TICAD SDSS – A tervezés új dimenziója

[1]

A TICAD SDSS jelentősége a tervezésben
Ismeretes, hogy a területpolitikai döntések hatása az ország térszerkezetére, területhasználatára több éves késéssel érzékelhető, a döntéstámogató szoftver segítségével azonban előre modellezhető a folyamat és a végeredmény. A TICAD Területi Döntéstámogató Rendszer /Spatial Decision Support System (SDSS)/ segíti a tervezőket és a döntéshozókat a területi folyamatok komplexitásának, összefüggésrendszerének felismerésében, és bemutathatóvá, érzékelhetővé teszi a különböző forgatókönyvek esetén bekövetkező környezeti, területhasználati és infrastrukturális változásokat, szimulálja és összegzi a különböző fejlesztési intézkedések helyi és regionális fejlődésre gyakorolt hatásait. A program képes a különböző bevitt adattartalmakat és fejlesztéspolitikai intézkedéseket komplex módon kezelni, s ezek ismeretében szimuláció során előrevetíteni azok társadalomra, gazdaságra és környezetre gyakorolt hatásait, egyszerűen szólva, térképen megjelenítve „láttatni a jövőt”.

A modellező szoftver felépítése, működése
Az alkalmazás magában foglal egy területileg meghatározott, integrált szimulációs modellt, amelynek segítségével a Tisza-vízgyűjtő lehetséges jövőbeni fejlődési irányait vizsgálhatjuk meg. A modell társadalmi-gazdasági és környezeti indikátorokat tartalmaz, amelyek lehetőséget biztosítanak az elemzők számára összehasonlítani a különféle fejlesztési alternatívák hatásait a transznacionális stratégiában fontosnak vélt szempontok alapján. Területi szintek szerint beszélhetünk regionális és lokális indikátorokról.

A modellben használt indikátorok jellegük szerint:

• klaszter mutatók (városi klaszterek)
• távolság mutatók (munka és lakóhely távolsága)
• területhasználat-változást jelző mutatók (erdőterületek változása, városok terjeszkedése)
• „biodiverzitás” mutatók (élőhelyek fragmentáltsága)

A modell imitálja a változó területhasználati mintázatot és hidrológiai körülményeket, valamint képes 30 éves távlatban előrevetíteni a lehetséges forgatókönyveket (szcenáriókat) az egyéni beállítások alapján.

A rendszer az egész Tisza-vízgyűjtőt lefedő globális modellből és a TICAD projektben vizsgált, három mintaterületet magában foglaló lokális modellből áll. A globális modellben a külső tényezők figyelembevételével a népesedési folyamatok és egyes ágazatok foglalkoztatottsági viszonyainak előrejelzése történik. A modellnek két területi szintje van: a regionális és a helyi szint.

• A regionális modell a vízgyűjtő NUTS3 térségeit veszi alapul. A modell lényegében a régiók közötti társadalmi és gazdasági folyamatokat elemzi, amelyhez az alapadatokat a globális modell biztosítja.
• A helyi szint grid alapú legkisebb egységét egy cella alkotja, amely a valóságban 500x500 m (25 ha) területnek felel meg. A mintaterületi modellek helyi szinten, ugyanazt a cellaalapú beosztást használva működnek. A cellák mindegyike a vízgyűjtő területére meghatározott 19 területhasználati típus egyikébe kerül besorolásra (az adott cellára a leginkább jellemző területhasználat alapján).

[2]

A vízmérleg és a felszín alatti vizek területhasználatra gyakorolt hatásának szimulálását a TICAD SDSS-be beágyazott MIKE SHE modell, míg a társadalmi-gazdasági tényezők és intézkedések hatásainak megjelenítését a Metronamica modell teszik lehetővé. Az alkalmazás integrált természetéből fakadóan a vízmérlegre és felszín alatti vizekre vonatkozó információk felhasználhatók a területhasználat modellezése során, ugyanakkor a területhasználat beállításai is inputként szolgálnak a lefolyási viszonyok és a beszivárgási adatok kiszámításához.

A TICAD SDSS tehát három összetevőből épül fel:

• népesség és munkahelyek régiók közötti megoszlását, valamint azok területi kölcsönhatását vizsgáló modell (Metronamica)
• területhasználat változását helyi szinten szimuláló, cellás automata modell (Metronamica)
• vízmérleget és a felszín alatti vízviszonyokat számba vevő hidrológiai modell (MIKE SHE)

Területi kölcsönhatás modell

Területhasználati modell

Helyi szinten a modell egy cellás automatát használ a területhasználati igények térbeli elosztására a regionális modell segítségével. Ennek lényege, hogy a térben távolsági szabályok határozzák meg a földhasználatok közötti verseny területi preferenciáit.

A helyi szintű területhasználat-változást négy fontos tényező határozza meg:

• A fizikai alkalmasság, amely minden területhasználati funkció esetében megvizsgálja, hogy adott terület fizikai környezete (lejtőviszonyok, talajtípusok stb.) alkalmas-e arra, hogy a funkció elfoglalja azt. Tehát az “alkalmasság” azt fejezi ki, hogy milyen mértékben illeszkedik egy-egy cella a különféle területhasználati funkciók (pl. lakó- vagy gazdasági funkció) betöltéséhez. Például lakófunkció betöltésére sokkal inkább alkalmasak a szelídebb domborzattal rendelkező területek, mint a magashegységi régiók. Következésképpen területi funkciónként kell összevetnünk minden alkalmassági tényezőt, s az ezekről készült térképeket egyenként bevinnünk a rendszerbe.

• Az övezeti szabályozást területhasználati funkciónként szintén külön térképekként integráljuk a rendszerbe. Az egyes térképeken meghatározhatjuk, hogy a különböző tervezési ciklusokban mely cellák esetén megengedett, illetve tiltott az egyes területhasználati funkciók léte. Például a Natura 2000 területeken egyértelműen megtilthatjuk az ipari tevékenységet, tehát a modell ezt a kikötésünket figyelembe véve dolgozik tovább. Ilyen beállításokat szabadon eszközölhetünk az összes funkció minden tevékenysége esetében.

• Az elérhetőség ugyanígy területhasználati funkciónként egy térképet jelent. Az elérhetőség esetünkben azt jelenti, milyen távolságra van az adott cella a közlekedési hálózat egyes elemeitől, amelynek közelsége biztosítaná az adott tevékenység megfelelő ellátását.

• A szomszédsági viszony tulajdonképpen a területhasználatok közötti kölcsönhatást jelenti. Minden területhasználati funkció esetén a területi kölcsönhatási szabályok beállításai határozzák meg, milyen mértékben taszít, vagy éppen vonz a cella egy a környezetében meglévő funkciót (196 cella jelent egy szomszédságot). Magyarán minden cella esetében megvizsgálja a program, hogy milyen mértékben hatnak rá a környező cellák, mekkora az esélye annak, hogy például egy 2006-ban szántó funkciót betöltő cella 2020-ban megtartja eredeti rendeltetését, vagy esetleg a szomszédos lakófunkcióval rendelkező cellák erős vonzására (pl. egy közeli település esetén) szántóból ő maga is településrésszé változik.

Hidrológiai modell

A MIKE SHE egy dinamikus, felhasználóbarát alkalmazás a vízkörforgás modellezésére. A hidrológiai modell lehetővé teszi a klímaváltozás területre gyakorolt hatásainak elemzését azzal, hogy információt biztosít a területhasználati modell számára a vízmérlegről és a felszín alatti vizek szintjéről. A TICAD SDSS a három modellt együttesen alkalmazva, állandó és változó értékekkel dolgozva képes szimulálni a jövőbeni változásokat. Ehhez a szoftver egyrészt a múlt adataira támaszkodik, másrészt a tervező jövőre vonatkozó beállításait veszi alapul. Komplett szcenáriók, forgatókönyvek megjelenítéséhez a következő lépéseket kell megtennünk a modellel való munka során:

1. Adatbevitel, beállítások
2. Integrált forgatókönyvek készítése
3. A szimuláció lefuttatása
4. Az egyes indikátorok megjelenítése
5. Eredmények elemzése

[3]

[4]

[5]

Csatolmány	Dátum	Méret
[6]TICAD SDSS - A tervezés új dimenziója [7]	29/03/12 3:11 pm	2.69 MB