Területfejlesztési, urbanisztikai szakcikkek – 2012. február

A terjedelmes tanulmány a jelenleg rendkívül aktuális közigazgatási reformtörekvések legfontosabb szegmensével, a járásokkal foglalkozik. A szerzők egyrészt a járások múltjának kritikai értékelésére vállalkoztak, másrészt a most újra kialakítandó rendszer követelményeit foglalták össze. A járások történeti áttekintése a 15. századig nyúlik vissza, akkor alakult ki először ez a közigazgatási forma és egészen 1984-ig élt. A cikk további részében részletesen olvashatunk e térfelosztási forma szerkezetéről, ismérveiről, problémáiról, előnyeiről. Konklúzióként a szerzők azt állapítják meg, hogy e rendszerek kialakításakor a politikának együtt kell gondolkoznia és működnie a tudománnyal.

A tanulmány azt a lassan örökérvényű kérdést taglalja, vajon az önkormányzatoknak mely feladatokat kell felvállalniuk, hogyan oszthatóak meg szintenként a kompetenciák. Először ennek alapvetéseit tárgyalja az írás, majd felvázolja a helyi önkormányzatok elvárt szervezetét és működését. A helyi kormányzás nyilván szervesen összefügg az országos kormányzati politika irányaival és működésével, ennek aspektusait is bemutatja a szerző.

A Baranya Megyei Önkormányzat példáján vizsgálja a cikk, hogyan feleltek meg a megyei önkormányzatok a terület- és településfejlesztési tevékenységükkel kapcsolatos elvárásoknak. Először képet kapunk a hazai területfejlesztés intézményrendszeréről és szintjeiről, majd a megyei önkormányzatok konkrét területfejlesztési feladatait ismerhetjük meg. Baranya megye példáján igazolja a szerző azt az állítását, hogy az önkormányzatok erejükön felül próbálnak megfelelni, bár az érintett szereplők együttműködése nem kellően hatékony, így indokolt némi változás. Illetve egyértelműen megállapítható, hogy a hazai területfejlesztés szervesen kötődik a kohéziós politikához.

A cikk átfogó képet nyújt a LEADER program elmúlt évtizedeiről. Hangsúlyozottan fontos célként említi a helyi, vidéki társadalmi-gazdasági változásokat, és az ezekhez elengedhetetlenül szükséges együttműködéseket, vezetési stratégiákat. A szerző szakirodalmi és vizsgálati tények alapján vizsgálja a magyarországi helyzetképet. Végül a „hogyan tovább?” kérdésre is igyekszik választ adni.

2008-ban közzétették az Île de France régió általános területfejlesztési terveit. Az azóta bekövetkezett gazdasági, politikai és szervezeti-intézményi változások (különösen az új területfejlesztési törvény, a párizsi agglomeráció egészét érintő ’Grand Paris Express’ közlekedésfejlesztési koncepció valamint a régión belüli új területi együttműködési formák létrejötte, a metropolizálódás vártnál erőteljesebb jelentkezése) szükségessé tették a SDRIF 2008 felülvizsgálatát és jelentős átdolgozását. A társadalmi, területi és térségi egyenlőtlenségek mérséklése és a központi régióban egyre súlyosabban jelentkező lakhatási problémák kezelése kiemelt jelentőségű kérdésekként szerepelnek.

Tematikus összeállítás a francia központi régió hosszú távú területfejlesztési elképzeléseiről, a 2011 novemberében kezdett revízió tematikájáról és az új perspektívákról, interjúk a munka résztvevőivel és területfejlesztési szakértőkkel.

Francia nyelvű cikkek

Japán vidéki régióinak területei folyamatosan csökkentek a második világháborút követően. A cikk azt mutatja be, hogy a 2011. márciusi Japán földrengés, cunami és az ennek következtében fellépő fukushimai atomreaktor összeomlása után Japán egyedülálló lehetőség előtt áll a regionális újjáépítés és a nemzeti energiabeszerzés stratégiáinak kidolgozására. A szerző összefoglalja a márciusi-áprilisi eseményeket, lehetséges megoldásokat vizsgál a Tóhoku régió újjáépítésére és bírálja a katasztrófa következtében felszínre került kormányzati problémákat. A cikk összegzi és feltárja azt az elemzést, amelynek segítségével elérhető a három pontos – biztonságos, fenntartható és könyörületes - társadalmi berendezkedés, melyet Naoto Kan előterjesztett az újjáépítésért felelős tervezési tanács elé.

Angol nyelvű cikk!

 

A cikk Potsdam és Győr példáján keresztül mutatja be a folytonosságot és diszkontinuitást a regionális kultúra és a vállalati kultúra kölcsönhatásában. Összehasonlítja a két kultúra kapcsolatának azonos és különböző speciális tényezőit a CURE (Corporate Culture and Regional Embeddedness – vállalati kultúra és regionális beágyazódás) elnevezésű európai uniós projekt empirikus kutatási eredményei alapján. A legfontosabb következtetés az, hogy mindkét régió esetében a vállalati kultúra erőteljesebb mértékben vészelte át a szocializmust, mint a projekt többi érintett területe, ezáltal biztosítva a magas fokú folytonosságot. Bár a „hajtóerők” különböztek, a társadalmi tőke mobilizálása egy sor sajátos tényezőt figyelembe véve ördögi kört produkált a piacgazdasági átalakulás során mindkét régióban, sikeresebben alkalmazkodva így az új helyzethez, mint a többi régió. 

Angol nyelvű cikk!

A cikk arra ad példát, hogy a humán tőke hogyan járul hozzá a regionális fejlesztéshez egy átmeneti gazdasággal rendelkező kis országban. A szerzők a kreatív foglalkozások esetében új kategóriákat határoztak meg annak érdekében, hogy jobb lehetőségük legyen a regionális oktatási szint és a kreatív szakmák összehasonlítására. Erőfeszítéseket tettek annak kimutatására is, hogy az egyes foglalkozások esetében milyen a tudástípusok kihasználtsága. Az adatgyűjtésben 168 magyar kistérség 2001-es adatai, valamint 20 megye 1996-2005 közötti adatai szerepelnek. Az eredmények azt mutatják, hogy a fejlett országok eredményeihez képest a magyar kreatív foglalkozások mutatói nem múlják felül a helyi munkaerő iskolázottsági végzettségét a regionális fejlesztés területén. A kreatív magnak nagyobb szerepe van a regionális fejlesztésben, mint a kreatív vezetésnek, vagy tanácsadóknak. Sőt, egyetemi végzettségű, nemzetközileg mobil ismeretekkel rendelkező emberek számára kevésbé vonzó a főváros, mint azon diplomások számára, akiknek a tudása jobban beágyazódott a nemzeti kontextusba.

Angol nyelvű cikk!

A tanulmány egy fogalmi keretet határoz meg a posztkommunista városok átalakulási folyamatának értelmezésére. A kommunista múlt örökségétől való elválás többszörös átalakulást jelent az intézményi, társadalmi és városi változások dinamikájában. Míg az intézményi reformok már nagyrészt megvalósultak, a városi területfelhasználási minták átalakulása az új társadalmi körülményekhez még folyamatban van. Ezért a posztkommunista városok még mindig átmeneti városoknak számítanak. Ezzel az értelmezési kerettel és a tudományos munkák széles spektrumának áttekintésével a szerzők áttekintést adnak a posztkommunista országok elmúlt húsz évben történt városi szerkezetátalakítására, különös figyelmet fordítva az átalakulás három területének kölcsönös integrációs példájára.