Városok tipologizálása
Történelmi típusok:
-
antik város: történelmi jellegük alapján a legőssibb típusok (pl. görög polisz, templomváros)
-
feudális város: A középkor során létrejött, fallal körülzárt feudális képződmény
-
modern város: Az újkorban, az ipari forradalom eredményeként létrejött várostípus.
További történelmi típusok:
-
Mezőváros (oppidum): A történeti értelemben vett mezőváros feudalizmus kori közigazgatási egység. Olyan település, amely jogilag a szabad királyi város és a jobbágyfalu között állt. Földesúri joghatóság alatt álló, de a közönséges jobbágyfalvaknál szabadabb, vásártartási joggal és bizonyos autonómiával rendelkező település. Az oppidumok alakulásának jelentős korszaka volt a 14. sz. és a 15. sz. első fele. Ebben az időszakban kb. 800 falu kapott mezővárosi jogot a történeti Mo. területén. Erdei Ferenc szociográfiai és néprajzi szempontú megfogalmazása szerint, jogi és közigazgatási helyzetétől függetlenül minden olyan alföldi nagy határú település mezővárosnak tekinthető, amely eredetileg szálláskertes belterületű, ill. tanyás határú volt, és az átlagos falunál jóval nagyobb lélekszámú népessége nagyobbrészt mezőgazdasági foglalkozású.
-
Cívitás/Cívisváros: a 11–12. sz.-ban püspöki és királyi területi igazgatási központként szereplő vár, majd a 13. sz.-tól a 19. sz.-ig szabad királyi város. Nagy autonómiával rendelkező és fallal körülkerített település, amely követet küldhetett a feudális országgyűlésbe. A civitás címet a király adományozhatta. Legtöbb civitás a 13. sz. második felében és a 14. sz.-ban nyerte el rangját. (MNL)
Lakónépesség száma szerint:
-
óriásváros (10 millió fő felett)
-
nagyváros (100 ezer – 1 millió fő)
-
középváros (20 – 100 ezer fő)
-
kisváros (20 ezer fő alatt)
Munkamegosztásban betöltött funkciói szerint:
-
kereskedelmi szerepkör: vásárvonalak menti városok (pl. Ungvár, Tokaj, Vác, Nagykanizsa Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyszeben), kikötőhelyek (pl. Hanza-városok), folyami átkelőhelyek (pl. Szeged)
-
védelmi szerepkör (pl. Eger, Sárospatak, Veszprém, Buda)
-
igazgatás-kormányzati szerepkör (vármegyeszékhelyek, főváros, uralkodói rezidenciák (pl. Gödöllő)
-
vallási szerepkör (püspöki székhelyek, pl. Esztergom, Eger, Győr, Veszprém, Pécs; zarándokhelyek, pl. Máriapócs)
-
kulturális szerepkör (iskola- egyetemvárosok, (pl. Keszthely, Sárospatak, Sopron, Pápa)
-
művészeti központok (pl. Nagybánya); múzeum- és műemlékvárosok, (pl. Szentendre, Kőszeg); fesztiválvárosok
-
ipari szerepkör (pl. Dunaújváros, Százhalombatta, Tiszaújváros, Kazincbarcika)
-
közlekedési szerepkör: vasút szerepe: (pl. Hatvan, Dombóvár, Záhony)
-
idegenforgalmi szerepkör (pl. Siófok, Balatonfüred, Hévíz, Sárvár)
Magyarország funkcionális várostípusai:
-
bányaváros (Tatabánya, Oroszlány, Komoló)
-
iparváros (Ózd, Miskolc, Dunaújváros, Győr)
-
vásár- vagy kereskedőváros (Eger, Miskolc, Győr, Gyöngyös, Pápa)vasúti csomópont (Cegléd, Celldömölk, Dombóvár, Hatvan)
-
hídváros: (Szolnok, Komárom)
-
agrár- vagy átalakuló agrárváros (Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas)
-
iskola- és egyetemváros (Gödöllő)
-
fürdő- és műemlékváros (Keszthely, Balatonfüred, Sopron, Kőszeg)
Városhierarchia
A városhierarchia a különböző városi szintek rendszerén alapul, melyben az egymással szomszédos szinten álló városok alá- fölérendeltségi viszonyban vannak egymással. A városok egyes hierarchikus fokozatokba való besorolásának alapját a városi alapfunkciók (ide tartoznak a tágan értelmezett szolgáltatások viszonylag ritkán előforduló intézményei és szerepkörei, többek között az egyetemek, színházak, kórházak, bíróságok, speciális szakboltok) mennyisége és minősége határozza meg. Ennek megfelelően a magyar városhierarchia csúcsán Budapest áll.
Hierarchia-szintek:
-
főváros
-
regionális központ
-
megyeközpont
-
középváros
-
kisváros
-
városias jellegű település
Magyarország városhierarchiája 1910-ben. 1–Budapest; 2–Regionális központok; 2–Megyeközpontok; 4–Középvárosok; 5–Kisvárosok
(forrás: Beluszky P.–GYŐRI R. A város a láz, a nyugtalanság, a munka és a fejlődés.” Magyarország városhálózata a 20. század elején. Korall 2003. 11–12. p. 213.1
forrás:
Kovács Z. 2002: Népesség- és településföldrajz. Egyetemi jegyzet. ELTE Eötvös Kiadó. Budapest
Kovács Z. 2001. Társadalomföldrajzi kislexikon város szócikke.
