Heves megye

Területe:3637,25 km²

Lakónépesség: 303 503 fő (2013. dec. 31.)

Megyeszékhely:Eger (54 524 fő, 2013)

Járások:Bélapátfalvai, Egri, Füzesabonyi, Gyöngyösi, Hatvani, Hevesi, Pétervásárai

Települések száma: 121 db

---

Általános földrajzi leírás

 

[1]Heves-megye az Észak-magyarországi régió része, észak-nyugatról Nógrád [2] megye, észak-keletről Borsod-Abaúj-Zemplén [3] megye, délről Jász-Nagykun-Szolnok [4] megye, nyugatról Pest [5] megye határolja. A megyében 121 település van, ezek közül 1 megyei jogú város, 8 város, 4 nagyközség és 108 község.

Különös sajátossága a térségnek, hogy a megyét átszelő kelet-nyugat irányú középső sávjában sűrűsödik minden nagy intenzitású táj- és területhasználati tevékenység: a vasútra, az utakra és az M3-as autópályára szerveződnek a jelentősebb, nagy területigényű új beruházások, erre a közlekedési tengelyre fűződnek a megye nagyobb városai, itt koncentrálódik a megye lakónépességének közel háromnegyed része. A megye és a környező térségek megközelíthetősége autópályával (M3), illetve az ezzel párhuzamos elsőrendű főúttal biztosított. Az autópályával közel párhuzamosan szeli ketté Heves megyét az országos vasúti fővonal is. Ezek a kelet-nyugati irányú közlekedési fő hálózatok egyértelműen kijelölik a megye fejlődési tengelyét. A megye településhálózatára és állományára jellemző egyféle arányosság és a táji kulturális tradíciókat őrző kompaktság. A különböző termelési tájak találkozási vonalánál, az előnyös forgalmi helyzetet elfoglaló ún. vásári vonalon alakult ki három legnagyobb történelmi városa: Eger, Gyöngyös és Hatvan, melyet további kisvárosok sora egészített ki az alig egy évtizede formálódó településpolitika eredményeként. (Pétervására, Heves, Füzesabony, Bélapátfalva, Kisköre, Lőrinci).

 

 

Természet- és tájföldrajzi adottságok

 

Heves megye Magyarország legváltozatosabb megyéinek egyike, az ország északi részén található, nem képez önálló földrajzi egységet, két nagy tájhoz, az Északi-középhegységhez és az Alföldhöz tartozik. A megye É-i részén emelkednek az ország legmagasabb hegyei, a Mátra teljes tömege és a Bükk nyugati harmada. Arányosan egyesülnek a hazánkra jellemző tájegységek.

 

Mikroklímában különösen gazdag a térség hegy és dombvidéki része. A délies lejtők sok besugárzást kapnak, melyek az világhírű borszőlő-fajtákat érlelik. A csapadék eloszlása változó. A síkvidéki területek csapadékban szegényebb területek, (kb. 500-600 mm) míg a hegyvidék, a Mátra és a Bükk éves viszonylatban 200 mm-rel is több csapadékot kap. Az uralkodó szélirány ÉNy-i - É-i, a hegyvidéken azonban a légáramlatokat erősen befolyásolja a hőmérsékleti inverzió. Az évi középhőmérséklet 8-10°C közötti - attól függően, hogy a megye északi vagy déli részéről van-e szó.

 

Legjelentősebb folyóvizei a Mátra nyugati oldalán a Zagyva, a keleti oldalon a Tarna, a Mátra és a Bükk határán az Eger patak és a Laskó. Valamennyi befogadója a Tisza. A megye délkeleti részét a Tisza, illetve a Tisza-tó határolja. Az éghajlat viszonylag kiegyenlített, a síkvidéki területek kontinentális, a hegyvidékek szubkontinentális jellegűek.

 

A terület növényföldrajzilag a pannóniai flóratartományba tartozik, melyen belül három flórajárás található a megyében. Ezek közül önálló flórajárás a Matricum. A Mátra hazánk legegységesebb vulkáni eredetű hegysége, az ország legmagasabb pontjával (Kékes 1014 m).  Heves megyében közel 32 féle genetikai talajtípus fordul elő. A legnagyobb kiterjedésűek a különféle barna erdei talajok, de jellemzőek a folyó menti öntéstalajok, kisebb kiterjedésű csernozjomok és helyen-ként a löszös és homoktalajok is mozaik-szerűen előfordulnak. A Hevesi-ártéren a szikesek, főleg a szolonyecek előfordulása jellemző.

 

A megye mezorégióinak kistájai:

 

Természeti és kulturális értékek

 

A természetvédelemi területeknek nagy jelentősége van a megye jelenlegi térszerkezetében, mivel a védett területek országos átlag feletti értéket mutatnak. A megye területe természetvédelmi szempontból különleges értékek hordozója, mely alapvetően abból adódik, hogy a hegyvidék és Alföld ütköző övezeteként sajátosan gazdag biodiverzitás alakult ki.

 

[6]A megyében jelentős természetvédelmi terület Bükki Nemzet Park (a megye területének 13%-a). A Dinári-Alpokkal rokon Bükk hegység geológiai formakincse hazai viszonylatban páratlan, meredek sziklafalak, különböző földtörténeti korú rétegfeltárulások gazdagítják. Sajátos geológiai adottság formálta azt a tájat, melynek elemei: ősember barlangok, a világhírű kaptárkövek, a falvak sajátos kőépítészete: barlanglakások, barlangistállók, pincék, építészeti kiselemek, út menti keresztek stb. A Déli-Bükkben az erdőtársulások zömét a gyertyános-tölgyesek és a cseres tölgyesek alkotják. A bükk kisebb részarányt képvisel. Az utóbbi évtizedekben a fenyő és az akác is igen elterjedt, ami néhány területen rontott erdőtípussá vált. A gazdasági célú erdőterületek zömmel közép- illetve időskorú kemény lombos fák (tölgy és bükk) alkalmazkodva a zonális előforduláshoz. A tűlevelű erdők nem őshonosak, kivétel a tiszafa és a boróka a Bükkben. Fenyőtelepítések több helyen történtek, melyek pionír fajnak számítottak a kopárfásításoknál (Szajla, Bükkszék környékén). A folyó völgyekben az ártéri galéria erdők megritkultak és az egykori alföldi erdőkből is alig maradtak foltokban maradványok. A Bükk egyik legjelentősebb, UNESCO által támogatott kutató bázisa Síkfőkúton található. Itt jelölték ki azt a modell területet, ahol a dombsági tájak természetes és kultúr állapotát kutatják, illetve a terhelhetőség mértékét vizsgálják. Ez az ún. Szőllőskei erdő. Külön említést érdemel a Bükkalján a nemzeti park területén és azon kívül található kaptárkövek előfordulása. A szőlőültetvények a Mátra és a Bükk D-i, DK-i hegylábfelszínén összefüggő övezetet alkotnak, s a két történelmi borvidék a Mátraaljai, illetve az Egri borvidék csaknem egységet alkotva az ország legnagyobb szőlőtermő területe, melyhez a Bükkaljai borvidék szintén szinte átmenet nélkül csatlakozik. E térszín volt az, amely a történelmi városláncolatot és a legmagasabb szintű kultúrákat generálta hosszú évszázadokon keresztül. A szőlőtermesztő övezet több helyen kiegészül a gyümölcsültetvények területével, ezek az északi belső völgymedencék domboldalain a leg- elterjedtebbek (Szajla). A kertészeti kultúrák színtere (Boldog, Csány, Heves) erősen kapcsolódik az alföldi tanyás térségekhez. A Hevesi Füves Puszták térségében, illetve a folyók és patakok keskeny völgytalpain a legelőgazdálkodásnak kedvező térszintek alakultak ki.

 

A Bükk hegységben a zonálisan előforduló erdőtársulások mellett számos olyan őshonos (endemikus) és jégkorszaki maradvány (reliktum) növényfaj lelhető fel, amely az országban máshol nem található, pl.: sárga ibolya (Viola biflóra), magas istác (Armeria elongata), teleki virág (Telekia speciosa), tűzliliom (Liliom bulbiferum).

 

Heves megye kedvező kulturális adottságokkal rendelkezik, épített történelmi és kulturális értékekben gazdag. 2009-ben 465 db országos védelem alatt álló műemléket tartottak itt nyilván, ezzel országos viszonylatban a nyolcadik helyen áll (Magyarországon 2009-ben összesen 9827 objektum élvezett országos védettséget). A műemlékek száma Egerben, Gyöngyösön, Szilvásváradon a legmagasabb, közülük is messze kiemelkedik a történelmi Eger városa (165 db műemlék). A megyeszékhely önmagában a műemlék-állomány több mint harmadtá adja.

 

Heves megye honlapja [7]