Kistérségek - Általános információk

Magyarországon a korábban használt statisztikai kistérségek rendszerét 2013-tól a járási rendszer váltja fel.
 
Kistérség:
(1) statisztikai területi egység, az európai statisztikai rendszerben LAU 1 szint (korábban NUTS 4).
(2) Több település funkcionális együttműködéseként önkormányzati társulások formájában létrejött terület, mely nem követi szükségszerűen a statisztikai kistérségek határait.

A kistérség a települések között létező funkcionális - lakóhelyi, közlekedési, középfokú ellátási (oktatás, egészségügy, kereskedelem) - kapcsolatrendszerek összessége alapján behatárolható területfejlesztési-statisztikai egység, egymással intenzív kapcsolatban lévő, önszerveződő, egymással határos települések összessége.
 
A kistérségi rendszerben a települések kapcsolataik révén egy központi településhez vonzódnak. A rendszerben minden város egyúttal vonzásközpont (társközpont), de vannak községi jogállású vonzásközpontok is. A kistérségi rendszert a KSH megyei igazgatóságain és az önkormányzatoknál, valamint más területi, településhálózati kérdésekkel foglalkozó intézményeknél dolgozó munkatársak együttműködésével és véleménycseréje alapján alakították ki. Megnevezésük a központi település neve alapján történt.
Bár területének nagyságát tekintve a kistérség közel áll a járáshoz, csak részben tekinthető a járás utódjának, mivel az igazságszolgáltatás és a hatósági tevékenység illetékességi köreit nem határozza meg.
A kistérségek területe teljes mértékben és ismétlésmentesen lefedi az ország területét. Azaz egy kistérség a hozzá sorolt települések teljes területét magában foglalja és minden település csak egy kistérségbe tartozik. A kistérségek határai illeszkednek a nagyobb közigazgatási egységek (régió, a megye), valamint más kistérség határaihoz, többé-kevésbé megegyeznek a régebbi járások határaival, habár több kistérség van, mint amennyi járás volt.
 
Statisztikai kistérségek: A 244/2003. (XII. 18.) Korm. rendelet 1. § alapján a kistérség területfejlesztési-statisztikai területi egység, amely a közigazgatás területi feladatainak ellátásához szükséges illetékességi területek megállapításának is alapja. A területfejlesztési-statisztikai kistérség földrajzilag összefüggő területi egység, amelyet a hozzá sorolt települések teljes közigazgatási területe alkot, továbbá amelynek határai e települések közigazgatási határai által meghatározottak. Egy település közigazgatási területe csak egy kistérségbe tartozhat.
 
 
A térképet készítette: VÁTI Nonprofit Kft
 
 
Napjainkban:
 
A kistérség a térségi önszerveződés legfontosabb színtere. A kistérségi együttműködések elsődleges fejlesztéspolitikai feladata, hogy biztosítsa a kistérségi szintű tervezést, térségi léptékben integrált projektek megvalósulását, a helyi szint érdekeinek összefogását és képviseletét. Mindezek mellett a kistérségek szerepe fontos az esetenként elaprózott önkormányzati feladatellátás partnerségen alapuló hatékonyabb megszervezésében is. A kistérségek a programok kedvezményezettjeiként az integrált kistérségi fejlesztések, projektcsomagok végrehajtása révén valósítják meg a kistérségi fejlesztési tervben kitűzött célokat.
 

forrás:

jogszabályi hivatkozás:
az Országos Területfejlesztési Koncepcióról
a kistérségek megállapításáról, lehatárolásáról és megváltoztatásának rendjéről
a kedvezményezett térségek besorolásáról
 
Előzmények történelmi "kistérségek"
 
A kistérség szó körülbelül húsz esztendővel ezelőtt keletkezett. Méretének megfelelő, „kis” térségek azonban természetesen korábban is voltak, a településnél nagyobb, a megyénél kisebb térszervezés 1990 előtt is a létezett.
 
  • Járás
A járás a 16-17. században már előfordult Magyarországon, a 18. században pedig általánossá vált. A megye részeként működött, községeket, esetleg városokat magában foglaló közigazgatási területi egységként. A vármegye – mai szóval regionális önkormányzat – a közigazgatási feladatait segítette szolgabírákkal, majd járási főjegyzőkkel, végül járási hivatalok útján. Kivételt a Tanácsköztársaság, valamint az 1950-1971 közötti időszak képezett, amikor a járásokban választott tanácsok működtek. Területi beosztása nem volt stabil, ez kiderül számuk változásából: 1914-ben 442 járás volt, majd 1923-at követően 150 körül volt a számuk, a tanácsrendszer bevezetésével (1950) 140-re csökkent, végül megszűnésükkor 83 járást találtunk az országban. Ennek ellenére legtöbbször szervezésük természeti, gazdaságföldrajzi, táji határokat, történeti tájakat, néprajzi csoportokat követett, akár elnevezésükben is utalva erre. A közigazgatás e sajátos egysége 1983 végével szűnt csak meg, bár 1969-től kezdve szerepe már csökkent. Lényegét kifejezi a neve: egy napi járóföldet fogott egybe.
 
 
  • Városkörnyék
A városkörnyék fogalma a járás megszűnése nyomán jött létre, 1984-ben. Városkörnyéki igazgatási társulásként működött, amelyben egyes ügyek intézése nem a községi tanácsok egységes szakigazgatási szervénél, hanem a városi tanácsok szakigazgatási szervénél történt, ún. városkörnyéki referensi (ügyintéző) rendszerben, ahol egy település adott igazgatási ügyét egy ügyintéző intézte. Ez a rendszer főleg az aprófalvas megyékben alakult ki. Változatosan működött, nagy szóródással abban a tekintetben, hogy egy városkörnyéki tanácshoz mennyi községi tanács csatlakozott. A rendszerváltással szűnt meg.
 
 
Az 1990-es évek és az ezredforduló formációi
 
A rendszerváltással nagyszámú helyi önkormányzat alakult, a korábbi társközségek is többségében különváltak. Igen nagyfokú önállóságot kaptak az önkormányzatok, a korábbi erős középszint, a megye szerepe lecsökkent, funkcióit erősen korlátozták, más területi középszint a közigazgatásban máig nem jött létre. A települések közül azonban sok felismerte, hogy valamiféle együttműködés mégiscsak szükséges, ezért alulról indulva, helyi, egyedi kezdeményezéssekkel elkezdődött a „kistérséggé” szerveződés. A PHARE program ebben nagy szerepet játszott, bátorította ezt a folyamatot. Vagyis a forrásszerzés lehetősége igen fontos motiváló tényező volt a térségi szerveződések számára.
 
Mindezek nyomán míg 1989-ben 2, 1990-ben 8, 1992-ben 30, 1993-ban már 87 kistérségi társulás működött az országban. 1994-ben a Központi Statisztikai Hivatal elnöke 9006/1994 (S.K.3) közleményével bevezette a statisztikai körzet kategóriáját, mint a statisztikai folyamatok mérésének területi egységét. Az 1994-es KSH elnöki közlemény 138 statisztikai körzetet alakított ki. Ez a szám 1995-re 130-ra, 1997-re 177-re módosult. A közlemény 9002/1998 (S. K. 1.) KSH Elnöke közleményével történt módosítása következtében 1998. január 1-jétől kezdődően 150, 2000-ben pedig már 192 kistérséget rögzítettek. A kistérségek megállapításáról, lehatárolásáról és megváltoztatásának rendjéről szóló 244/2003 (XII.18.) Kormányrendelet az előzőekhez képest, felülvizsgálat eredményeként 18 új kistérség létrehozását valósította meg, így akkor összesen 168 statisztikai kistérséget fedte le az ország területét, majd végül a 2007. évi CVII. törvény „vágott rendet” a 174 kistérséget számláló besorolással.
 
Miután 2011. január 1-jével az ajkai kistérségből kiválva létrejött a devecseri kistérség, jelenleg Magyarországon  175 kistérséget tartunk számon.
 
 
A kistérségi együttműködések szervezeti formái
 
A kistérségi szint alapját jelentő települési együttműködésre számos szervezeti forma jött létre:
 
  • Területfejlesztési szövetsé
Közösségi jellegű kistérségi szerveződés, amelynek jellemzője, hogy nagyszámú szereplővel működik, és az önkormányzatok mellett civil szervezeteket, gazdasági társaságokat vagy akár magánszemélyeket is integrál. Az első ilyen szerveződés a Csereháti Településszövetség, amely 1989-ben indult, és máig működik.
 
 
  • Területfejlesztési egyesület
A legegyszerűbb egyesülési forma, a legelső kistérségi együttműködések egyesületi keretben szerveződtek. Ez látszólag civil szervezeti forma, de kizárólag települési önkormányzatok (voltak) a tagjai. Az 1990-es évek első felében alakultak ezek a formációk, nem egy közülük máig megmaradt, annak ellenére, hogy a társulás, többcélú társulás kapott komolyabb szerepet.
 
 
  • Területfejlesztési önkormányzati társulás
Az 1996. évi XXI. területfejlesztési törvény megszületése után további kistérségi szerveződések jöttek létre, vagy alakultak át már meglévők. Az önkormányzati társulás közjogi formája vált általánossá, melyet a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. Törvény és a helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről szóló 1997. évi CXXXV. törvény tett lehetővé. A települési önkormányzatok képviselő-testületeinek megállapodásával jött létre, a települések összehangolt fejlesztése, közös területfejlesztési programok megvalósítása érdekében. Az akkor érvényben lévő statisztikai kistérségi lehatárolást nem feltétlenül követték. Jellemző, hogy egy település több társulásnak is tagja volt. Máig működő együttműködési forma.
 
 
  • Vidékfejlesztési kistérség
A SAPARD előcsatlakozási programra történő felkészülés jegyében, az FVM Vidékfejlesztési Programok Főosztálya biztatására alakultak a vidékfejlesztési kistérségek. Elterjedt volt a „SAPARD kistérség” kifejezés is. A meglévő, területfejlesztési jellegű kistérség mellett alakulhattak azoktól és a statisztikai besorolástól is eltérően szerveződő kistérségek önkéntes alapon, az adott tervezési feladatra. Több kistérségben ekkor indult érdemi mozgolódás a térséggé szerveződésre, máshol már meglévő, működő kistérségre és szervezetre települt rá. Az így nevesített kistérségek pályázat alapján FVM (Vidékfejlesztési Célelőirányzat) forrást kaptak kistérségi programjaik összeállítására, melyet partnerséggel, azaz minél szélesebb körű társadalmi részvétellel kellett végezni. E kistérségi típus jelentősége, hogy nagyon megmozgatta a helyi szereplőket, nagyon sok tervezői-fejlesztői energiát felébresztett és ekkor készültek először (majdnem teljes) országos lefedettséggel, azonos módszertan alapján, azonos szerkezetben kistérségi programok, amelyek alapvetően megfeleltek az EU programozási módszertanának, azaz célokat, azokra intézkedéseket tartalmaztak, ahhoz forrást, felelős végrehajtót, valamint indikátorokat rendelve. Mindezek nyomán volt különösen fájdalmas a résztvevőknek, hogy a SAPARD végül semmilyen módon nem támaszkodott az eltérő kistérségi programokra. Ennek következtében a „kistérségi ügy” vesztett komolyságából, sokan eltávolodtak tőle.
 

A jelenleg megtalálható kistérségi szerveződési típusok

A 15 évvel ezelőtti helyzethez képest bizonyos rendeződés következett be a kistérségi formációkban, de a szervezeti sokszínűség megmaradt, sőt, a feladatköröket tekintve megnőtt. A területfejlesztési önkormányzati társulás, területfejlesztési egyesület, alapítvány, területfejlesztési szövetség több kistérségben ma is meglévő, működő szervezeti formák, az előzőek szerinti jellegzetességekkel. Előfordul a közhasznú társasági forma (kht., mára nonprofit kft-vé alakulva) is. Emellett keletkeztek további, új szervezetek, sőt azok váltak meghatározóvá.
 
 
  • Többcélú kistérségi társulás
2004 óta létező kategória, amely mára a legáltalánosabb kistérségi szervezet lett. A kistérségek statisztikai egységből közigazgatási szolgáltató egységgé alakításának folyamatába illeszkedik. A 2004. évi CVII. törvény hozta létre, mely szerint a kistérségekben – kivéve a fővárost – működő települési önkormányzatok képviselő-testületei a kistérségi együttműködés hosszú távú biztosítására írásbeli megállapodással a kistérségben egy többcélú kistérségi társulást alakíthatnak. A többcélú kistérségi társulás részt vehet a kistérség területének összehangolt fejlesztésében (különösen: fejlesztési tervek, programok, pályázatok készítésében, megvalósításában) és a településfejlesztés összehangolásában, vállalhatja kistérségi közszolgáltatások biztosítását, fejlesztését és szervezését, valamint intézmények fenntartását. A kormányzat eleinte pályázati támogatásokkal, illetve emelt szintű normatívákkal igyekezte ösztönözni a többcélú kistérségi társulások megalakulását, és a velük való minél szélesebb lefedettséget. Mindezek eredményeként – Budapest kivételével – mind a 173 statisztikai kistérségben létrejött többcélú kistérségi társulás. Ezzel a kistérség „hőskorban” zászlóra tűzött térségszervezési, jövőalkotási, fejlesztési szerepe háttérbe szorult, az önkormányzati jellegű feladatok ellátása, az intézményfenntartói, működtetői szerep került előtérbe. A többcélú társulások által vállalt feladatokról a társulás dönt, ezért nincs stabil, mindenhol azonos feladatkör, mindez (keret feladatlista van) kistérségenként változik. E feladatok között a területfejlesztés csak egy. a sok közül.
 
 
 
  • Kistérségi Fejlesztési Tanács
A területfejlesztési törvény 2004. évi módosítása vezette be a kistérségi fejlesztési tanácsot mint új jogintézményt. Ennek feladata a kistérségben folyó területfejlesztési feladatok összehangolása, a kistérségi területfejlesztési koncepció elfogadása, illetve közös területfejlesztési programok kialakítása. A kistérségi fejlesztési tanács tagja a (statisztikai) kistérség valamennyi önkormányzatának polgármestere, attól függetlenül, hogy tagja-e valamely kistérségi területfejlesztési társulásnak. Ezzel biztosítják, hogy az önkéntes társulástól esetlegesen távolmaradó önkormányzatok is részt vehessenek a kistérség fejlődése szempontjából meghatározó döntésekben. A megyei vagy a regionális területfejlesztési tanácsokhoz hasonlóan a kistérségi fejlesztési tanács munkájában tanácskozási joggal részt vesznek a gazdasági kamarák képviselői, a térség gazdasági életében meghatározó szerepet betöltő szervezetek képviselői és a társadalmi szervek fórumának képviselői, illetve a napirendtől függően az érintett társadalmi és egyéb szervezetek meghívottjai. A többcélú kistérségi társulással való párhuzamosság elkerülésére a törvény szerint a kistérséghez tartozó valamennyi önkormányzat részvételével működő többcélú kistérségi társulás elláthatja a kistérségi területfejlesztési tanács feladatkörét.
 
 
  • LEADER kistérségek
A LEADER kistérségek az uniós finanszírozású agrár- és vidékfejlesztési program nyomán szerveződött kistérségi léptékű formációk. Általában egyesületi formában működnek, melynek a LEADER alapelvek szerint helyi önkormányzatok, civil szervezetek, vállalkozások a tagjai, önkéntes alapon, lehetőleg reprezentálva az adott térséget. Területi működésüket tekintve nem követik a statisztikai kistérségi lehatárolást, attól teljesen el is térhetnek. Mindegyik egyesületnek és térségnek van egy táji-kistérségi helyére utaló neve. A hivatalos terminológia szerint „Helyi Akciócsoportként” (HACS) működnek, amelyek egy speciális feladatra, a központi módszertan alapján, közösen kidolgozott és elfogadott vidékfejlesztési program szervezésére, végrehajtására jöttek létre. Ez a Helyi Vidékfejlesztési Stratégia (HVS). Jellemzően nagy „kistérségeket” találunk, sok településsel. A LEADER kistérségeknek több generációja van, kezdve a kísérleti LEADER kistérségektől az AVOP LEADER+ intézkedésére szerveződött kistérségekig, melyhez képest a jelenlegi LEADER akciócsoportok nem feltétlenül mutatnak folytonosságot.
 
 
A kistérségi szinten tehát egymásra „rakódtak” a szervezetek, és egymás mellett él több típus.
 

Összeállította:
Dr. Czene Zsolt
VÁTI Nonprofit Kft
TTÉI Stratégiai Tervezési és Vidékfejlesztési Iroda
2009

Jogszabályi hivatkozások:
 
244/2003. (XII. 18.) Korm. rendelet
a kistérségek megállapításáról, lehatárolásáról és megváltoztatásának rendjéről
1990. évi LXV. törvény

a helyi önkormányzatokról
1997. évi CXXXV. törvény

a helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről
az Országos Területfejlesztési Koncepcióról
2004. évi CVII. törvény

a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról
2004. évi LXXV. törvény

a területfejlesztési törvény módosításáról
2007. évi CVII. törvény

a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról szóló 2004. évi CVII. törvény módosításáról
a kedvezményezett térségek besorolásáról

CsatolmányDátumMéret
[file] A kistérségek, településeik és székhelyük13/08/10 3:28 pm210.31 KB