Merre visz a kistelepülések útja?
"A falvakban és kisvárosokban élők relatív többsége, bő négytizedük úgy érzi, hogy lakóhelye évek óta helyben jár, de emellett azok is meglehetősen sokan (egyharmadnyian) vannak, akik szerint településük az elmúlt 2-3 évben fejlődött."
"A vidékiek alapvetően elégedettek a helyi infrastruktúrával, a közműellátottságot magasra értékelik, ám az utak, járdák állapotát csupán közepesre minősítik. Az informatikai szolgáltatásokat színvonalasnak tartják, jó véleményük van a kereskedelmi ellátásról és a buszközlekedésről, viszont a pénzügyi szolgáltatásokat és a vasúti közlekedést közepesnek ítélik.
Az alapszolgáltatások tekintetében ezek a legfontosabb megállapításai annak a közvélemény-kutatásnak, amelyet a Szonda Ipsos végzett 2009 nyarán az FVM Vidékfejlesztési, Képzési és Szaktanácsadási Intézet megbízásából. Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) fő célterületén, a 10 ezer fő alatti településeken végzett felmérés a személyes felkeresés módszerével, megyénként 370, összesen 7030 fő megkérdezésével készült, akik együttesen az összes érintett település felnőtt népességet reprezentálják. A minta nagysága és - nem, életkor, iskolázottság, foglalkozás, anyagi helyzet szempontjából vett - összetettsége miatt annak valószínűsége, hogy a megállapítások az ország és a régiók teljes lakosságára is igazak, nagyobb mint 95 százalék.
A megkérdezettek felemás értékelést adnak a lakóhelyükön történt közelmúltbeli változásokról: a fejlődést érzékelők aránya meghaladja a hanyatlást tapasztalókét (34, illetve 22 százalék), ám ezt a kedvező összképet árnyalja, hogy a legnagyobb csoport (42 százalék) stagnálásról számolt be. Az elmúlt néhány évet különösképpen a közép-dunántúliak és a Pest megyeiek élték meg sikertörténetként: 43-44 százalékuk szerint településük előrébb lépett. Ezzel szemben az észak-alföldiek tekintélyes része kudarcként élte meg az évtized második felét, ebben a régióban ugyanis az átlagot jóval meghaladja a hanyatlást említők aránya (34 százalék). A kutatás érdekessége, hogy az ország egyik legfejlettebb régiójában, Nyugat-Dunántúlon az emberek fele úgy vélekedik, lakóhelyük mostanában nem fejlődött, igaz, a helyzete sem romlott. Magyarázatot az jelenthet, hogy az itteniek elvárásai között vélhetően a gyarapodásnak más összetevői vannak, mint egy nagyobb lemaradást behozni kényszerülő régió lakóinál.
Az infrastruktúra és a közszolgáltatások színvonala erőteljesen meghatározza azt, hogy az emberek mennyire tekintik fejlettnek vagy fejletlennek lakóhelyüket. Kutatási tapasztalatok számos esetben igazolták, hogy ha a mindennapokat meghatározó körülményekkel kapcsolatban akár a legkisebb hiányérzete is támad a lakosságnak, ezzel arányosan az általános közérzet jelentős mértékben romlik. Ezért lehetséges az, hogy a vidéki társadalom az infrastruktúrával és az alapszolgáltatásokkal ugyan közepes vagy akár nagymértékben elégedett, mégis kevesen érzik úgy, hogy településük maradéktalanul fejlődne.
A mindennapi életvitelt befolyásoló infrastrukturális tényezőkkel szinte semmi gond nincs: egy százfokú elégedettségi skálán a mai Magyarországon szinte egyedülállóan magas, 81 és 90 közötti pontszámokkal értékelték az áram-, a víz-, a gáz- és a telefonellátás minőségét. Nem ennyire kedvező a csatornázottság megítélése: a 60 pontos minősítés azt mutatja, hogy ezen a területen többet várnak a kistelepüléseken élők. Szintén közepes körüli színvonalúnak tartják a közlekedés feltételrendszerét: az úthálózat 55 pontot, a járdák kiépítettsége és állapota 46 pontot kapott. Az infrastruktúrára vonatkozó lakossági minősítések az átlagosnál valamivel pozitívabbak a Dunától nyugatra, s egy kicsivel negatívabbak az ország másik felén. A csatornaellátás tekintetében viszont jelentős különbségek figyelhetők meg. A közép- és nyugat-dunántúliak elégedettek, amit 70 körüli pontokkal fejeztek ki, míg a másik végletet a dél-alföldiek jelentik, akik értékelése rendkívül kritikus: a szennyvíz-elvezetés állapotát mindössze 38 ponttal minősítették.
A kistelepüléseken élők szerint a szolgáltatói szféra nem hagyja cserben őket, például a posta és a mobilszolgáltató cégek által nyújtott lehetőségekről kifejezetten kedvezően nyilatkoznak (84, illetve 83 ponttal illetik ezeket). Van némi hiányérzetük, de összességében inkább elégedettek a mindennapi bevásárlás feltételeivel (72 pont), valamint a távolsági buszközlekedés sűrűségével, elérhetőségével (66 pont). A 10 ezer fő alatti települések lakossága közepesre értékeli a pénzügyi szektor elérhetőségét, a bankok és biztosítók által nyújtott helyi szolgáltatásokat (55 pont). Ennél még inkább kritikusak a vasúti közlekedés gyakoriságával, hozzáférhetőségével (48 pont).
A kutatás eredményeiből jól látszik, hogy minél nagyobb lélekszámú egy község, annál inkább elégedettek az ott élők a számukra nyújtott szolgáltatásokkal, és az is kiderül, hogy tekintet nélkül arra, egy 5 és 10 ezer fő közötti lakosságszámmal rendelkező település községi vagy városi rangú, a helyiek hasonlóképpen - az átlagosnál jóval kedvezőbben - értékelik a szolgáltatások minőségét.
Az ÚMVP számos intézkedése célozza azt, hogy a kutatás által tükrözött összkép rövid időn belül kedvezőbbé váljon. A III. tengely közel 200 milliárd forint forrást jelent az ötezer főnél kevesebb lakossal rendelkező kistelepülések számára, az októberben pályázható LEADER program pedig 70 milliárd felhasználására nyújt esélyt. Előbbiek közül kifejezetten az alapszolgáltatások elérhetőségének javítására ad lehetőséget az integrált közösségi és szolgáltató terek pályázata, amely október 15-ig áll nyitva, a kistérségi közlekedési szolgáltatások fejlesztésére korábban kiírt jogcím keretében pedig közel 1100 település szerzett be és állított a helyiek szolgálatába legalább 9 fő szállítására alkalmas falu- vagy tanyabuszokat. Természetesen a III. tengely hamarosan ismét hozzáférhető négy intézkedése (mikrovállalkozás- és falusi turizmusfejlesztés, falumegújítás, örökségvédelem) is hozzájárul ahhoz, hogy a vidéki életminőség közelebb kerüljön az Európa nyugati felén megtapasztalható színvonalhoz."
forrás:
Megosztás a következőn:
