Városfejlesztési törekvések a zsugorodó városokban

Az urbanizáció előrehaladása, a városrégiók kialakulása Európa számos nagyvárosának közigazgatási területén a lakosság számának csökkenésével járt együtt a 20. század utolsó negyedében. Egy ideig felmerült a nagyvárosi belső területek kiüresedésének veszélye is. A belvárosok revitalizációja, a központi területek felértékelődése azonban a reurbanizáció folyamatát erősítette fel, melynek köszönhetően a nagyvárosi régiók népességszám csökkenése megfékeződött. Ma már az európai nagyvárosok többségének népességszáma stabilizálódott, illetőleg újra növekedésnek indult.

Jelenleg a Föld népességének 40%-a él városokban és ez az arány rövidesen 50%-ra emelkedhet. A városok nagy részében nő a lakosok száma, néhol azonban csökken. Az urbanizáció folyamatában vannak győztesek és vesztesek is (Saskia Sassen). A történelem során a városhálózat területi átrendeződése többször is lezajlott a gazdasági változások, háborúk, politikai fordulatok következtében.  A városi népességszám-csökkenés az Egyesült Államokban és Európában már nem a nagyvárosokra, hanem elsősorban a korábban nehézipari bázisú, közép- és kisvárosokra lett jellemző. Az 1980-as években indult gazdasági szerkezetváltás a bányászati, kohászati, nehézipari termelés átalakulása a másodlagos központok hálózatába tartozó városok gazdasági bázisának hanyatlását, kimerülését hozta magával: népességszámuk látványosan, sok esetben 20–50 %-kal csökkent.  Kormányzati és transznacionális támogatással folynak az erőfeszítések ezen korábbi ipari városok helyzetének orvoslására és a demográfiai erózió mérséklésére, bár a korábban jellemző lakosszám-csúcsok megközelítése nem várható.

A zsugorodó városok olyan jelentős nagyságú városok, ahol az utóbbi évtizedekben számottevő lakosszám-veszteség jelentkezett, döntően a gazdasági helyzet megváltozása miatt.   E jelenség leginkább az urbanizáció térségi koncentrációjának folyamatában perifériára szorult területeket és városaikat érinti.