
A területi népesedési folyamatok alakulására az elmúlt 60 évben a migrációs folyamatok gyakorolták a legdöntőbb hatást. (Sajnos szemben a népesedési folyamatokkal, melyek területi alakulásáról 1870-től állnak rendelkezésre településsorosan adatok a TeIR-ben, addig a vándorlási egyenlegekről csak 1949-től.) Az ország területi népesedési viszonyainak alakulásában a migrációs folyamatoknak különösen az 1949 és 1980 közötti, és a 2001 és 2008 közötti periódusokban volt domináns szerepe. Ezen időszakokban a területi népesedési viszonyokat több mint 88 százalékban a vándormozgalmak-, s csak a fennmaradó hányadban a természetes népesedési folyamatok határozták meg.
A rendszerváltás megelőző évtizedekben a falvakból a nagyvárosokba, közép-nagyvárosokba, ill. az előbbieket övező térségekbe, valamint, ipari-gazdasági centrumokba történő tömeges bevándorlás volt az uralkodó tendencia. 1949 és 1990 között az ország településeinek 89 százaléka a migrációs folyamatok vesztesévé vált, ugyanis csak a települések fennmaradó hányadában haladta meg a beköltözők száma az elköltözőkét. Különösen a községek (melyek 92 százalékában az elköltözök száma felülmúlta a beköltözőkét), a periférikusabb, hátrányosabb helyzetű, síkvidéki, tanyás illetve aprófalvas térségek vándorlási vesztesége volt a jelentős.
Összeállította:
dr. Vécsei Pál
Adatok forrása: KSH, TeIR