Emberkéz alkotta értékek
Legnagyobb számban kultúrtörténeti egyedi tájértékek felvételezésére került sor: az összes nyilvántartott egyedi tájérték 77,5%-a a tájban élő és gazdálkodó ember keze nyomát őrzi. E tájértékek a helyi közösségek számára jellemzően kézzelfoghatóbbak, hiszen ők vagy őseik hozták azokat létre, ráadásul nagyobb részük a település belterületén, központi helyen található. A kultúrtörténeti értékek között legnagyobb számban a településsel kapcsolatos tájértékek szerepelnek, melyek közül a közösség számára fontos, hagyományokat tükröző épületek, épületrészek (mint például a hagyományos kialakítású lakóházak, parasztházak), illetve a hozzájuk kapcsolódó udvarok hazánk leggyakoribb múltidézői. A lakóházak felmérésével összefüggésben felmerülhet a kérdés, hogy érdemes-e felvételezni egy olyan falu népi építészeti emlékeit, amelynek utcáit járva több lakóház is a felmérő kitüntetett figyelmét érdemelné. A lakóépületek összességében határozzák meg egy település képét, ezért felmérésük utcaképként javasolt.
Kilátás a falura, Ecseg (fotó: Tóth Szilvia)
A második leggyakoribb fajtát a feszületek alkotják, melyekhez sokféle érdekes hagyomány kapcsolódik országszerte. A jellemzően utak mentén, ritkábban kiskertekben állított feszületek az ott élők vallásosságának tanúi. A keresztek készítője vagy tehetős megrendelője fejezte ki ily módon háláját, hogy ő vagy valamely családtagja szerencsésen megmenekült a rá leselkedő veszélytől (betegségtől, csapástól), esetleg vallási fogadalmának jelképeként állította. A népi vallásosság ezen emlékeivel nem csupán a falvakban találkozhatunk. A sűrűn beépített fővárosban is megbújhatnak a házak között vagy az utcasarkokon. A főváros X. kerületében, Kőbányán áll hazánk egyik legkülönlegesebb kőkeresztje, az 1779-ben készült Szőlőfürtös feszület. Egyedülálló módon a kőből kifaragott Krisztus alak mindkét tenyerében egy-egy, és a szoboralak lába alatt még egy mívesen megmunkált szőlőfürt látható. A feszület megfelelően gondozott.
Kőbányai szőlőfürtös feszület (fotó: Tóth Szilvia)
Érdemes még szemügyre venni a kultúrtörténeti értékek egy különleges csoportját, a fülkés sziklákat, ismertebb nevükön kaptárköveket. Ezek a nagyobbrészt a Bükkalján, kisebb számban Budapest környékén fellelhető faragott sziklák nem csupán kultúrtörténeti szempontból fontosak, hanem felszínalaktani értékként is kiemelkedő jelentőséggel bírnak. A Bükkalján a helyi lakosok a fülkés sziklákat azok alakja miatt nevezték „vakablakos köveknek” és „püspöksüvegnek” is. Hatalmas méreteikkel, ablakszerű sötétlő mélyedéseikkel mitikus hangulatot árasztanak. A feltehetően késő bronzkori–kora vaskori, többnyire riolittufába mélyített üregek eredetét, funkcióját mai napig homály fedi.
Elfeledett értékek nyomában
A felmérés szempontjából a természeti egyedi tájértékek kevésbé szerencsés helyzetben vannak, hiszen jellemzően a települések külterületén, sokszor rejtve helyezkednek el. Jelentőségüket ráadásul gyakran csak egy bizonyos tudományág képviselői képesek felismerni. Az összes nyilvántartott egyedi tájérték csupán 20,5%-a természetes eredetű.
Míg korábban az ember képzeletét a szokatlan formájú, idős fák vagy a bizarr alakú sziklák gyakran megragadták, addig mára ezek részben jelentőségüket vesztették. Azonban számos régi mondai hagyomány, érdekes történet fűződik ezekhez a tájelemekhez. Elég csak a földtudományi értékek típusába tartozó különleges formájú sziklaalakzatokra gondolni, vagy a biológiai egyedi tájértékek típusába tartozó facsoportokat, fasorokat említeni. Utóbbiak igen nagy számban szerepeltek a felvételezett értékek között.
A földtudományi egyedi tájértékek közé tartozó földtani és felszínalaktani képződmények tudományos jelentőségük mellett a helyi lakosság számára is értékesek lehetnek. A hegyvidéki területeinken országszerte a régi kőbányák kőzetanyagának felhasználásával épültek fel a települések lakóházai. Ám nem szabad megfeledkezni e képződmények biológiai jelentőségéről sem. Így például a Budai-hegység és a Vértes kopár dolomit sziklafelszínein számos ritka, értékes növényfaj élőhelyét jelentő sziklagyepek tenyésznek. A löszfalakon megtelepedhet a partifecske vagy a gyurgyalag is.
Bánya, Szirák (fotó: Tóth Szilvia)
A táj szubjektív élménye
Talán a tájképi egyedi tájértékek képviselik a legkönnyebben felvételezhető típust. Ennek ellenére az ebbe a tájérték típusba tartozó előfordulások száma viszonylag kevés: mindössze 371 db, az összes tájérték 2%-a.A tájképi értékek közül a legnagyobb számban kilátópontokat felvételeztek a felmérők – például a Gödöllői-dombság legmagasabb pontján, a Margitán található kilátót –, amelyekről egyedi vagy jellegzetes látványkép tárul fel, és megőrzésre érdemesek. Érdekes módszertani kérdés, hogy kilátópont felvételezése esetén magát a kilátópontot vagy az onnan feltáruló látványt, magát a tájrészletet kell-e megőrizni? Nyilvánvalóan a tájrészlet változatlan formában történő megőrzése megoldhatatlan, de érdemes törekedni a kilátópontból nyíló kedvező látványkép védelmére.
Veszélyben vannak?
A tájérték fennmaradását biztosító intézkedések megállapításához rendkívül fontos a tájértéket veszélyeztető tényezők, hatások feltárása. Az egyedi tájértékek nyilvántartásában szereplő értékek túlnyomó része jelenleg nem veszélyeztetett, azonban ezt a kérdést érdemes egy kicsit árnyaltabban megközelíteni.
A veszélyeztetett tájértékek legtöbbjét a karbantartás ápolás elmaradása fenyegeti, s ez további állapotromlást vetít előre. Például ha magunk elé képzeljük az egykor virágzó szőlő- és borkultúrát, könnyen megérthetjük, miért volt szükség a települések domboldalaiban megbújó pincesorokra: például Nagyharsány településen 5 különálló pincesor is található. A XIX. századi filoxéra-vész után azonban – a fertőzött szőlőtőkék kivágásával – a szőlőtermesztés jelentősen háttérbe szorult, ennek nyomát sok településen máig őrzik a települések leromlott állapotú pincéi. Érdemes lenne a pincéknek új funkciót biztosítani, felújításukról, karbantartásukról gondoskodni.
Pince, Ecseg (fotó: Tóth Szilvia)
A hajdan legeltetésre használt értékes élőhelyek, rétek, legelők mára az állattartás visszaszorulása következtében veszítettek jelentőségükből. A kaszálás és legeltetés elmaradása e területek elgyomosodásához, becserjésedéséhez vezet, kiszorítva a területen megtelepedett értékesebb növényfajokat.
A karbantartás, ápolás vagy egyszerűen csak a használat hiánya veszélyezteti a hagyományos művelési szerkezetek fennmaradását is. A domboldalakra „nadrágszíjszerűen” felkúszó keskeny parcellákban folytatott földművelés mára kiveszőben van. Holott mind kultúrtörténeti, mind pedig tájképi szempontból jelentősen meghatározta az egyes vidékek arculatát. Hollókő várából kitekintve, vagy Kozárd település lankás domboldalait szemlélve még felfedezhetők e kis kertek körvonalai, azonban a különböző cserjék és gyomnövények mind jobban teret hódítanak. Tájképi jelentőségük hamarosan feledésbe merül.
Sok természeti egyedi tájértéket természetes folyamatok veszélyeztethetnek. Például a földtudományi szempontból jelentős bányaudvarok falát a benövényesedés fenyegeti, ami rontja az ott előforduló értékek láthatóságát, tanulmányozhatóságát, oktatási-nevelési célú felhasználhatóságát. A természetes folyamatokra azonban úgy is tekinthetünk, mint a természet állandó körforgásának velejárójára. Ezért kérdésként merülhet fel, hogy mely értéktípusok, illetve társadalmi, tudományos vagy esztétikai szempontból mennyire „értékes” tájelemek esetében érdemes „felvenni a harcot” azok megmentése érdekében, és milyen szükséges intézkedéseket alkalmazva. A kaptárkövek fülkéinek természetes erodálódásával mindenesetre egy kiemelkedően értékes kulturális örökségi elemünk sérül, így keresnünk kell a megoldást a majdnem lehetetlenre.
A Balaton-felvidéki Hegyestűről nyíló gyönyörű panorámát elképzelve nem is gondolnánk, hogy ezt a látványt bármi veszélyeztetheti. Alaposabban megfontolva ugyanakkor belátható, hogy a különböző építési tevékenységek, illetve a növényzet elburjánzása jelentős mértékben befolyásolhatják a tájkép minőségét. A tájkép harmóniájának megőrzése érdekében törekedni kell a különböző épületek, építmények tájbaillesztésére, a kilátópontok környezetének karbantartására.
Mit tehetek én az egyedi tájértékek védelmében?
A tájértékek megóvása leghatékonyabban a közösségi összefogás erejével valósulhat meg. Az egyedi tájértékeknek gyakran „csak” a helyi közösségek számára van jelentősége, szerepük azonban sok esetben a helyi szinten messze túlmutat. Eddig hazánk 3173 településéből 820 egyeditájérték-katasztere készült el, több mint 2350 település értékes tájelemei még felvételezésre várnak. Az állami természetvédelem hivatalos honlapjáról (
www.termeszetvedelem.hu ) minden érdeklődő letöltheti az egyedi tájértékek kataszterezéséhez készített módszertani útmutatót és a felmérési adatok rögzítéséhez szükséges adatbeviteli táblát, melynek segítségével a felmérések egyszerűen elvégezhetők. Ezután a felméréseket el kell juttatni a működési területével érintett nemzetipark-igazgatóság részére, ahol az egyedi tájértékek nyilvántartásba vételéről – a TIR-ben történő rögzítéséről – gondoskodnak. Ha ez nem történik meg, a lista „csak” egy szakmai anyagnak tekinthető, a hivatalos egyedi tájértékké nyilvánításra sajnos nem kerülhet sor. A felmérések elvégzésével mindenkinek lehetősége adódik részt venni hazánk gazdag táji örökségének megőrzésében.
Írta: Tóth Szilvia, Dr. Kiss Gábor, Szijártó Ágnes
Képek: Tóth Szilvia
