Reform előtt a közös agrárpolitika

A közös agrárpolitika (KAP) az európai integráció kezdete óta az egyik központi közösségi politikának számít. Az évtizedek során számtalan változáson ment keresztül, amelyeket mindig élénk viták kísértek. Az Európai Parlament honlapján megjelent cikk a KAP történetének főbb fejezeteit tekinti át.

 

„Legutóbb 2003-ben reformálták meg a közös agrárpolitikát (KAP), ugyanakkor a 2004-es és 2007-es uniós bővítés, amikor összesen 12 új ország csatlakozott az Európai Unióhoz, nyilvánvalóvá tette, hogy a csatlakozó tagállamokkal kötött átmeneti megállapodások ellenére az agrárpolitikát ismét át kell dolgozni, hogy igazodjon az új kihívásokhoz.

 

Hogyan lehet az agrárpénzeket igazságosabban elosztani a régi és az új tagállamok között? Hogyan ösztönözheti az EU a gazdákat arra, hogy környezetbarát módon termeljenek? Garantálhatja-e az EU a méltányos jövedelmet a gazdáknak? Hogyan lehet versenyképes az EU a világpiacon? Többek között ezekre a kérdésekre kell megtalálni a választ az agrárpolitika jövőjéről folytatott tárgyalásokon.

 

Európa a második világháború után

 

A második világháborút követően Európának súlyos élelmiszerhiánnyal kellett szembenéznie, ezért nem véletlen, hogy az agrárpolitika az első közösségi politikák között szerepelt az 1957-ben aláírt Római Szerződésben. Ettől kezdve az agrárpolitika meghatározó szerepet töltött be az európai integráció és a közösségi politikák alakulásában.

 

Az élelmiszerhiány kivédése érdekében a tagállamok különböző elvekben állapodtak meg. Döntöttek a mezőgazdasági piacok közös megszervezéséről, amely magában foglalta a mezőgazdasági termékek szabad áramlásának biztosítását. A közösségi preferencia elve kimondta, hogy a belső agrárpiacnak védelmet kell élveznie a külső versennyel szemben, a közös agrárpolitika finanszírozásának biztosításához pedig közös pénzügyi alapot hoztak létre. Kiemelt célnak tekintették, hogy a gazdák számára megbízható jövedelemforrást biztosítsanak. Ezek az elvek, illetve a mezőgazdasági termékek minimális árának meghatározása fellendítette a mezőgazdasági termelést.

 

A KAP a 60-as, 70-es években

 

Az agrárpolitika ebben az időszakban rendkívül sikeres volt. Többé nem kellett élelmiszerhiánnyal számolni, a mezőgazdasági termékek árai alacsonyak voltak, a gazdák jó pénzt kaptak a termékeikért. A rendszer viszont túltermeléshez vezetett, óriási feleslegek halmozódtak fel például tejből és vajból. Az agrárpolitika fenntartása is egyre több pénzbe került. A Mansholt-tervben lefektetett új mezőgazdasági politika következtében eltűntek a kistermelők, és a nagyobb, hatékonyabb gazdaságokban összpontosult a termelés.

 

A 80-as évek: a túltermelés visszafogása

 

A közkiadások ésszerűsítése, a túltermelés visszafogása és a környezetkímélőbb agrárpolitika megteremtésének célja vezette a következő reformlépéseket. A piaci torzulások kezelése érdekében 1984-ben kvótát vezettek be a tejtermékekre, 1988‑ban pedig meghatározták a mezőgazdasági kiadások felső határát is.

 

1992–2008: új elvek alapján osztják szét a támogatásokat

 

1992-ben az úgynevezett MacSharry-féle reformokkal folytatódtak a változtatások. Ezek következtében a gazdáknak sokkal jobban a piaci igényekhez kellett igazítaniuk tevékenységüket. Csökkentek az ártámogatások, ezek helyett viszont a megtermelt mennyiségtől függetlenül közvetlen jövedelemtámogatásban részesültek a gazdák. A reform ügyelt arra is, hogy a fogyasztók számára csökkenjenek az árak, az európai mezőgazdasági termékek pedig a világpiacon is versenyképesek legyenek. Nagyobb hangsúlyt fektettek a környezetkímélő gazdálkodásra is.

 

1999-ben az Agenda 2000 nevű programcsomag jelentős változást hozott a közös agrárpolitika életében. Az agrárpolitika céljai közt megjelent a vidékfejlesztés, az agrárkiadások felső határának meghatározása pedig garantálta, hogy ne szaladjanak el az agrárkiadások. 2003-ben egy újabb agrárreformról született döntés, amelynek keretében az ártámogatások tovább csökkentek a jövedelemtámogatások javára, ez utóbbiak kifizetését pedig környezetvédelmi, élelmiszerbiztonsági és állatjóléti szabályok betartásához kötötték.

 

Út a legátfogóbb agrárreform felé

 

Az Európai Bizottság nyilvános vitát és konzultációt indított, amely során több mint hatezer javaslat érkezett a következő agrárreformmal kapcsolatban. Az Európai Bizottság 2011 őszén tesz új jogszabályjavaslatot a közös agrárpolitikáról. A 2013-ban esedékes reform nagy valószínűséggel továbbra is a környezetvédelemre helyezi a hangsúlyt, és egyenlőbben osztja majd el a támogatásokat az uniós gazdák között. A rendszert egyszerűsíteni kell, ezzel egy időben pedig az európai mezőgazdaságot versenyképesebbé kell tenni a harmadik országok mezőgazdaságával szemben, ami összhangban van az Európa 2020 gazdasági stratégia céljaival is, vagyis a fenntartható és integrációt elősegítő gazdasági növekedés megteremtésével.”

 

 

forrás:

http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+TA+20110623+TOC+DOC+XML+V0//HU