
Az Európai Közösség tagországai első ízben 1992-ben fogadtak el összehangolt, egységes közlekedéspolitikát. A közösségi célok és a magyarországi igények, valamint lehetőségek figyelembevételével, továbbá a társadalmi-gazdasági rendszerváltozással összhangban az Országgyűlés 1996-ban határozatot hozott a rendszerváltás utáni első, új magyar közlekedéspolitikáról. Míg a Közösség akkori aktuális közlekedéspolitikájának középpontjában a piacnyitás, addig a magyar közlekedéspolitikáéban az Európai Unióba való sikeres integráció elősegítése állt. Az Európai Unió (EU) második közös közlekedéspolitikáját – „
Fehér Könyvét” – 2001-ben jelentette meg. E közlekedéspolitika az Európai Parlament 2000. évi lisszaboni határozatára épült – feltételezve, hogy az EU a világ legversenyképesebb térsége lesz 2010-re.
A „Fehér Könyv” prioritásai a következők voltak:
-
a regionális egyenlőtlenségek csökkentése,
-
a hálózatok szűk keresztmetszeteinek megszüntetése,
-
a forgalmi torlódások mérséklése,
-
a közlekedési módozatok közötti egyensúly helyreállítása,
-
a használóknak a közlekedéspolitika középpontjába állítása,
-
a közlekedés globalizálódásának kezelése.
A Magyar Országgyűlés az EU „Fehér Könyve”, valamint az ország teljes jogú EU taggá válásának hatásait és lehetőségeit alapul véve 2004-ben új közlekedéspolitikát fogadott el.
Jelen Egységes Közlekedésfejlesztési Stratégia (EKFS) a nemzetközi trendek és az EU szabályozások figyelembevételével a közlekedéssel szemben támasztott aktuális társadalmigazdasági igények minél teljesebb körű kielégítésére, a gazdasági növekedés elősegítésére, az életkörülmények fejlesztésére törekszik.
Az EKFS általános jövőképe a versenyképes gazdaság működési és fejlődési feltételeinek biztosítása, a mobilitási igények ésszerű kiszolgálása, minden alágazatban növekvő forgalom mellett költséghatékonyabb és a környezetet kevésbé terhelő rendszerek kialakításával.