2011 októberében zajlott Magyarország történetének tizenötödik népszámlálása, melynek előzetes eredményeiről nemrég jelent meg A 2011. évi népszámlálás 1. Előzetes adatok címet viselő, összefoglaló kiadvány a Központi Statisztikai Hivatal gondozásában. Mivel a népszámlálások adatainak feldolgozása, illetve közzététele igen hosszadalmas, többéves folyamat, így a KSH a népszámlálást követően az összeírások során rögzített adatokból rendszerint közread előzetes eredményeket. A most elkészült összefoglaló a népességszámra és a lakásállományra, laksűrűségre vonatkozó legfontosabb adatok alakulását tárja fel. Végleges, hivatalos adatok nagyjából egy év múlva várhatók.
2011 októberében zajlott Magyarország történetének tizenötödik népszámlálása, melynek előzetes eredményeiről nemrég jelent meg A 2011. évi népszámlálás 1. Előzetes adatok címet viselő, összefoglaló kiadvány a Központi Statisztikai Hivatal gondozásában. Mivel a népszámlálások adatainak feldolgozása, illetve közzététele igen hosszadalmas, többéves folyamat, így a KSH a népszámlálást követően az összeírások során rögzített adatokból rendszerint közread előzetes eredményeket. A most elkészült összefoglaló a népességszámra és a lakásállományra, laksűrűségre vonatkozó legfontosabb adatok alakulását tárja fel. Végleges, hivatalos adatok nagyjából egy év múlva várhatók.
A népszámlálásról
A népszámlálás periodikusan, vagyis rendszeres időközönként – általában tízévente – ismétlődő, egy egész ország területére kiterjedő, teljes körű statisztikai állapotfelvétel, melynek segítségével egy ország népességének számát és demográfiai viszonyait rögzítik. Az ENSZ módszertani kézikönyve a népszámlálást úgy határozza meg, mint „…azon műveletek összessége, amelyek egy ország egésze vagy annak egy jól meghatározott része valamennyi lakosára és egy adott időpontra vonatkozó demográfiai, gazdasági és társadalmi adatok gyűjtését, csoportosítását, értékelését, elemzését, publikálását és más módokon való közzétételét foglalják magukba”. A modern népszámlálásoknak négy fő kritériuma van: egyrészt teljes körűnek, vagyis az ország valamennyi lakosára kiterjedőnek kell lennie, másrészt teljesülnie kell az egyidejűség feltételének – tehát nem tarthat évekig a folyamat. Ez utóbbira vonatkozóan egy előre meghatározott és törvény által szabályozott referencia-időpontot – eszmei időpontot – határoznak meg. A 2011. évi népszámlálás eszmei időpontja 2011. október 1. További feltétel a rendszeresség, valamint a felvételezés egyedi és személyes jellege.
A hazai és európai népszámlálások a múlt és a jelen tükrében
Európában az első, egy időpontban végrehajtott, teljes körű népesség-összeírást az akkor még svéd fennhatóság alatt álló Finnországban végezték 1749-ben. Magyarországon 1870 óta tartanak hivatalos népszámlálást, bár az első teljes körű összeírásra Mária Terézia 1777-es rendelete nyomán már II. József uralkodása alatt, 1784 és 1787 között sor került. Ez volt az első olyan népesség-számbavétel, mely a lakosság egészére, tehát a nemesekre is kiterjedt. 1867-ben a Földművelés- Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium kereteiben, Keleti Károly vezetésével statisztikai szakosztályt alakítottak ki, melyből nem sokkal később, 1871-ben – az első hivatalos népszámlálás lebonyolítását követően –, önálló statisztikai hivatal (teljes nevén Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal, mai nevén Központi Statisztikai Hivatal) lett, melynek azóta is kiemelt feladata a népszámlálások előkészítése, lebonyolítása, valamint az adatok feldolgozása és közzététele. Azóta nagyjából tízévente kerül sor összeírásra, melynek eddigi időpontjait a táblázat szemlélteti. Az 1949-es, előrehozott népszámlálást a háborús veszteségek felmérése mellett a korabeli, nagyarányú migrációs folyamatok is indokolták, melynek mértékére vonatkozóan akkor csak becslések álltak rendelkezésre. A 2011 előtti, legutóbbi népszámlálásunkra 2001. február 1-jei eszmei időponttal került sor. Az 
ENSZ Statisztikai Bizottsága (Conference of European Statisticians) a Principles and Recommendations for Population and Housing Censuses című kötetében közzé tette 2008-ban azokat az összeírásokra vonatkozó, általános elveket és ajánlásokat, amelyek segítik a 2010 körüli világszerte zajló népszámlálások nemzetközi összehasonlíthatóságát. Az ENSZ javaslata szerint 2005 és 2014 között (lehetőleg 2010 körül) a világ minden országában szükséges egy népesség- és lakásösszeírást tartani. Ezt kiegészítve az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (UNECE ) és az EuroStat közösen fogalmazták meg a európai viszonyokhoz igazodó, további ajánlásaikat – Recommendation for the 2010 Censuses of Population and Housing címmel –, melyek célja, hogy iránymutatást adjanak az egyes országoknak a népszámlálások tervezéséhez, és megkönnyítsék, illetve javítsák az adatok regionális szintű összehasonlíthatóságát. Az adatok összevethetőségének fontosságát az Európai Unió is kiemeli az Európai Parlament és a Tanács 2008-as 763/2008/EK rendelet a nép- és lakásszámlálásról szóló rendeletében: „A Bizottságnak (Eurostat) megbízható, részletes és összehasonlítható adatokra van szüksége a népességről és a lakásokról, hogy a Közösség eleget tehessen feladatainak. A statisztikai adatoknak és metaadatoknak közösségi szinten megfelelő mértékben összehasonlíthatónak kell lenniük a módszertan, fogalmak és program tekintetében.” Ugyancsak ezzel a rendelettel tette az unió kötelezővé a tagországok számára az azonos évben történő nép- és lakásszámlálást, melynek első időpontját 2011-re tűzte ki. Mivel a rendelet az összeírás módját nem, csak az összeírandó és szolgáltatandó adatok körét határozza meg, így a tagállamok 2011. évi népszámlálásai során lehetőség volt többek között a hagyományos, papír alapú, interjús adatgyűjtésre, a regiszter alapú cenzusra, valamint ezek mintavételes felméréssel és egymással kombinált verzióira is.
Egyes európai országok – mint pl. Belgium, Dánia, Finnország, Hollandia, Izland, Svájc, Svédország – már évekkel ezelőtt, más EU-s tagállamok – pl. Ausztria, Szlovénia – pedig az idei évtől kezdve áttértek az adminisztratív nyilvántartások felhasználásával végzett, regiszter alapú összeírásra. Magyarországon idén – elképzelhető, hogy utoljára – még a hagyományos, teljes körű lakossági összeírás módszerét követve zajlott a cenzus, ugyanakkor először nyílt lehetőség a kérdőívek papír alapú kitöltése mellett az önálló, internetes válaszadásra is, mely igen népszerűnek bizonyult a lakosság és különösen a budapestiek körében. A teljes lakosság 18,6%-a élt a lehetőséggel, míg a hagyományos, interjú formájában történő válaszadást a lakosság kétharmada választotta.
A 2011-es népszámlálás előzetes eredményei
A 2011-es népszámlálást négy próbafelvétel előzte meg: 2008. február, 2009. január, 2010. február és 2010. október-november hónapokban. Ezek célja a címregiszter, a kérdőív, az önkitöltéses és az internetes módszerek, valamint az adatfelvételi rendszer elemeinek tesztelése volt. Hazánkban a 2010-ben módosított 2009. évi CXXXIX. törvény határozott a 2011. évi népszámlálás megtartásáról, illetve a 305/2010 (XII. 23.) kormányrendelet döntött a végrehajtásával kapcsolatos feladatokról. A törvény és a rendelet szerint a népszámlálás előkészítésének és végrehajtásának szakmai felügyelete, az internetes adatgyűjtés előkészítése és lebonyolítása, az összeírás technikai feltételeinek biztosítása, a helyi előkészítés és az összeírás szakmai felügyelete, továbbá az adatok feldolgozása és közzététele a KSH feladatköre. Természetesen a feldolgozott adatoknak az Európai Bizottság (Eurostat) számára történő továbbításáról is a Központi Statisztikai Hivatal gondoskodik.
Népesség
Az előzetes adatok szerint Magyarország népessége 2011. október 1-jén 9 millió 981 ezer 865 fő volt, ami 2,1%-kal kevesebb, mint a legutóbbi népszámlálás idején, 2001-ben, amikor is a teljes lakosságszám 10 198 315 főt tett ki. Ez tehát 216 ezer 450 fős csökkenést jelent országos szinten. A népességfogyás 1981 óta tartó tendencia hazánkban, de az elmúlt időszakban a fogyás mértéke az előző népszámláláskor jegyzett értéket (1,7%) meghaladva nőtt.
Magyarország népességének alakulása és a változás időbeli trendje 1870-2011 között
(Adatforrás: KSH, 2012)
A felmérés megyei szinten kizárólag Győr-Moson-Sopron és Pest megyében mutatott pozitív irányú változást, ezekben a megyékben ugyanis az elmúlt tíz év alatt növekedett a népességszám. Pest megyében a növekedés kiugró mértéket öltött a maga 12,8%-ával. Ezt segítették a vándorlási folyamatok is, hiszen itt a bevándorlási többlet 150 ezer fős népességgyarapodást eredményezett. Ezzel szemben azonban négy olyan megyénk is van, ahol a népességfogyás meghaladta a 7%-ot – Nógrád: 7,5%; Tolna: 7,3%; Borsod-Abaúj-Zemplén: 7,2% –, közülük Békés megye a 9%-os csökkenésével a legmagasabb.
Népsűrűség
Budapest népsűrűsége továbbra is kiugróan magas: 3300 fő/km2. A többi megyében többnyire tízes nagyságrendű ez a szám, kivételt képeznek ez alól a sűrűbben lakott észak-nyugati megyék – Pest: 191 fő/km2; Komárom-Esztergom: 135 fő/km2 és Győr-Moson-Sopron: 107 fő/km2. Somogy megyében a legalacsonyabb a népsűrűség, mindössze 53 fő/km2.
Nemek aránya
A nemek arányát tekintve a 2011-es népszámlálás szerint alapvetően változatlan a helyzet: még mindig több a nő, mint a férfi – arányuk 52,8% –, sőt a nőtöbblet 2001-hez képest 1,3%-kal növekedett. Területi alakulását nézve ugyancsak Budapesten a legkedvezőtlenebb a nemek aránya, itt ugyanis 1000 férfira 1210 nő jut.
Lakásviszonyok és laksűrűség
2011-ben 318 ezerrel több lakást írtak össze, mint 2001-ben. A lakásszám gyarapodása a Nyugat-dunántúli és Közép-magyarországi régióban volt a legmagasabb – Pest megyében közel 20% –, míg a legszerényebb, 1%-os növekedést Békés megye produkálta. A lakásállomány összetétele a nagyobb lakások irányába tolódott el. Nem meglepő, hogy a lakások alapterület szerinti megoszlását tekintve Budapesten a legmagasabb (57%) a 60 négyzetméternél kisebb lakások aránya, míg ugyanez az érték a községekben alig éri el a 14%-ot. A községek lakásállományának döntő többsége 80 négyzetméter, vagy annál nagyobb alapterületű. Az eddigiekben ismertetett tendenciák – miszerint a lakónépesség csökkent, a lakásállomány pedig növekedett – következményeképpen a laksűrűség is csökkenést mutatott az elmúlt évtizedben, kiváltképp Budapesten és a városi övezetekben.
A Központi Statisztikai Hivatal hagyományosan az előzetes adatok közzétételével kezdi meg a népszámlálások eredményeinek ismertetését. A 2011-es népszámlálás esetében erre 2012 márciusában került sor. A tapasztalat szerint ezek az adatok és a későbbiekben megjelenő, a feldolgozott kérdőívek alapján szolgáltatott, végleges adatok csak kis mértékben térnek el egymástól. A népszámlálások végleges eredményei fontos szerepet játszanak a társadalmi-gazdasági döntéshozatalban; épp úgy adatforrásai az állami és önkormányzati szerveknek, mint a civil szervezeteknek, a tudományos kutatásoknak és elemzéseknek, vagy a regionális fejlesztéseket célzó, EU-s támogatásoknak.
A népszámlálás előzetes eredményeit tartalmazó kiadvány a
2011. évi népszámlálás hivatalos oldaláról letölthető.
forrás:
Bojer Anasztázia–Kovács Marcell–Simor Éva–Vörös Csabáné–Waffenschmidt Jánosné: 2011. Népszámlálás 1. Előzetes adatok, KSH, 2012
Waffenschmidt Jánosné: A 2011. évi népszámlálást előkészítő próbafelvételek tapasztalatai. In: Statisztikai Szemle 89. évf. 7-8. sz.
Rózsa G.: A népszámlálási módszerek és a nemzetközi összehasonlíthatóság. In: Statisztikai Szemle 78. évf. 10-11. sz.
763/2008/EK rendelet a nép- és lakásszámlálásról
2009. évi CXXXIX. törvény a 2011. évi népszámlálás megtartásáról
305/2010 (XII. 23.) kormányrendelet a 2011. évi népszámlálás végrehajtásával kapcsolatos egyes feladatokról
képforrás:
Összeállította:
Endrődi Judit
VÁTI Nonprofit Kft
Területi Információszolgáltatási és Tervezési Igazgatóság
Dokumentációs Központ
