Általános információk

Nyomtatóbarát változat
Mit nevezünk makrorégiónak?
 
Egyes európai régiók gyors növekedése, a különböző területek előtt álló, eltérő gazdasági és jogi perspektívák, a régi-új, tagjelölt-tagjelöltség előtt álló országok közötti különbségek, az egyes ágazatok eltérő igényei és az ágazatok közti szinergiák hiánya, új megvilágításba helyezte az EU regionális politikáját. Az Európai Unió számára új politikai eszközök váltak szükségessé, melyek alkalmasak a tagállamok és az unión kívüli országok együttműködési feltételeinek biztosítására és a piacok további integrálása révén erősíteni képesek a kohéziót. .Megoldásként a makroregionális térfelosztás szerinti lehatárolást és stratégiakészítést új eszköze bizonyult megfelelőnek. A makroregionális stratégiák, a tagállamok érdekeire és kihívásaira reagálnak, melyhez az Unió csupán kiegészítő, támogató, koordináló szerepet biztosít.
 
A makrorégiónak, mint fogalomnak nem létezik egységes definíciója. Jellemezhet globális jelentőségű ország csoportokat (EU, ASEAN stb.) és adminisztratív régiókat is egy adott országon (Ausztrália, Románia) belül. Az Európai Unió Balti-stratégiájának előkészítése során kialakított definíció szerint a makrorégió alatt „olyan területi egységeket értünk, amely különböző országok azon régióit öleli fel, melyek közös kohéziós jellemzőkkel bírnak, valamint egymáshoz fűződő sajátos politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatokkal rendelkeznek”.
 
A makroregionális együttműködés alapjai
 
  • A makrorégiók valós belső kapcsolatrendszereken alapuló, kiterjedt vonzástérségek,
  • Az együttműködések alapfeltétele az országos és regionális szintű elköteleződés,
  • Részvételi folyamat és többszintű kormányzási törekvések jellemzik;
  • Az együttműködések keretében konkrét tevékenységeket végeznek, melyek közös projektekként valósulnak meg
  • A makroregionális stratégiák végrehajtása a már meglévő uniós jogszabályokkal és politikákkal való összhang megteremtésével zajlik. A makrorégiók elfogadott alapelv a három nem elve, miszerint :
  1.  A stratégia nem nyújt új uniós pénzügyi támogatást. Egyéb nemzetközi, nemzeti vagy magánszférából származó támogatást szerezhet a régió, ugyanakkor főként a meglévő források jobb kihasználásán van a hangsúly.
  2. A stratégia miatt nem kell az uniós jogszabályokat módosítani.
  3. A stratégia nem hoz létre újabb struktúrákat. Végrehajtását már létező testületek végzik, melyek kiegészítő jellegét maximalizálni kell.
 
A makroregionális együttműködések céljai:
 
  • A nemzetközi versenyképesség erősítése az érintett régió egészére nézve
  • Az EU-alapok összehangolt felhasználása és strukturált együttműködés az Európai Beruházási Bankkal és más intézményekkel,
  • Nemzetközi munkamódszerek bevezetése, például a klaszterképzésben, az infrastruktúra területén, vagy a szárazföldi és a tengeri területi tervezésben.