározzák. A zónába eső kerületi központokat is ki kell egészíteni azokkal a funkciókkal, melyek hiánya a városközpontra ró felesleges terheléseket. Itt elsősorban a kerületi ellátás középfokú létesítményeinek körét kell bővíteni.
Az elővárosi zóna térségében lévő központok fejlesztését az intézmények körének bővítésével kell megvalósítani, ami szintén a belső területek tehermentesítését szolgálja. E területek helyi karaktere ill. a városszerkezetben elfoglalt helyük azonban korlátozza a lehetséges fejlesztések nagyságrendjét, a szintterület-sűrűség itt alacsonyabb kell legyen, mint a többi zónában. Az agglomerációval szomszédos zónában az M0 és az országos főúthálózat csomóponti térségeiben az intézmények köréből azok elhelyezése kívánatos, melyek területi igénye, nagyságrendje vagy forgalomvonzó hatása nem teszi lehetővé a meglévő városi szövetbe való illesztést.
A hegyvidéki zóna morfológiai és védettséget igénylő helyzete miatt csak az alap- és középfokú ellátás intézményeinek fejlesztése a cél. A hegyvidéki központoknak jelentős szerepük lehet a belső zóna felé irányuló forgalom csökkentésében.
A Duna menti zóna belső szakasza a városközpont területére esik. Ennek fejlesztésében elsősorban a minőség és a környezeti érték emelése kívánatos. Itt valósulhat meg a városközpont északi és déli irányú kiterjesztése. Az átmeneti zónára eső szakaszán a zónát érintő, vagy ahhoz legközelebb eső városrészközpontok fejlesztése kihat a parti területek környezeti alakítására, a városi területek minőségi szintjét emelheti a dunai kapcsolat lehetősége. Elsősorban a városközponti funkciók megtelepedése kívánatos, azokon belül is az idegenforgalom szerepe meghatározó kell, hogy legyen.
forrás:
Beluszky P. 2003: Magyarország településföldrajza, Általános rész. Dialóg Campus Kiadó. pp. 363-394.
Budapest Főváros Településszerkezeti Terve
Központi Statisztikai Hivatal: A Magyar Köztársaság Helységnévtára, 2011