A konferenciát a Heti Válasz Kiadó szervezte, akinek nem az első urbanisztikai témájú rendezvénye volt a jelenlegi. Tavaly "Kreatív várostervezés" címmel tartottak nagy sikerű szimpóziumot, amelynek pozitív visszhangja késztette a szervezőket arra, hogy ismét építészeti, urbanisztikai témában hívják össze a téma iránt érdeklődő szakembereket. Az idei konferencia apropóját az adta, hogy az Európai Bizottság támogatja egy Európai Duna-régió Stratégia kidolgozását, amelynek legfőbb - hosszú távú - célja egy új közép- és délkelet-európai növekedési tengely alapjainak megteremtése. Elérendő célként fogalmazódott meg továbbá, hogy a Duna-menti államok együttműködésével létrejöjjön a Duna-régió, amely határon átnyúló támogatási területként megjelenhet majd a 2014-2020-as uniós költségvetésben.
Ennek a stratégiának kapcsán hazánk szeretné kiaknázni Nyugat-Európa és a Balkán-félsziget közötti köztes pozícióját. Ez a kezdeményezés segíthet abban, hogy Budapest hosszú távon regionális csomóponttá, a "Duna fővárosává" válhasson, továbbá elősegíti és összehangolja a folyóhoz köthető fejlesztéseket és elképzeléseket a különböző településeinken. Európa paradigmaváltás előtt áll, hiszen új régiók születnek a víz köré szerveződően, elég a Balti-régióra, a Duna-régióra, vagy a közeljövőben létrejövő Mediterrán-régióra gondolni. A Duna stratégiát Brüsszelben írják, de minden esetben a helyi szereplők bevonásával és megkérdezésével, egyre inkább az érintett városokra és önkormányzatokra támaszkodva a különböző vízügyi és egyéb kérdésekben.
2008-tól 2011-ig tart ez a jelenlegi tervezési folyamat, amelynek kapcsán Magyarországon egy új hálózat kiépítése történik. 2010 végére kellene a stratégiaalkotást befejezni, amihez szükséges, hogy meglegyen az elképzelés, a vízió, majd az akció, hogy mi mindent kellene megoldani, legvégül a konkrét projektek, amik megvalósításra várnak.
A magyar elképzelések alapján egy Esztergomtól Dunaújvárosig tartó budapesti metropolisz térség összekapcsolása az egyik cél, ahol a főváros és Dunaújváros között egy új logisztikai szerepkörrel- és számos új funkcióval felruházott térség kialakítása lenne a fő feladat. Emellett a tervezők a folyóval kapcsolatosan több Duna menti vonzáskörzetben gondolkoznak, Győr, Esztergom, Budapest, Paks és Mohács központokkal. Mindezekhez nagyon fontos a Duna szerepének átstrukturálása, mindenekelőtt a társadalmi-gazdasági potenciálok jobb kihasználásának érdekében. Rendkívül sokrétű és összetett a feladat, ami magába foglalná például a közterület rendezési jogszabályok felülvizsgálatát, a fővároson belül a folyóhoz történő új lejutási lehetőségek kialakítását, vagy éppen a víztisztítás- és ivóvízbázis-védelem kérdéskörét.
A Duna kapcsán minden szakterületnek (építészek, közlekedési szakemberek, területfejlesztők) megvan a maga feladata. Elhangzott, hogy megoldásra vár a dunai hajózás feltételeinek javítása, hiszen a hajózás szempontjából csak a magyarországi szakaszon 30-32 problémás helyszín található, ahol jelentős beavatkozásokat kell végezni a megfelelő hajózóút kialakításához. 1992 és 1996 között megtörtént a nagymarosi tájrehabilitáció, ahol a korábbi térképek és légi felvételek alapján próbálták az eredeti állapotokat visszaállítani. Megoldásra vár továbbra a főváros és a Duna kapcsolatának a rendezése, hiszen a rakpartok szerepe, a mai napig pusztuló fővárosi zöldterületek problematikája, vagy a manapság különösen aktuális ún. zöldpartok megjelenése indokolttá teszik a folyóval való fokozottabb törődést.
Külön előadás foglalkozott a formálódó Duna-tér új fejlesztési útjaival. Európa újrafelosztása felerősíti a hálózatosodás szerepét az európai térben. Ehhez a keleti piacokhoz való nagyobb mértékű hozzáférés felértékeli a Duna stratégia súlyát. A régi nyugat-kelet irányú tengelyek mentén új észak-déli tengelyek jönnek létre, ahol közös érdek az európai makrorégiók létrejötte. Ehhez hozzájárul a kormányzási kultúra paradigmaváltása, ahol a rendszerváltozás és az uniós csatlakozást követően a centralizált struktúra egyre inkább decentralizálttá alakult át. Mindez változó eredményekkel jár, mivel korlátozott az irányítás, megnő a bizonytalansági faktor szerepe, alacsony a hatékonyság, és mindez sajnos átláthatatlan még a benne szereplők számára is. Éppen ehhez adhat a Duna régió egy új lendület, új lehetőséget, amelyet nem országok, hanem országon belüli hálózatok alakítanak majd, így rövid időn belül rendkívüli módon felértékelődhet a területi szemléletű tervezés és a demokratikus önszerveződésen alapuló, jövő orientált fejlesztéspolitika. Cél a pozicionálás, valamint a politikaalkotásban való részvétel. Fontos a megfelelő eszköz- és intézményrendszer kialakítása, a nemzetközi- és nemzeti szint definiálása, ahol egyrészt a területi együttműködések minden formájának keretet adnak, másrészt ahol a versenyképesség növelése érdekében önszerveződő, ún. identitáskörzetek alakulnak ki.
Elhangzott, hogy sajnos ma Magyarországon a várostervező és az építész között nincs meg a szükséges kommunikáció. Először legyen egy jó koncepció, amiből aztán majd kialakulnak a jó projektek. Számos nyugat-európai nagyvárost mutattak be, ahol már 2050-re készítik a városfejlesztési koncepciókat. Fontos, hogy egy-egy kisebb területben gondolkodjon a tervező, ne az egész városban. Óriási a felelősség a várostervező vállán, hiszen ha rosszak az elképzelései nem fog tudni megfelelő hatékonysággal működni a város, nem lesz szerethető az emberek számára, nem fogja tudni betölteni a szükséges szerepeket. Fontos, hogy több szintű legyen a tervezési hierarchia, az országos szinttől a városmagig szűkülően.
A külföldi szakemberek jól bemutatták a meglévő nemzetközi együttműködéseket, és azokat a városfejlesztési stratégiákat, programokat, amelyekkel egy-egy város, vagy vonzáskörzet az EU-s pályázati rendszeren keresztül megfelelő fejlesztéseket, beruházásokat kezdeményezhet. Az ingatlanfejlesztőtől a várostervezőig azonos a cél, valamilyen szintű versenyelőnyre szert tenni a többiekkel szemben, amitől az adott város szerethető lesz a benne élők számára. A Duna menti nagyvárosok esetében a Duna egy funkcionális és egy érzelmi kötődést is jelent. Sajnos Budapest számára a folyó nincs kellően hasznosítva, amelynek rengeteg oka van, éppen ezért a fejlesztőknek az olyan építészeti beruházások jelentik az igazi kihívást, amely tetszik az embereknek, fenntartható, pozitív városképet nyújt, tömegközlekedéssel jól megközelíthető, és valamiféle versenyelőnyt hordoz a többiekkel szemben, egyszóval gazdagabbá teszi Budapestet.
Néhány hazai dunai menti település polgármesterének (Győr, Esztergom, Szentendre, Baja) kerekasztal-beszélgetése rávilágított arra, hogy a Dunával kapcsolatosan Magyarországon is megvannak azok a belföldi, de sok esetben határon is átnyúló együttműködések, ahol az összefogás és a verseny együtt jelenik meg, s kialakulnak a nagyobb hatékonyságot mutató mikro régiók. Minden szereplő rendelkezik legalább 5-10 éves jövőképpel, és rendelkezik olyan stratégiával, ami a Duna fokozottabb kihasználását vetíti előre. Egyelőre hiányzik azonban a városokon belüli egységes fejlesztési akarat, hiszen akár a turizmusban, akár a logisztikai szerepkörben gondolkozik egy település, a legfontosabb a vezetőség egységes szemlélete és elkötelezettsége.
A Duna nem csupán egy vízi út, vagy ökológiai folyosó, sokkal inkább egy kultúraközvetítő tengely. A folyó szerepét, a fejlesztési lehetőségek tárházát csakis átfogó társadalmi-gazdasági, környezeti és infrastrukturális megközelítésben érdemes vizsgálni. Törekedni kell arra, hogy a hazai és külföldi szakemberek minél többször gondolkodhassanak együtt a közös fejlesztési lehetőségekről, amellyel hosszútávon szolgálhatják a magyarországi Duna szakasz mentén élők és az egész ország fejlődését.
