Kitörési pont lehet a biomassza a járásoknak

A modell Ausztriában lassan egy évtizede működik. A legutóbbi felmérések szerint az elmúlt 15 évben több mint duplájára emelkedett a közepes – 100 kilowatt és 1 megawatt közötti (jellemzően néhány intézmény hőellátásáért felelős), valamint a nagy – 1 megawatt feletti – biomassza alapú fűtési rendszerek száma. „A beépített hőtermelő kapacitások már mindkét rendszer esetében elérik az 1000 megawatt körüli értéket” – mutat rá a modell sikerességére Makra József, a régiófejlesztés lehetőségeit energetikai rendszereken keresztül vizsgáló AERD Zrt igazgatóságának elnöke. A siker kulcsa a megfelelően koordinált kistérségi összefogás, és ennek mentén a helyi biomassza-lehetőségek szervezetszerű kiaknázása.

Nyugati szomszédunk esetében a tüzelőanyagot szinte kizárólag a faapríték biztosítja. Idehaza viszont a kihasználatlan lehetőségeket a mezőgazdasági melléktermékek és az energianövények jelenthetik. A KSH adatai szerint a hazai termőterületek 66 százalékán termelnek kalászos növényeket, a szalmának viszont csak alig 60 százalékát takarítják be a gazdaságok. A maradékot korábban elsősorban beszántották, vagy tarlóégetéssel semmisítették meg – ez utóbbi azonban ma már tilos. A magas cellulóztartalmú szalma beszántása viszont nagy mennyiségű nitrogéntartalmú műtrágya felhasználását vonja magával. „A felesleg begyűjtése és energetikai alapanyagként történő feldolgozása, hasznosítása viszont hatalmas értékkel bírhat az érintett térségek számára. Ráadásul nagy mennyiségekről beszélünk, főleg ha a ma még 90 százalékban felhasználatlan kukorica- és napraforgószárat is hozzávesszük” – mutat rá Makra József. A termőterületeken 30-50 kilométeres vonzáskörzetből biztosítható az éves teljes fogyasztást kielégítő tüzelőanyag-mennyiség több önkormányzat intézményei számára is, számolták ki az AERD energetikai szakértői. A térségben fel nem használt mennyiség pedig továbbértékesíthető.

A teljes cikk itt olvasható [1]