A területfejlesztési politika irányítása jelentős változásokon ment keresztül az utóbbi évtizedekben, melyek hatására sokkal hatékonyabban képes szembenézni az új kihívásokkal. Míg a múltban a területi kormányzás főleg hierarchikus természetű volt, gyakran alá-fölérendeltségi viszonyokban kezelte a dolgokat, addig számos tényező vezetett rugalmasabb megközelítések elfogadásához, amelyben az együttműködés és partnerség sokkal fontosabb szerepet kap, különösen a következő területeken:
-
A területi tervezésért és a területi hatásokkal rendelkező politikákért felelős közigazgatás vertikális és horizontális kapcsolatrendszere részben felváltotta a tekintélyelvű kapcsolatokat és lehetővé tette a közpolitikák progresszív koherenciájának kialakulását azzal a céllal, hogy hozzáadott értéket képviseljenek a területi kohézió és a fenntarthatóság számára.
-
A közigazgatás és a civil társadalmat képviselő testületek közötti kapcsolatok, melyek célja a civil társadalom kötődésének erősítése a területi tervezés céljaival, a közösségi politikák magán elhatározásokkal való összehangolása különösen a beruházások terén és a lehetséges érdekkonfliktusok elsimítása.
-
A városi és vidéki térségek közötti kapcsolatok, melyek célja erősíteni a vidéki térségek fejlesztését a városi entitás nyújtotta szolgáltatásokkal, enyhíteni azt a nyomást, amelyet a metropolisz térségek fejtenek ki az őket körülvevő vidéki területekre és biztosítani a város-vidék kapcsolatok különböző funkcióit, tekintettel a fenntarthatóságra.
forrás:
Spatial development glossary European Conference of Ministers responsible for Spatial/Regional Planning (CEMAT)
