Város
-
az államigazgatási rang alapján történő besorolás (egyértelmű, könnyű elhatárolás, de országonként és időben változó)
- népességszám alapján történő besorolás (szociológusok és statisztikusok is gyakran használják a város demográfiai fogalmát, miszerint a város nagyobb népességcsoport viszonylag kis területre koncentrált állandó lakóhelye, melynek neve, közigazgatásilag lehatárolt területe van.) A népességszám szerinti felosztás is igen sokféle, és változó. Az ENSZ kategóriái szerint a városokról: 20.000 fő felett beszélhetünk, míg pl. Dániában az alsó határ 250 fő.
| Hazánkban a népességszám alapján kialakult hierarchia | Az ENSZ Demográfiai Évkönyve által használt településhierarchia | |
| metropolis | 1 millió felett | 1 millió felett |
| nagyváros | 100 ezer felett | 500 ezer és 1 millió között |
| középváros | 20 ezer és 100 ezer között | 100 ezer és 500 ezer között |
| kisváros | 5 ezer és 20 ezer között | 20 ezer és 100 ezer között |
| község | 5 ezer alatt |
-
A munkamegosztásban betöltött szerep alapján is elkülöníthetők egymástól a városok és falvak. Ebben a megközelítésben az alapvető városképző erő az iparűzés, és a város és falu közti leglényegesebb különbség az, hogy a város ad otthont az ipari, a falu pedig a mezőgazdasági tevékenységnek. Erdei Ferenc bírálta ezt a város-értelmezést sematizmusa miatt, szerinte ez csak nyugat-európai városokra igaz. Véleménye, hogy a mezőgazdasági tevékenység éppúgy lehet városképző erő, mint az iparűzés (igazolásként ausztráliai példákat hozott fel, ahol mezőgazdasági telepesek alapítottak városokat).
-
A hagyományos városmegközelítések másik nagy csoportját a Christaller nevéhez fűződő "központi hely" elméletek képezik. Eszerint a város, központi hely, mely nemcsak mindennapi igényeket elégít ki, hanem speciális szükségleteket is. Minél ritkább egyes igények időbeni megjelenése, annál inkább központi helyet igényel a kielégítésük. A központi hely elmélet igazságát elismerjük, de azt is hangsúlyoznunk kell, hogy egyben leszűkítése is a város fogalmának, és ez a településfejlesztési gyakorlatban káros is lehet.
-
Az 1970-es, 80-as évek magyar településfejlesztési elméletének és gyakorlatának meghatározó személyisége volt Kovács Tibor, akit városfogalma alapján egyértelműen ebbe a csoportba kell sorolnunk. Meghatározása szerint: "a város a területi munkamegosztás központi tevékenységekre specializálódott jellegzetes településformája, amely a településhálózatban környezetének központi helye és amely - az ország termelőinek fejlettségi fokához képest - magas színvonalú ellátást nyújt népessége számára."
-
Erdei Ferenc is kiemelt jelentőséget tulajdonít a központi funkciónak, mondván: "a város olyan település, amely önmagában is, és vidékével együtt is szervezett és autonóm vezetésű társadalmi egységet alkot, és egyfelől nagyobb számú népességnek a lakóhelye, másfelől vidékére kiható központi funkcióknak a telephelye, s e szerepeknek megfelelő technikai berendezésekkel rendelkezik." Erdei a központi hely funkciót azonban egész másképp értelmezi, mint Christaller. Az ő megközelítésében a város egyenrangú a vidékével. Város és vidék úgy egészítik ki egymást, hogy kölcsönösen egymásra vannak utalva. Erdei a város legfőbb funkciójának éppen a vidékkel való szerves kapcsolatát tartotta.
- A hagyományos városfelfogáson belül külön említést érdemel Mendöl Tibor, aki az alföldi városok morfológiáját tanulmányozta és úgy ítélte meg, hogy város és falu különbsége eltérő beépítési módjukban is megragadható. Azaz a város fogalmához zártsorú beépítés, a faluéhoz pedig fésűs beépítési forma kötődik.
A rendszerszemléletű városfogalom
- társadalmi struktúra
- gazdasági struktúra
- műszaki struktúra
1. Statisztikai (azaz népességszámhoz kötött) városfogalom: A településhálózat népesebb tagjai, városi jogállással (ld. feljebb a népességszám szerinti besorolásnál).
A város a területi munkamegosztás jellegzetes településformája, központi (tehát vagy a területet intenzívebben kihasználó, vagy pedig a kevésbé mindennapi szükségleteket ellátó) tevékenységre specializálódott település. A város általában autonóm vezetésű társadalmi egység. Nagyobb számú népesség lakó- és munkahelye. A környékbeli falvak és szórványtelepülések lakói számára is igazgatási, igazságszolgáltatási és kulturális központ, valamint piachely. A magyar városfejlődés része, de megkésett változata a Ny-európainak. Miként Európában mindenütt, így Mo.-on is a püspöki és királyi (megyei) várak voltak a középkori városok csírái (pl. Esztergom, Veszprém). A 11–12. sz.-ban ezek az erődítmények egyházi és világi igazgatási feladatokat láttak el. Emellett a gazdasági és kulturális élet központjai is voltak. A várak köré különféle szolgálónépek, majd lassan hivatásos iparosok és kereskedők is letelepedtek. A 12. sz. második felében csírájában már megindult a városiasodás.
forrás:
- antik város: történelmi jellegük alapján a legőssibb típusok (pl. görög polisz, templomváros)
- feudális város: A középkor során létrejött, fallal körülzárt feudális képződmény
- modern város: Az újkorban, az ipari forradalom eredményeként létrejött várostípus.
-
Mezőváros (oppidum): A történeti értelemben vett mezőváros feudalizmus kori közigazgatási egység. Olyan település, amely jogilag a szabad királyi város és a jobbágyfalu között állt. Földesúri joghatóság alatt álló, de a közönséges jobbágyfalvaknál szabadabb, vásártartási joggal és bizonyos autonómiával rendelkező település. Az oppidumok alakulásának jelentős korszaka volt a 14. sz. és a 15. sz. első fele. Ebben az időszakban kb. 800 falu kapott mezővárosi jogot a történeti Mo. területén. Erdei Ferenc szociográfiai és néprajzi szempontú megfogalmazása szerint, jogi és közigazgatási helyzetétől függetlenül minden olyan alföldi nagy határú település mezővárosnak tekinthető, amely eredetileg szálláskertes belterületű, ill. tanyás határú volt, és az átlagos falunál jóval nagyobb lélekszámú népessége nagyobbrészt mezőgazdasági foglalkozású.
-
Cívitás/Cívisváros: a 11–12. sz.-ban püspöki és királyi területi igazgatási központként szereplő vár, majd a 13. sz.-tól a 19. sz.-ig szabad királyi város. Nagy autonómiával rendelkező és fallal körülkerített település, amely követet küldhetett a feudális országgyűlésbe. A civitás címet a király adományozhatta. Legtöbb civitás a 13. sz. második felében és a 14. sz.-ban nyerte el rangját. (MNL)
- óriásváros (10 millió fő felett)
- nagyváros (100 ezer – 1 millió fő)
- középváros (20 – 100 ezer fő)
- kisváros (20 ezer fő alatt)
- kereskedelmi szerepkör: vásárvonalak menti városok (pl. Ungvár, Tokaj, Vác, Nagykanizsa Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyszeben), kikötőhelyek (pl. Hanza-városok), folyami átkelőhelyek (pl. Szeged)
- védelmi szerepkör (pl. Eger, Sárospatak, Veszprém, Buda)
- igazgatás-kormányzati szerepkör (vármegyeszékhelyek, főváros, uralkodói rezidenciák (pl. Gödöllő)
- vallási szerepkör (püspöki székhelyek, pl. Esztergom, Eger, Győr, Veszprém, Pécs; zarándokhelyek, pl. Máriapócs)
- kulturális szerepkör (iskola- egyetemvárosok, (pl. Keszthely, Sárospatak, Sopron, Pápa)
- művészeti központok (pl. Nagybánya); múzeum- és műemlékvárosok, (pl. Szentendre, Kőszeg); fesztiválvárosok
- ipari szerepkör (pl. Dunaújváros, Százhalombatta, Tiszaújváros, Kazincbarcika)
- közlekedési szerepkör: vasút szerepe: (pl. Hatvan, Dombóvár, Záhony)
- idegenforgalmi szerepkör (pl. Siófok, Balatonfüred, Hévíz, Sárvár)
- bányaváros (Tatabánya, Oroszlány, Komoló)
- iparváros (Ózd, Miskolc, Dunaújváros, Győr)
- vásár- vagy kereskedőváros (Eger, Miskolc, Győr, Gyöngyös, Pápa)vasúti csomópont (Cegléd, Celldömölk, Dombóvár, Hatvan)
- hídváros: (Szolnok, Komárom)
- agrár- vagy átalakuló agrárváros (Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas)
- iskola- és egyetemváros (Gödöllő)
- fürdő- és műemlékváros (Keszthely, Balatonfüred, Sopron, Kőszeg)
- főváros
- regionális központ
- megyeközpont
- középváros
- kisváros
- városias jellegű település
forrás:
A várossá nyilvánítás és egyéb területszervezési kérdések (megyei jogú várossá nyilvánítás, település másik megyéhez csatolása, településegyesítés vagy annak megszüntetése, megye elnevezése és székhelyének megállapítása, fővárosi kerületi tagozódásról való döntések) a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény értelmében a köztársasági elnök és az Országgyűlés hatáskörébe tartozik, és a döntések meghozására évente egy alkalommal kerülhet sor. A várossá nyilvánítási kérelmet a település polgármestere az önkormányzat határozata alapján terjeszti fel az illetékes Minisztériumnak.
A törvény szerint nagyközség akkor kezdeményezheti várossá nyilvánítását, ha a városi cím használatát fejlettsége, térségi szerepe indokolja. A feltételek közé tartozik a megfelelő gazdasági, infrastrukturális fejlettség, a megfelelő intézmények (oktatási, közegészségügyi, rendészeti) megléte, az önkormányzat térségi szervezőképessége.
Magyarországon 2019 január 1-én 346 település rendelkezik városi ranggal, ebből 24 kiemelt szereppel is (főváros, megyei jogú város.) Ezeknek a városoknak jelentős része az utóbbi 100 évben nyerte el a városi rangot. A teljes népesség mintegy 67%-a él városban, ezzel hazánk közepesen városiasodott országnak számít.