Területe: 5581,71 km²
Lakónépesség: 383 489 fő (2013. dec. 31.)
Megyeszékhely: Szolnok (73 106 fő, 2013)
Járások:Jászapáti, Jászberényi, Karcagi, Kunhegyesi, Kunszentmártoni, Mezőtúri, Szolnoki, Tiszafüredi, Törökszentmiklósi
Települések száma: 78
Általános földrajzi leírás
Jász-Nagykun-Szolnok megye Kelet-Magyarország középső részén helyezkedik el, az Észak-alföldi Régió részeként. 7 megyével határos: északról
Heves és egy rövid szakaszon
Borsod-Abaúj-Zemplén , keletről
Hajdú-Bihar és
Békés , délről
Csongrád-Csanád , délnyugatról
Bács-Kiskun , nyugatról pedig
Pest megye határolja. 78 településéből
Szolnok megyei jogú város, és további 20 városi jogállású. A térség közlekedési, kereskedelmi, oktatási és idegenforgalmi központja
Szolnok, amely egyben forgalmas tiszai átkelőhely is.
A megye településhálózatát a szélsőségektől mentes településméretek, valamint a sűrű – alapvetően a
Nagykunság területét érintő –
kisvárosi hálózat jellemzi. A kisvárosok között nagy arányban fordulnak elő a tízezer főnél népesebb, vagy azt megközelítő népességű városok (20 városból 11 ebbe a települési kategóriába tartozik). Mindemellett az erőteljesen vidékies jelleg és a Tisza szerepe is meghatározó. A vízrendszer a megye településhálózatának fejlődését jelentősen befolyásolja: 78 településből 31 közvetlenül érintkezik a Tiszával és legnagyobb mellékfolyói további települések egész sorát érintik. A településhálózat karakteres elemei a tanyás települések is, melyek a
Jászság,
Nagykunság és
Tiszazug tájain terülnek el. A nagyvárosok hiányát három megyei pólus:
Szolnok,
Jászberény és
Karcag kompenzálja.
A megye népesedési viszonyai a kilencvenes években az országos trendnél némileg kedvezőbben alakultak, viszont az ezredfordulót követően a népességvesztés üteme rendkívül felgyorsult. Hét év alatt mintegy 5%-kal csökkent a népesség, ezt elsősorban a lakosság egyre tömegesebbé váló elvándorlása okozta.
Természet- és tájföldrajzi jellemzők
A megye felszíne egyenletes síkság, amelyet alacsony szintkülönbségek jellemeznek.
A megye mezorégióinak kistájai:
-
Duna-Tisza közi síkvidék: Gerje-Perje-sík, Pilis-Alpári-homokhát
-
Közép-Tisza-vidék: Borsodi-ártér, Hevesi-ártér, Szolnoki-ártér, Jászság, Tiszafüred-Kunhegyesi-sík, Szolnok-Túri-sík, Tiszazug, Hortobágy
-
Alsó-Tisza-vidék: Dél-Tisza-völgy
-
Észak-Alföldi-hordalékkúpsíkság: Hatvani-sík, Gyöngyösi-sík, Hevesi-sík
-
Berettyó-Körös-vidék: Dévaványai-sík, Körös menti sík
-
Körös-maros köze: Békési-sík, Körösszög
Éhajlati és vízrajzi adottságok
Éghajlata szélsőséges vonásokat mutat. A csapadék kevés és egyenetlen eloszlású, a napsütéses órák száma magas, gyakori a szárazság és az aszály. Fő vízfolyása a Tisza, jelentősebb mellékfolyói: a Zagyva és a Hármas-Kőrös. A megye természeti viszonyait a folyószabályozás radikálisan megváltoztatta, amely elsősorban a nagyüzemi mezőgazdaság feltételeinek megteremtését szolgálta, így a folyókban gazdag térség igen száraz, gyér lefolyású, sőt egyes részei erősen vízhiányosak. A szárazságot növeli, hogy az ország csapadékban legszegényebb területei is részben a megyében találhatók.
Vegetáció
Jász-Nagykun-Szolnok megye jó minőségű termőföldje és a napsütéses órák magas száma miatt mezőgazdasági szempontból fontos szereppel bír, különösen a búza-, rizs-, kukorica-, napraforgó-termesztésben és a sertés-, juh-, szarvasmarha-tenyésztésben. A megye talajadottságai kifejezetten jónak tekinthetők, elsősorban a Jászságban, Kunmadaras környékén, valamint Túrkeve, Törökszentmiklós, Tiszaföldvár és Kunszentmárton térségében.
A szántóföldi termelés szempontjából alacsony termékenységű talajok is előfordulnak: a Hortobágy terméketlen pusztái, a szolnoki ártér egyes részei, Újszász környéke, a Jászberénytől északra fekvő területek, valamint a Karcag-Túrkeve-Mezőtúr tengelyben fekvő területek egyes részei. E területeken a gyér termőképesség ellenére is a szántóföldi művelés a meghatározó. A gyep és az erdőterületek kiterjedése a megyében igen alacsony, mintegy 10-11%. A kert, a szőlő és a gyümölcsös területek aránya elenyésző.
A szántóföldi növénytermesztés uralkodó voltából adódóan a tájat a nagy, egybefüggő táblák, az erős kultúrsztyepp jelleg jellemzi. A térséget néhol telepített akácos, a laposabb, szikes területeken rét-legelő, esetleg ligeterdők szakítják meg. A folyókhoz, árterekhez, illetve a mélyebben fekvő területekhez közeledve ezt a homogén tájképet a mozaikosabb jelleg váltja fel. A Tisza, a Hármas-Körös, valamint a Tisza-tó környékének ártéri ligeterdői kapnak meghatározó szerepet.
Természeti és kultúrtörténeti értékek
A művelt területek és a növénytermesztés uralkodó jellegéből adódóan a megyében viszonylag kevés a védett terület, melyeken a Hortobágyi Nemzeti Park, a Kiskunsági Nemzeti Park, valamint a Körös-Maros Nemzeti Park peremterületei osztoznak.
A megye Tájvédelmi Körzetei (TK) és Természetvédelmi Területei (TT):
-
Közép-Tiszai TK, Hevesi Füves Puszták TK
-
Tiszaigari Arborétum TT, Zádor-híd Környéke TT, Kecskeri-puszta TT, Tiszakürti Arborétum TT
Natura 2000 területek a megye 57 települését érintik. A megye egyik legjelentősebb természeti értéke a Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzet, melynek legnagyobb része Szolnok területén található. A Tisza-tó délkeleti részén, valamint a Hortobágyi Nemzeti Park nyugati felén gazdag fészkelő és az átvonuló madárvilág található. A védett természeti területek változatos élővilágukkal jelentős szakmai és tudományos értéket képviselnek. A helyi vagy országos védelem alatt álló természeti értékeket a folyóvölgyek, szikes puszták, löszpusztai maradványok, mocsár maradványok, kunhalmok, famatuzsálemek, arborétumok, fészkelőhelyek alkotják.
A Tiszakürti Arborétum telepítését a gróf Bolza család tagjai kezdték meg az 1800-as években. Az eredetileg kastélykertként funkcionáló területet 1962-ben nyilvánították arborétummá, majd 1971-ben természetvédelmi területté. Az arborétum több mint 900 növényfajjal rendelkezik.
Jász-Nagykun-Szolnok megye gazdag termálvíz-kapacitással és számos termálfürdővel bír (pl. Cserkeszőlő, Berekfürdő, Jászapáti, Jászberény, Szolnok, Karcag, Kisújszállás, Mezőtúr, Tiszafüred, Túrkeve), melynek turisztikai jelentősége sem elhanyagolható.
A megyében 205 műemlék és több mint 2200 régészeti lelőhely található (2009). A legtöbb védett érték egyházi jellegű, melyek a műemlékek több mint felét teszik ki. Jelentős számban szerepelnek műalkotások és népi építészeti emlékek is. A legtöbb régészeti lelőhely Öcsöd területén található 205 helyszínnel, de jelentős mennyiségű lelőhely van Túrkevén (158), Kunszentmártonban (168), Mesterszálláson (89), Szolnokon (72), Jászberényben (76), Szelevényben (71), Tiszafüreden (52), Tiszakürtön (43), Nagyivánban (46), Kengyelen (50), Tiszasason (31) és Mezőtúron (34) is.
forrás:
Dövényi Zoltán [szerk]: Magyarország kistájainak katasztere. 2., átdolgozott kiadás. MTA FKI, Budapest, 2010.
