A vezetékes gázellátás alakulásának területi tendenciái 1990 és 2008 között

A rendszerváltás megelőzően a lakosság kommunális ellátottságában még rendkívül jelentős - a települések és térségek gazdasági fejlettségi színvonalával és közigazgatási státuszával zömében egybevágó - területi egyenlőtlenségek nyilvánultak meg. 1990 előtt számottevőbb kiegyenlítődés főként a települések vezetékes vízzel és hálózati villamos energiával ellátottságában alakult ki, Ennek ellenére 1990-ben a települések egy ötödében és a háztartások egy hatodában még nem volt vezetékes vízellátás, s jelentős hiányosságok mutatkoztak a külterületi lakott helyek és a tanyák villamos energiával ellátottságában is. A rendszerváltás követően eltelt közel két évtizedben a legdinamikusabb fejlődés a lakosság vezetékes gázellátottságában következett be, de jelentős volt az előrelépés a szennyvízcsatornával ellátottságban is, és 1995-ig - a települések 97,5 százalékos és a lakások mintegy 90 százalékos ellátottsági szintjének eléréséig --dinamikusan fejlődött a vezetékes vízellátása is.

 

1990-ben a települések csupán mintegy 13 százalékban, a lakásoknak pedig alig több mint egy harmadában volt vezetékes gázellátás. Az ezt követő 18 évben azonban mintegy hétszeresére emelkedett a hálózatba bekapcsolt települések száma, közel kétszeresére a gázzal fűtött lakások száma, s több mint kétszeresére a fogyasztók száma illetve a fajlagos gázfogyasztás. 2008-ban országosan már a települések mintegy 91 százaléka a lakásoknak pedig közel háromnegyed bekapcsolódott a hálózati gázellátásba.

 

A fejlesztés különösen a kilencvenes években volt dinamikus, - a rákövetkező évtizedét többszörösen felülmúló ütemű. 2001-ben már a települések 84 százaléka, s a lakások 58 százaléka bekapcsolódott a hálózati gázellátásba. Különösen 2004 után fékeződött le a fejlődés üteme, (részben a kommunális fejlesztési hangsulyoknak a csatornázásra történő áthelyeződése, részben pedig a gáz árának a többi energiahordozóét felülmúló növekedése következtében) annak ellenére, hogy az ország leghátrányosabb helyzetű régióinak, térségeinek, településtípusainak ellátottságában, s különösen e térségek lakosságának tényleges fogyasztási színvonalában még jelentős az elmaradottság. (A Dél-Dunántúli régió településeinek mintegy negyede, az Észak-Magyarországi régió településeinek egy tizede, a leghátrányosabb helyzetű és komplex programmal segítendő kistérségek településeinek, és az 500 főnél kevesebb lakosú településeknek több mint ötöde, a legalacsonyabb képzettségi színvonalú, legnagyobb arányban cigányok, romák, és/vagy regisztrált munkanélküliek, szociális segélyezettek által lakott települések több mint 30 százaléka még 2008-ban sem volt bekapcsolva az ellátásba, s utóbbi kategóriákban lakó népesség fajlagos fogyasztása még az országos átlag felét sem érte el.)

 

 

Készítette: dr. Vécsei Pál

Adatok forrása:

TeIR

KSH T-STAR és Népszámlálás adatbázisok