Városi stratégiák válság idején: Az URBACT városokban kidolgozott intézkedésekről szóló felmérés a városok magas reakcióképességét bizonyítja

Nyomtatóbarát változat
Összegzés Yamina Guidoum és Paul Soto az URBACT számára készített felmérése és esettanulmányai alapján

A városok egyértelműen a középpontban vannak, amikor a válság hatásai kerülnek szóba, és fontos szerepet játszanak mind az olyan lehetséges megoldások felkutatása, mind azok végrehajtása során, amelyek közvetlenül kihatnak az emberek életére. A városok gazdasági válságra adott válaszait vizsgáló URBACT felmérés alapján kiderült, hogy a városok elemezték és azonosították a lakosságukra és a térségükre gyakorolt hatásokat, valamint speciális intézkedéseket hoztak az új kihívások kezelésére.
 
A felmérés hangsúlyozza például, hogy a városok riasztóan növekvő szociális problémákkal szembesülnek. A városok beszámolóiból a szociális problémákat illetően az egyre kevesebb munkahely és munkaerőpiaci problémák a jéghegy csúcsát jelentik, amelyek egyre nagyobb terhet jelentenek a szolgáltatásokra is: növekvő szegénység, informális gazdaság, eladósodás, hajléktalan-kérdés, egészségügyi problémák, bűnözés és a társadalmi kohéziót fenyegető veszélyek. Mindezeken túlmenően a válság következtében egyre súlyosabbá válnak azok a problémák, amelyek sok városban már korábban is jelen voltak.
 
Azonban a válság hatásai a szociális helyzetre jelentős mértékben függenek a városok válságra adott válaszaitól. Az adóbevételek terén történt csökkenés és a költségvetési megszorítások néhány várost arra kényszerítettek, hogy a projekteket elhalasszák és az alkalmazottak számát csökkentsék , vagy egyszerűen leállítsák azokat. A városok egy része arról számolt be, hogy nem képesek biztosítani a szociális védelmet és nem tudják hosszú távon garantálni a szociális juttatások folytonosságát.
 
Más esetekben viszont a városok képesek voltak EU forrásokat, nemzeti válságkezelő programokat hasznosítani vagy éppen ellenkezőleg saját erőforrásaikra támaszkodni és növelni szociális ráfordításaikat és/vagy a városi projekteket folytatni.
 
A jövőben ez feltehetően több kérdést vet majd fel mind a város költségvetési forrásaival, valamint a folyó kiadásokkal és tőkeráfordításokkal kapcsolatban, amelyeket elsődlegesen arra kellene felhasználni, hogy a városok kevésbé legyenek érzékenyek a jövőbeli válsághelyzetekkel szemben és hosszú távon sokkal fenntarthatóbbá váljanak.
 
A felmérés azt is feltárta, hogy a városok több mint kétharmadának van kidolgozott válasza a válságra. Négy városból egynek van hivatalos válságkezelő programja - ez főként a brit és holland városok körében különösen elterjedt. Azonban ezen tervek mélyebb elemzésére lenne szükség ahhoz, hogy meg lehessen állapítani, hogy azok sokkal innovatívabb vagy mélyrehatóbb eredményeket érhetnek el, mint az egyedi projektek és intézkedések, amelyeket máshol valósítottak meg. Valójában, háromból egy város azonosított egyedi megoldásokat a válság elleni küzdelemhez. Ezek a nemzeti válságkezelő tervek "tűzoltó" költségvetési megszorítási intézkedéseitől kezdve olyan sokkal innovatívabb beavatkozásokig terjedtek, amelyek más városok esetében is nagyon találóak lehetnek.
 
A városok több mint 10%-a a létező stratégiai fejlesztési tervek megfelelő módosításához folyamodott annak érdekében, hogy reagálni tudjanak a válság hosszú távú hatásaira.
 
Végül a városok mindössze 30%-a állította, hogy még nem dolgoztak ki válaszokat a válságra vagy nem válaszoltak a kérdésre. A felmérésbe bevont városok között szerepeltek olyanok is, amelyeket nem érintett súlyosan a válság.
 
 
A városok által bevezetett intézkedések városonkénti és országonkénti áttekintése alapján megállapítható, hogy azok még országon belül is városról városra különböznek.
 
 
Például Olaszországban: Toszkána (tartomány) a hitelválság elleni intézkedésekre (KKV-k számára létrehozott garanciaalap, bankokkal történt speciális megegyezések, késleltetett adóbefizetések formájában), és a válság hatásait kezelő beavatkozásokra koncentrált, ez utóbbiak közül említhetőek a KKV-k pénzügyi és nemzetközi piacra lépési támogatása. További intézkedések között említhető a munkanélküliek juttatásai, a régió munkaerejének újra alkalmazását segítő aktív politikák; a szegények hitelhez jutásának elősegítése; Bolognában a nehéz helyzetbe jutott családok kiváltságos pénzügyi támogatása; vagy Nápolyban a város az ERFA-ból finanszírozott stratégiai terv olyan irányú módosítása, hogy az a foglalkoztatás növelését támogató intézkedéseket is tartalmazzon.
 
A felmérés részletes esettanulmányokat tartalmaz, amelyek felhívják a figyelmet a hatások sokféleségére, és az európai városok helyi szintű innovatív válaszlehetőségeire.
 
Az első esettanulmány: Newcastle (Egyesült Királyság)
 
Alig több mint 100 éve, Newcastle még innovációs központnak számított az iparosodás idején. Azóta a gazdasági átalakítás egymás utáni hullámait szenvedte el, ami megtizedelte gazdaságának ipari alapjait és egész generációkat és a környéket is munkanélküliséggel sújtotta. Azonban Newcastle az 1990-es években más hagyományos angol iparvárossal együtt megtapasztalta mit is értünk a "városi reneszánsz" fogalom alatt és olyan "szolgáltató városként" definiálták újra magukat, ami egyre inkább a tudományra és tudásgazdaságra épít.
 
Ebben a megközelítésben Newcastle 10 pontban összefoglalt válasza a jelen válságra kombinál egy sor sürgősségi intézkedést, hogy megóvja a cégeket és az embereket a válság legsúlyosabb hatásaitól, és egyúttal olyan tevékenységek és álláslehetőségek kiépítésére helyezi a hangsúlyt, amelyek várhatóan 2030-ban jelentősek lesznek. Különösen érdekes a módszer, ahogyan Newcastle összekapcsolja a gazdasági, foglalkoztatási és telephely-teremtési intézkedéseket azzal a céllal, hogy biztosítsa a város tudás-alapú, alacsony kibocsátású, egészségiparra és kreativitásra építő gazdasággá történő átalakulását.
 
 
További részletek:
 
Teljes hírlevél letölthető itt
 
Forrás:
URBACT