Városaink különböző kihívásokkal szembesülnek nap mint nap. Bár ezek a kihívások eltérően érintik a fejlődésüket, a tudásuk és tapasztalataik megosztása hozzájárulhat ahhoz, hogy egy új, hatékonyabb és fenntartható gyakorlati megoldást találjanak a felmerülő problémáikra, illetve megerősítsék központi szerepüket az egyre komplexebb társadalmi változásokkal szemben.
Az
URBACT program ezt a célt szolgálja annak révén, hogy lehetőséget biztosít tapasztalatcserére és támogatja az egymástól való tanulást. A több szemszögből vizsgált problémákra ily módon olyan megoldások születhetnek, amelyek amellett, hogy integrálják számos várospolitikában érintett szakember gondolatát, figyelembe veszik a gazdasági, társadalmi és környezeti dimenziót, amely aztán az európai fenntartható városfejlesztést segíti. Az URBACT hálózatnak 255 város, 29 ország és 5000 aktív résztvevő tagja.
Az URBACT keretein belül kilenc
témában - leromlott városrészek, innováció és kreativitás, nagyvárosi kormányzás, humántőke és vállalkozások, minőségi fenntartható élettér, kikötő városok, kulturális örökség és városfejlesztés, alacsony CO2 kibocsátású városi környezetek, aktív bevonás és részvétel - pályázhatnak a városok tapasztalataik megosztása céljából.
Ezen kilenc téma közül a "minőségi fenntartható élettér" témakörben indult 2008-ban a HOPUS ("Lakáspolitikai gyakorlat a városi fenntarthatóságért") projekt.
A jelenleg is zajló alacsony minőségű lakásfejlesztésekre reagálva a
HOPUS projekt partnervárosai (Római Sapienza Egyetem,
Gdanski ,
Delfti és
Minho Egyetem, valamint
Reggio di Calabria város önkormányzata és egyeteme) a következő kérdésre keresték a választ: "Lehetséges-e néhány magasabb szintű építészeti alapelv átültetése egy minimális minőségi követelményrendszer létrehozásával annak érdekében, hogy emberközpontú, egységes és fenntartható közterületek jöjjenek létre?"
A munkacsoport két éves tevékenységét összefoglaló tanulmányban a kutatási eredmények és számos, alapvető, a városi életminőségre vonatkozó mutató, tervezési és -építési technológia került meghatározásra, az "európai minőségi útmutató" felállítása érdekében.
A projekt alapötlete azon alapul, hogy 2007-ben a római városvezetés megbízta a
CITERA-t (Valle Giulia Építészeti Kar ), hogy tanulmányozza azokat a tényezőket és folyamatokat, amelyek meghatározzák a városi lakhatás minőségét. A római szociális lakásfejlesztésekhez készült gyakorlati útmutató célja, hogy minőségi követelményeket és ajánlásokat nyújtson a szerződött magán építtetők számára. Ez egy innovatív projekt nem csak Olaszország, hanem Európa számára is, és a HOPUS projekten keresztül lehetőség nyílt megvizsgálni a tervezési előírások és egyéb "intelligens" projekt útmutatók használatát.
A munkacsoport tevékenységének jelentős részét a tanulmány elkészítése és a tapasztalatcsere képezte az Európában jelenleg alkalmazott kormányzási módszerek vonatkozásában, azzal a céllal, hogy jobban megértsék, hogy milyen mértékben ültethető át hatékonyan a módszerek egy része különböző körülmények mellett, illetve lehetnek részei az EU várospolitikájának. A zárójelentés középpontjában az áll, hogy hogyan lehet a közösségi tulajdonú lakásállomány építészeti minőségét és fenntarthatóságát növelni a közszféra irányítása és ellenőrzése, és különösen az építészeti szabályozás eszköze segítségével.
A projekt fontos részét képezte, hogy minden projektpartner speciális akciótervet dolgozott ki, amelyet a helyi támogatócsoport segítségével valósítottak meg. A CITERA - Római Sapienza Egyetem akcióterve szorosan kapcsolódott a városi és regionális szintű, fenntartható lakástervezésre vonatkozó speciális eszközök elfogadásához. Az érvényben lévő országos szintű minőségi előírásokból kiindulva (ITACA protokoll), egy munkacsoport, mely magában foglalta a CITERA-t, kidolgozta a regionális ITACA előírásokat, melyek jóváhagyása jelenleg zajlik. Reggio di Calabria városa és a DASTEC, Reggio di Calabriai Mediterranea Egyetem közös akciótervet dolgozott ki, amely a jelenlegi épületállomány felújítására fókuszált. Az egyetem által készített gyakorlati kézikönyv a korábbi felújítási tapasztalatokon alapul, emellett két kísérleti projekt megvalósítása kezdődött el. Mivel a HOPUS fő fókusza az emelt szintű útmutatók használatához kapcsolódott, a Delfti Műszaki Egyetem OTB kutatóintézetének helyi akcióterve alkalmat jelentett néhány már érvényben levő, különböző szintekre készült tervezési útmutató megvalósításának értékelésére.
A hazai várostervezés szempontjából a lengyel partner esettanulmánya lehet érdekes. A Gdanski Műszaki Egyetem számos közintézmény, tervezőiroda és lakásügyekben aktív magánépítők bevonásával egy helyi támogató csoportot hozott létre. A partnerek kiválasztását alapvetően befolyásolta az a tény, hogy a lengyel kormányzási struktúrát - akárcsak a hazait - napjainkban leginkább a magántőke-beruházások befolyásolják, ami akadályozza a kiegyensúlyozott városfejlesztést, és teret nyit a spekuláció számára. A lengyel városok koordinálatlan növekedése az elmúlt évek laza tervezési politikájának és a szabad piacgazdaság bevezetéséből eredő erős nemzeti szintű fejlesztések eredménye.
Az utóbbi évtizedek során a hazai területi, települési fejlődésfolyamatokban is markánsan érvényesültek a klasszikus szuburbanizációs tendenciák, a nagyobb városok környezetüket átalakító területi terjeszkedése, melyre jelenleg hazánkban kevéssé léteznek még szervezett válaszok, hiányos az ezirányú tervezési és szabályozási eszköztár, illetve ezek alkalmazása. Magyarországon e koordinálatlan városterjeszkedés a főváros mellett problémaként jelentkezik néhány nagy- és középvárosunk térségében is. A közlekedési és társadalmi problémák mellett az esztétikai értékeknek és az építészeti minőségi színvonalnak is fontos szerepet kell játszania a területi harmónia és a fenntartható területi tervezés erősítésében.
Mindkét országban a helyi hatóságok felelősek a helyi tervezési szabályozásért, azonban a nagyvárosi térségek kisebb települései gyakran túl gyengék, hogy következetes tervezéspolitikát folytassanak. A rendszerváltás utáni időkben a maximális függetlenedés és egyéni megoldások alkalmazása volt a természetes reakció a központilag szabályozás helyett, és a lengyel közszféra nem kínált hatékony kormányzási formákat. Manapság azonban már jobban figyelnek a helyi hatóságok és a társadalom szereplői is a helytelen tervezéspolitika következményeire.
A Gdanski egyetem a következő kérdésekre kereste a választ: Alkalmazható-e a Tervezési Útmutató Lengyelországban is? Hogyan alkalmazhatók hatékonyan az EU irányelvek és pénzügyi támogatások az új lakónegyedek energiahatékonyságának növelésében? Felhasználható-e a fejlett Uniós országok tudása?
A helyi támogatócsoport számos közintézmény és tervezőiroda képviselőiből, valamint lakásügyekben aktív magánépítőkből állt. A helyi akciók főleg az integrált városfejlesztés, különösen a városi területek minősége terén érzékelhető potenciális előnyöket élvező érintettek szemléletformálását célozták. 2009 áprilisában Gdynia-ban került megrendezésre egy konferencia széles műszaki és szakértői közönség részére a lakásfejlesztések hatékony irányítási rendszereinek témájában. A projekt keretében az egyetem készített egy esettanulmány gyűjteményt, valamint kiállításokon, szemináriumokon, kiadványokon keresztül népszerűsítette a HOPUS projekt témakörét. Emellett a hallgatók körében tanulmányutak, tervezési stúdió és diplomamunka téma kapcsolódott a projekthez. Habár a megvalósított akciók kevésbé működési jellegűek voltak, az integrált városfejlesztés témái először kerültek a helyi és regionális szint szélesebb közönsége elé.
A munka eredményeiből kiderült, hogy a tervezési előírások Lengyelországban a tervezés kiegészítő eszközeként népszerűsíthetők. A HOPUS projekt hangsúlyozza a Tervezési Útmutató használatának lehetőségeit az új lakóépületek ökológiai színvonalának emelésében, amely jelentős mennyiségű új műszaki tudás elsajátítását követeli meg. A tervezési módszerek használata szükségszerűvé teszi a népszerűsítést és képzést a területi tervezésben, illetve a magán- és közszférában dolgozók körében is.
A zárótanulmány letölthető
itt .
