Pest megye

Nyomtatóbarát változat
Terület: 6393,14 km²
Lakónépesség: 1 220 748 fő (2013. dec. 31.)
Megyeszékhely: Budapest
Járások: Aszódi, Budaörsi, Ceglédi, Dabasi, Dunakeszi, Érdi, Gödöllői, Gyáli, Monori, Nagykátai, Nagykőrösi, Pilisvörösvári, Ráckevei, Szentendrei, Szigetszentmiklósi, Szobi, Váci, Vecsési
Települések  száma :187

Általános földrajzi leírás
 
Pest megye az ország központi területén helyezkedik el. Budapesttel közösen alkotják a Közép-Magyarországi Régiót. A Budapestet körülölelő Pest megye Magyarország – lakosságszámot tekintve – legnagyobb megyéje, több mint egy millió lakosával az ország népességének kb. 12%-ának ad otthont. Területileg is a legnagyobbak közé tartozik, a harmadik a megyék sorában, az ország területének mintegy 7%-át foglalja el. Ez az a megye, ahol a legtöbb a város (22), egyetlen megyei jogú városa a budapesti agglomerációhoz tartozó Érd, mely 2006-ban nyerte el ezt a jogállását. A megyének sok nagy települése van, de igazán nagy városa nincs. Északról Komárom-Esztergom, Nógrád megye és a szlovák határ, keletről Heves és Jász-Nagykun-Szolnok, délről Bács-Kiskun, nyugatról pedig Fejér megye határolja.
 
 
Történeti leírás
 
Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Magyarország legnagyobb közigazgatási egysége volt 1950. január 1.-jéig. Ekkor, a területi átszervezés eredményeként alakult ki Pest megye, melynek területe 6393 km2. Hozzá Nógrádból Hont megye déli, csonka maradványa (Nagymarostól Bernecebarátiig), az egykori Nógrádverőce Duna-parti helység, valamint Fejér megye néhány helysége. Sajátos és sajnálatos módon Pest megye azon egyetlen közigazgatási egység, amelynek nincsen központja, azt lehet mondani, hogy a székesfőváros a megyeközpont. Évszázadok során többször is változott a központ helye, azonban a XIX. században már Pest volt, amely viselte a szabad királyi város címet. Itt épült fel a vármegyeháza, amely irányította a vármegye működését, s egyben az ország életében is központi szerepköröket töltött be. Pest-Buda 1873-ban történt egyesítésekor alakult ki Budapest, a tulajdonképpeni főváros, s így Pest megye és Magyarország központja egységesült. Ettől számítva – szinte napjainkig figyelhető a székesfőváros területi gyarapodása a peremhelységek beolvadásával (Soroksár, Újpest, stb.), ami egyet jelent Pest megye területének sorvadásával.
 
A megye a Kárpát-medence központi részén helyezkedik el, központja a hegyvidék és a síkság találkozásánál alakult ki, és kedvező földrajzi helyzetét a Dunának is köszönheti. A földrajzi adottságok jó letelepedési lehetőséget jelentettek a különböző népek számára az elmúlt évezredek során.  Többek között megfigyelhetők a rómaiak fejlett kultúrájának maradványai a megye északi régiójában, illetve az avar korban benépesült telepek Budakalász térségében. Az avarok után érkező honfoglaló magyarság központi szállásterülete is a megye központi részén, a Csepel-sziget és környékén volt. A magyar államiság kialakulásával a megye fokozatosan az ország központjává, vezérmegyévé vált. István király alapította a katolikus egyház központi intézményét, az esztergomi érsekséget, amely a kora-Árpá- korban még a megye érdekszférájába tartozott. A Duna másik oldalán, Vácon püspökséget szerveztek, amely szinte az egész Duna-Tisza közét magába foglalta. A megye nagy része az Árpád-korban királyi birtok volt, s különösen fontos területnek számított a vadászati szempontból a pilisi erdőrengeteg. A királyi székhely, az uralkodó közelsége is szükségessé tette azt, hogy a nemesség országos gyűlését itt tartsák, így a Rákos-patak mezeje vált az országgyűlés helyszínévé. Ebben az időszakban a megye nem rendelkezett állandó székhellyel, a XV. századig a vármegye nemesei rendszerint Üllőn tartották a gyűléseiket. Buda 1541-ben történt elfoglalása után a vármegye a török birodalom része lett, a megyei hatalom pedig kiszorult a saját területéről. Maga a megye hatalmas pusztulást szenvedett a XVI - XVII század fordulóján az első tizenötéves háború idején, és a Vác váráért folytatott harcok, valamint a török-tatár hadak pusztítása miatt a megye településeinek számottevő része elpusztult. Mint az ország, úgy a megye életében is lényeges fordulat következett be a Rákóczi-szabadságharcot követően.  Buda felszabadítása egyben azt is jelentette, hogy Magyarország továbbra sem nyerte el a függetlenségét, hanem a Habsburg– Birodalom része lett. A vármegyében is azok juthattak kedvező helyzetbe, akik birtokaik visszanyerését udvarhűségüknek köszönhették. A megye jelentősége a reformkorban vált kiemelkedővé, a Vármegyeháza politikai szerepe megnőtt, és ezt a szerepet csak betetőzte az 1848-as szabadságharc. A megye robbanásszerű fejlődése a Kiegyezés után, Pest és Buda 1873-as egyesítésével indult meg, ekkor a megye központja is ide integrálódott, és az újonnan megszervezett Pest–Pilis–Solt–Kiskun vármegye területén több regionális központ (Vác, Monor, Nagykáta) szerepköre is megnövekedett. Pest megye a mai területi viszonyait tekintve is megőrizte központi szerepét a megyerendszerben annak ellenére, hogy a székesfőváros közelsége hátrányosan érintette szerepkörét. A központi szerep megfigyelhető a nem csupán közigazgatási, hanem iparfejlődési, közlekedési és nem utolsósorban kulturális vonatkozásban is. 
 
 
Természet- és tájföldrajzi adottságok
 
Pest megye szerencsés helyzetének köszönhetően egyike a tájképileg legnagyobb változatosságot mutató megyéknek. A tájképi változatosság leginkább azt jelenti, hogy a Magyarországon előforduló alapvető domborzati formák – középhegységek, dombságok, síkságok – mind megtalálhatók a térségben.
 
A megye mezorégióinak kistájai:
  • Duna menti síkság: Vác-Pesti-Duna-völgy, Pesti-hordalékkúpsíkság, Csepeli-sík
  • Duna-Tisza közi síkvidék: Gerje-Perje-sík, Pilis-Alpári-homokhát, Kiskunsági-homokhát, Kiskunsági löszös hát
  • Mezőföld. Érd-Ercsi-hátság
  • Közép-Tisza-vidék. Jászság
  • Észak-Alföldi-hordalékkúpsíkság: Hatvani-sík, Tápió-vidék,
  • Dunazug-hegyvidék: Keleti-Gerecse, Etyeki-dombság, Zsámbéki-medence, Budai-hegyek, Tétényi-fennsík, Budaörsi- és Budakeszi-medence, Pilisi-hegyek, Pilisi-medencék
  • Visegrádi-hegység: Visegrádi-Dunakanyar, Visegrádi-hegység
  • Börzsöny: Központi-Börzsöny, Börzsönyi-medencék, Börzsönyi-peremhegység
  • Cserhát-vidék: Kosdi-dombság, Nézsa-Csővári-dombság, Galga-völgy, Ecskendi-dombság, Cserhátalja, Gödöllői-dombság, Monor-Irsai-dombság
  • Észak-Magyarországi-medencék: Alsó-Ipoly-völgy
 
A megye északi, elkeskenyedő részét lényegében a vulkanikus eredetű Börzsöny alkotja. Említést érdemelnek a hegység déli részén kialakult kismedencék, amelyek a fiatalkori mozgások nyomán alakultak ki, illetve a Börzsöny sajátos vízhálózata is, mely forrásokban és vízfolyásokban gazdag ugyan, de nagyobb méretű patak nem alakult ki. A Börzsönytől a vulkanikus eredetű Visegrádi-hegységet a Duna völgye választja el. A Dunántúli-középhegység északi tagja még a Pilisvörösvári-árok és a Pomáz–Esztergomi-törésvonal között elhelyezkedő Pilis, ahol a Dunántúli-középhegység legmagasabb pontja, a Pilistető található. A Pilishez délről, a Pilisvörösvári-árkon túl csatakozik a Budai-hegység, ami a Dunántúli-középhegység leginkább tagozott területe, melyen Pest megye és a főváros osztozkodik.
 
Az igazi dombsági területeket a Gödöllő–Monori-dombság jelenti, ami lényegében a Nyugati-Cserhát Pest megyére eső részének a folytatása, és délkelet irányban félszigetszerűen nyúlik bele az Alföldbe. Ennek dél-délnyugati részéhez csatlakozik a Duna–Tisza-közi síkvidék északi része.  Pest megye leginkább alföldi jellegű tája a Dunamenti-síkság, ami a megyében, észak-déli irányban hosszan elnyúlva a Szentendrei-sziget északi csúcsától a Csepel-sziget déli részéig tart. A fővárostól délre a síkság jelentősen kiszélesedik, Dömsöd magasságában már meghaladja a 30 km.-t. Síkvidéki jellege ellenére a terület elég változatos, a Duna felszínalakító munkáját elhagyott folyómedrek, morotvák, hordalékkúp-maradványok jelzik, nem beszélve a Csepel-szigetről, ami az ország második legnagyobb szigete.
 

Vízrajzi adottságok

A felszíni vizek, illetve ezen belül a folyóvizek alapján Pest megye a Duna és a Tisza vízgyűjtőjéhez tartozik. A Duna hazai szakaszának jelentős része, mintegy negyede jut Pest megyére. Ez a kb. 100 km hosszú folyószakasz túlnyomórészt síksági területeken folyik, a megye területére esik azonban a legszebb, visegrádi áttörés.  Ezután fordul délre a folyó, és változik meg a szakaszjellege is; Váctól már kis esésű, ennek következtében szigeteket és zátonyokat épít. A Duna egyetlen jelentős mellékfolyója itt az Ipoly, ami egyúttal a nagy folyam egyetlen baloldali, magyarországi mellékfolyója. A szlovák-magyar határfolyó, melynek hazai szakaszából a mintegy negyede Pest megye területén folyik át, változatos vízjárásáról híres, a kisvíz és nagyvíz között több mint kétszeres a különbség.
 

Vegetáció

A sok évszázados emberi tevékenység következtében a természetes növénytakaró Pest megyében is kis területekre szorult vissza, a megye döntő része ma már kultúrtáj. A középhegységek eredeti növénytakaróját az alacsonyabb térszíneken a tölgyesek, a magasabb részeken pedig a bükkösök jelentették. A folyók mentén kiterjedt sávban gyepvegetáció volt a jellemző. Pest megye területének 1/5-e erdő. A benne található vadállomány megritkult ugyan, de még ma is jelentős számú szarvas, őz és vaddisznó él az erdős területeken. A Börzsönyben és a Gödöllő-dombságon megtalálható a muflon is, az alföldön pedig az apróvadak jellegzetesek.
 

Természeti és kultúrtörténeti értékek
 
Visegrád (forrás: visegrad.xutazas.hu)Pest megye idegenforgalmi szerepe kiemelkedő azáltal, hogy földrajzi kapcsolódása révén Budapest lakosságának rekreációs igényei kielégítésében tölt be kulcsszerepet. Ezen a téren élen járnak az agglomerációs övezet települései, azonban több olyan, az agglomeráción kívüli település is van a megyében, amelyek turisztikai adottságaik és a közelmúlt fejlesztései által növekvő szerepet töltenek be az ország leginkább urbanizált térségében élők kiszolgálásában. A megye idegenforgalmi adottságait alapvetően a budapestiek, az agglomerációs övezetben élők hasznosítják. A megye agglomeráción kívüli településein nem találunk önmagukban is országos jelentőséggel bíró idegenforgalmi attrakciókat, helyszíneket. Szerepük jobbára a fővárosba és az agglomeráció egyes nevezetes pontjaira (Szentendre, Gödöllő), a látogatók számára nyújtott kiegészítő programlehetőségekre korlátozódik.
 
A megye budapesti agglomerációjához tartozó része kiváló turisztikai adottságokkal rendelkezik. A természeti, kultúrtörténeti adottságok és a programkínálat gazdagsága mellett az idegenforgalom infrastruktúrája is itt a legfejlettebb az országban. Ebben Budapest szerepe kiemelkedő és a térség idegenforgalmában megmutatkozó belső aránytalanságoknak is túlnyomórészt a főváros túlsúlya az oka. Idegenforgalmi szempontból Budapest a nemzetközi és hazai turizmus számára kiemelkedő jelentőségű célpont, az agglomerációs térség pedig döntő fontosságú a főváros lakossága pihenése, rekreációja szempontjából. Pest megye legfontosabb turisztikai területének számít a Dunakanyar, Gödöllő térsége és Galga-mente, a Ráckevei Duna-ág és a Tápió-völgy.
 
2009-ben 767 db országos védelem alatt álló műemléket tartottak itt nyilván. Ezzel az értékkel Pest megye a műemlékekben leggazdagabb megyék sorában a negyedik helyet foglalja el (Magyarországon 2009-ben összesen 9827 objektum élvezett országos védettséget). A műemlékek száma Szentendrén (82 db), Vácott (80 db) a legmagasabb, de számos emlékkel büszkélkedhet Ráckeve, Dabas, Visegrád, Nagykőrös, Abony, Gödöllő, Nagybörzsöny, Zsámbék és Pomáz is. Ezek együttesen a megye műemlék-állományának közel felét adják, de kevés kivétellel a megye szinte valamennyi települése rendelkezik legalább egy, a KÖH által nyilvántartott műemlékkel.
 
 
 

forrás:
Dövényi Zoltán [szerk]: Magyarország kistájainak katasztere. 2., átdolgozott kiadás. MTA FKI, Budapest, 2010.
Kasza Sándor [szerk.]: Pest megye kézikönyve I.-II.. Ceba Kiadó, 1998
Pest megye Területfejlesztési Stratégia és Operatív Program, 2003