Sajtószemle

Területfejlesztési, urbanisztikai szakcikkek - 2012. november

Nyomtatóbarát változat
Heteropolitanization: Social and Spatial Change in Central and East European Cities – tematikus szám – In: Cities, October 2012 (Vol. 29. No. 5.) p. 291-350.
 
A tematikus számban Kelet-Közép-Európa városainak társadalmi és területi változásai kerülnek középpontba. A bevezetőt követően példát olvashatunk a lakóhelyi szegregáció területi mintázatának fejlődéséről (Łódź Funkcionális Városi Régió); a belvárosi terület lakosságának kor szerinti elégedettségi felméréséről (Prága városrészeinek újjáélesztése); képet kapunk lengyel és cseh belső városok átmeneti lakóinak összetételéről, valamint cikket találunk egyes volt szocialista városok különböző társadalmi kérdéseiről: az észt Tartu város etnikai különbségeiről a lakhatásban, a lettországi Riga tipikus ingázóiról, valamint Prága külvárosi lakóinak új társadalmi kapcsolatairól.
Angol nyelvű cikkek!
 
 
Csiky Ildikó: Hogy volt? [az önkormányzati rendszerről] – In: Ön-Kor-Kép, 2012. 4. sz., 18-21 p.
 
Az írás időrendben összefoglalja, feleleveníti az önkormányzatiság elmúlt 10 évének fontosabb történéseit, a Helyi Önkormányzatok Napjának szeptember 30-ai megünneplését, a gyakran felmerülő összefogás igényét és az ennek érdekében tett lépéseket. Röviden ismerteti az egymást követő kormányok álláspontját, illetve kezdeményezéseit.
 
 
Modelling Innovation, Entrepreneurship and Regional Development – tematikus szám – In: Spatial Economic Analysis, September 2012 (Vol. 7. No. 3.) p. 287-395.
 
A tematikus számban cikket találhatunk a regionális növekedés modellezéséről; tanulmányt olvashatunk arról, hogy mennyiben lehet hatása az internetes infrastruktúrának az európai városok gazdasági fejlődésére; olasz példán keresztül megismerhetjük a vállalkozói szellem, a társadalmi tőke és a regionális fejlődés kapcsolatát; betekintést nyerhetünk abba, hogy az agglomeráció növeli-e az innovációt, valamint olvashatunk arról, hogy a regionális növekedés és a munkanélküliség hogyan jelentkezik a finn régiókban.
Angol nyelvű cikkek!
 
 
Susannah Gunn-Jean Hillier: Processes of Innovation: Reformation of the English Strategic Spatial Planning System – In: Planning Theory & Practice, September 2012 (Vol. 13. No. 3.) p. 359-381.
 
A cikk az angol stratégiai és területrendezési rendszer fejlődését és reformját mutatja be. A 2001-2010 közötti reformidőszakot vizsgálva a kutatás felöleli a kulcsfontosságú elméleti és gyakorlati kérdéseket, mely alapján megtudhatjuk, hogy az új eljárások hogyan épülnek be a tervezési rendszerbe. A reform részeként számos ügynökséget és kiadványt használtak fel a helyi tervezőkhöz való információ eljuttatására. A kutatás azt az eredményt állapította meg, hogy számos kulcsszereplő töltött be oktatói szerepet a megújított tervezési rendszerben, azonban a megbeszélések helyett a jóindulatú tanácsok és elvárások sokasága a helyi tervező hatóságokat korlátozott lehetőségekkel ruházta fel a megvalósításban.
Angol nyelvű cikk!
 
 
Pier Carlo Palermo, Davide Ponzini: At the Crossroads between Urban Planning and Urban Design: Critical Lessons from Three Italian Case Studies – In: Planning Theory & Practice, September 2012 (Vol. 13. No. 3.) p. 445-460.
 
Milánó, Róma és Bologna tervezési tapasztalatait mutatja be a cikk annak illusztrálására, hogy a várostervezésben milyen átmenetek vannak az urban design és az urban planning között. Az említett városokat megvizsgálva elmondható, hogy a fizikai tervezés kritikus a jelenlegi tervezési folyamat fenntartásában. A városok közép- és hosszú távú fejlesztési stratégiája hatással van a szerkezeti és területi látásmódra, amely figyelembe veszi a morfológiai szempontokat és priorizálja a fejlesztési projekteket. A tervezési kódok és helyi építési szabályzatok tovább fejleszthetők az előírások javításával. Ebben az értelemben a tipikus várostervezési témák és problémák további figyelmet igényelnek mind az elméleti vitákban, mind a tervezési gyakorlatban.
Angol nyelvű cikk!
 
 
Vom Wert des gehens – In: Raum, 87. Sz. (2012 september)
 

A gyaloglás az ember természetes helyváltoztatási módszere, mely évezredeken keresztül az utazók legnagyobb részének szinte kizárólagos közlekedési lehetősége volt, mely a szűkebb és tágabb térhasználatot és térszemléletet is meghatározta. A tematikus összeállítás ennek alakulását vizsgálja, választ keresve arra is, hogy ez milyen új vagy módosult feladatokat ad a terület- és várostervezés számára.

Cikkek:
- Neugebauer, Wolfgang: Rückbesinnung auf eine Kultur des Gehens = 22-25. pp.
A szerző történeti vetületben tipizálja a kisebb-nagyobb tömegeket, csoportokat érintő mozgásokat. Az életvitelszerű mozgást az őskor gyűjtögető-vadászó életmódja kényszerítette ki, a folyamatos vándorlás a későbbiekben a mezőgazdaság kialakulása (egyben az állandó települések létrejötte) után a nomád törzsek jellemzője lett. A mozgás sebességét, az útirányt stb. befolyásoló tényezők: a csoport heterogén volta mellett a tárgyi eszközök teljességének szállítási kényszere. Eseti jellegűek, kivitelezésükben és hatékonyságukban a törzsi vándorlástól eltérőek a hadászati célú csapatmozgások. A szinte minden vallásnál megtalálható, napjainkban is népszerű zarándoklatok sajátos kontextusba helyezik a gyaloglást: a mozgás célja nemcsak eljutni egy adott fizikai helyszínre – a mozgásforma maga is egyfajta transzcendens élmény része lesz. A mozgalmi felvonulások (Gandhi óta) ennek egyfajta profanizált változatai. A céhes legények tanulási célú vándorlása, az utazó kereskedők (piacozók, vásározók, házalók) utazásai egyedi vagy kiscsoportos formában valósultak meg, de évszázadokon át jellemző volt. A gyaloglás, mint a szabadidő eltöltésének módja a 18. század végén jelenik meg – ekkortól a turizmus gazdasági tényezővé is válik. A 20. században a közlekedés motorizációja, illetve a gépjárművek tömegessé válása átértelmezte a gyaloglást: a praktikus funkciók az egyéni egészségvédelem, rekreáció, szórakozás körére szűkültek. Napjainkra a gyaloglás újrafelfedezése figyelhető meg: a várostervezésben egyre nagyobb súllyal jelennek meg a gépjárműforgalom elöl elzárt területek – összhangban a lakossági igényekkel és a környezetvédelmi megfontolásokkal.
- Stoisser, Doris: Vom Erfahrungsraum des Gehenden = 26-29. pp.
Az irodalom egyik jellegzetes műfaja az utazó-regény, mely nem keverendő az útleírásokkal: míg azokban a fizikai helyszínek objektív, leíró bemutatása a cél, ezekben az utazás csak a keretét (és külső megfeleltetését) adja meg lelki folyamatok és a tér szubjektív érzékelésének ábrázolásához. Mint a szerző írja: „gyaloglás közben az embernek lehetősége van arra, hogy a távolságot fizikailag érezze, felfedezze a városokat, észlelje a valós környezetet, kapcsolatba kerüljön más emberekkel.” Az irodalomtörténeti szemle a gyaloglás és az eszmetörténet összefüggéseit szemlélteti az ókori peripatetikus filozófusok, Rousseau, Goethe,. G. Saume, Th. Bernhard, W. Herzog, R. Joyce és mások művein keresztül.
- Manner, Angelika: Schritte zur Lebensqualität in Stadt und Land = 30-33. pp.
A területi tervezés számára a gyalogos közlekedés két szempontból is érdekes: egyrészt az életminőséggel foglalkozó kutatások tárgya lehet, másrészt pedig a konkrét tervezési feladatokban figyelembe veendő tényező. Alapkérdés, hogy a gyaloglás mivel járul hozzá az életminőség javulásához és a fenntartható tervezéséhez, illetve milyen eszközök és területi struktúrák szükségesek ahhoz, ezek meg is valósulhassanak. A rendezési tervekben jól dokumentáltan jelenik meg, hogyan értelmezték a gyaloglás szerepét az egyes időszakokban: legjellemzőbb indikátorai a járdák, gyalogos zónák kijelölése, elhelyezése és felszereltsége. A szerző vizsgálja bécsi Roter Berg zöldterületének tervezett és valóságos használatát, egy külvárosi, spontán kezdeményezésre kialakult gyalogút, valamint egy kisvárosi főutca szerkezetét és környezetével való kapcsolatát.
- Beiglböck, Sebastian: Ich bin dann mal Gehen = 34-36. pp.
A gyalogtúrák egyik jellegzetes típusa a távolsági túrázás, melynek alapvető jellemzője a több napos, akár hetes időtartam, és az indulási hely a célállomás közötti nagy távolság. A távolsági túrázás szervezett, meghatározott útvonalú, nagyobb tömegeket megmozgató eseményei ebből adódóan sajátos infrastruktúrát igényelnek, mint pl. vendégházak, kontaktpontok, információs állomások megléte, technikai-műszaki segítők elérhetősége, elsősegélyhelyek, az esemény céljával adekvát kulturális, spirituális háttér biztosítása, a résztvevők fizikai biztonságát szolgáló egyéb eszközök megléte. Mindezek összefoglalására és ismertetésére a szerző a Jakab-zarándokút osztrák és svájci szakaszának elemzését választotta.
- Schwab, Dieter – Müllehner, Stefan: Gehen als Element einer nachhaltigen Entwicklung = 37-39. pp.
A környezetvédelem és a fenntartható fejlesztés központi kérdése a közlekedésből eredő szennyeződések minimalizálása. Erre a legkézenfekvőbb megoldás a gyakran figyelmen kívül hagyott gyalogos közlekedés fejlesztése. A mobilitás biztosítása általában a nagyobb távolságra lévő területek közötti kapcsolatok megteremtésére koncentrál, a közeli területek elérhetőségével keveset foglalkozik, s a kapcsolódó közlekedési eszközök közötti átszállás tervezésekor is csak korlátozottan használják a gyalogos közlekedés potenciálját. A szerzők szerint a terek és a távolság újraértelmezése által lehetőség van korszerűbb, a természetes mozgásformát jobban felhasználó, ezáltal élhetőbb és fenntarthatóbb közlekedésfejlesztésre, ismertetnek néhány lehetséges megoldást is.
Német nyelvű cikkek
 
 
Forrás: Tóth Laura, Varju Zsuzsanna, Hámory Zsófia
VÁTI Nonprofit Kft., Dokumentációs Központ