A település egy földrajzilag meghatározott területen (közigazgatási terület) lévő, művi (épített) és természeti elemekből álló együttes, amelynek alapvető funkciója, hogy az ott élő emberek számára lakóhelyként, továbbá társadalmi-gazdasági tevékenységek színtereként szolgáljon.
A település lenyomata és hordozója az ott élő emberi közösség múltjának és jelenének, tükrözője a társadalmi és gazdasági berendezkedésnek és a kultúrának.
Általánosabbmegfogalmazásban a település az ember tágan értelmezett élettevékenységének táji, műszaki kerete.
Magyarországon először az 1871. évi XVIII. törvénycikk (a községek rendezéséről) rögzítette, hogy minden területnek valamely községhez kell tartoznia. Ettől kezdve 1950-ig, a tanácsrendszer bevezetéséig az ország teljes területe községekre volt felosztva, amelyek különböző kategóriákba tartoztak (kisközségek, nagyközségek, rendezett tanácsú városok – később megyei városok –, törvényhatósági jogú városok és Budapest). Ettől kezdve tehát az ország területe városokra és községekre oszlott, és ezt a rendszert az 1990-es önkormányzati törvény is átörökítette. A korábbi község összefoglaló elnevezés helyét a település elnevezés vette át.
Hazánkban a következő– közigazgatási – településkategóriák vannak: község, nagyközség, város, megyei jogú város, főváros.
Magyarországon a fenti kategorizálás szerinti települések önálló önkormányzattal rendelkeznek.
Léteznek ugyanakkor olyan, ma is elkülönült lakóhelyek, köztük egykor önálló – jellemzően kisebb - települések, falvak is, amelyeknek önállóan lehatárolt területük nincs, közigazgatásilag más településsel egyesültek.
Ma is létesülhetnek új települések, azonban – több más kritérium mellett – ezeknek legalább 300 fő állandó lakossal kell rendelkezniük.
A településfogalom megközelítése:
A hagyományosnak ítélt megközelítés a funkciók és a fontosnak ítélt jellemzők segítségével kívánja definiálni a települést, az újszerűnek nevezett megközelítés a települést alakító tényezők összefüggésére, a közöttük működő bonyolult hatásrendszerre helyezi a hangsúlyt.
Az újszerű megközelítés rendszerszemléletű értelmezést jelent, amely szerint a település egy adott földrajzi környezetben, annak elemeivel intenzív kölcsönhatásban élő gazdasági, társadalmi, műszaki struktúrák rendszere.
Hasonlóan a település fogalmának megközelítéséhez, a város és a falu fogalom-meghatározása is sokféle, mely nem csak a tudományos szemlélettől függ, hanem a tudományágtól is, ami vizsgálja.
A legegyszerűbb megközelítések:
-
az államigazgatási rang alapján történő besorolás (egyértelmű, könnyű elhatárolás, de országonként és időben változó)
-
népességszám alapján történő város, illetve falu-meghatározás (szociológusok és statisztikusok is gyakran használják a város demográfiai fogalmát, miszerint a város nagyobb népességcsoport viszonylag kis területre koncentrált állandó lakóhelye, melynek neve, közigazgatásilag lehatárolt területe van.) A népességszám szerinti felosztás is igen sokféle, és változó. Az ENSZ szerint pl.: 20000 fő, de pl. Dániában 250 fő. Magyarországon pl. használatosak a kisfalu (500-1000 fő között), az aprófalu (200-500 fő között) valamint a törpefalu (200 fő alatt) fogalmak, továbbá a kisváros (jellemzően 20 ezer fő alatt), nagyváros (jellemzően 100 ezer fő felett) megnevezések is.
forrás:
jogszabályi hivatkozás:
az Országos Területfejlesztési Koncepcióról
